Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-07 / 31. szám

is, hogy mi is, arra hivatottak és kötelezettek, lelkészek, tanítók egyaránt elkövessünk mindent, hogy a hitnek ama szülője, táplálója és tökéletességre vivője, az Isten igéje minél inkább elterjedjen népünk között s minél nagyobb tiszteletben álljon nála? Nem szól-e szemrehányólag hozzánk, hogy mi magunk is nem becsüljük eléggé, nem tanulmányozzuk eléggé szent könyvünket? Úgy vagyunk meggyőződve, hogy az ultramontanizmus és jezsuitizmus pusztításait leghathatósabban azáltal ellensúlyozhatjuk, ha oda vezetünk mindeneket az életnek e forrásaihoz s megtanítjuk, hogyan merítsen abból üdvöt magának. Harrowby gróf intése ne hangozzék el hiába reánk nézve sem ; tanuljunk meg tőle tenni, áldozni az Istennek evangéliomáért! Nagyon figyelemre méltó és szép beszéd az exeteri püspök beszéde is. Ő szintén a bibliaterjesztés szükséges voltával foglalkozik, de más szempontból, mint az elnök. A bibliaterjesztés — mondja — magáért a bibliáért szükséges; mert ismét a bibliára felette nagy szükség van az emberi tudományok mai folyton emelkedő árjában. A tudomány önmagában felfuvalkodik s egyedül a biblia lehet az, mely a tudósok egy oldalra hajló elméjének egyensúlyát helyre állíthatja. Szép leckét ad erre a XIX. Zsoltár, melynek első 7 verse az Úr alkotásainak kutatására van szentelve, de ezzel közvetlenül összekötve van az Ur beszédének kutatása, mely által a belső ember lesz szentté és Isten előtt kedvessé. A skepticizmus lelke, mely kétségbeesésbe űzi az embereket s megfosztja leikök békéjétől s nyugodt boldogságától, nem kevésbbé szükségessé teszi, hogy a biblia ellensúlyozó hatása minél szélesebb körű s minél erőteljesebb legyen. És a babona! Oh, hogy ez az ige: »Az Isten lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják,« zendülne meg hatalmasan a pogány templomokban! Oh, hogy az szórná széjjel Róma bálványimádó babonáskodásait; hogy hallatszanék ez mindenütt, ahol csak van valami, ami visszatartja az emberi szivet az Istenével való közvetlen érintkezéstől! Szükséges azután a biblia a mai kornak anarchikus törekvéseivel szemben; ez megtanítja az embereket a törvények s a felsőbbségek tiszteletben tartására. Mi nem félünk a mi munkásosztályunktól. Mig az Istennek beszéde kezükben van, amint Istennek hála, nagyobb részöknek kezében van, nem kell tartanunk tőlük ; az a könyv egygyé teszi az ő érdekeiket a mienkkel. Szükséges a szent irat azután a hivők szaporítása és megerősítése szempontjából. Azok, kik idegen országokban az Üdvözítőnek némi ismeretére elvezettettek, csak akkor lesznek igazi keresztyének, ha a biblia is kezökben van. Ne, óh ne tegyen a Bibliatársaság soha egy lépést sem hátra felé ily áldásos műköködésében. Vestigia nulla retrorsum — legyen jelszavunk. J. C. Gibson chinai misszionárius szólt azután, érdekes adatokat beszélve el a chinai missziók életéből; felmutatta, hogy a Bibliatársaság az ő első s legfőbb segítségük; de felmutatta azt is, hogy mily óriási munka és áldozat volna szükséges csak Chinával szemben. A társaság 88 év alatt csaknem 132 millió példányt bocsátott világgá; de csak Chinában, hogy minden embernek birtokába juttassa 380 millióra volna szükség. A lelkes beszédeknek meg volt a maga kedvező eredménye, mert a jelszót, hogy mindenki adjon eddigi adományának felével többet, nagy tetszéssel fogadta a nagygyűlés s az ilyen tetszésnyilvánítás nem szokott muló hevülés lenni Angliában. Elhatározták azután azt is, hogy egy külön tartalékalapra rendkívüli gyűjtést fognak rendezni s két magát megnevezni nem akaró 500—500 fontot ajánlott fel az esetre, ha junius végéig 50,000 font egybegyűl, a mi igen valószínű. Igy mennek a dolgok Angliában. Tenni, áldozni bármely szent ügyért kész minden ember, szegény és gazdag egyaránt. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Bibliatársaság is megtalálja bőkezű pártfogóit maguk az angolok között. De mégis felmerül lelkemben az óhaj, nem tehetnénk-e mi is, kik oly sokat köszönhetünk e társaságnak, valami csekélyet érette ? Tudom, hogy amenynyire nem várják, ép oly jól esnék a vezetőknek, ha támogatóik között minket is látnának s Moody András űr, a budapesti skót misszió lelkésze is, a társaság magyarországi ügynöke bizonyosan szívesen közvetítené a legkisebb adományt is. Futásfalvi. IRODALOM. ** Az országos középiskolai tanáregyesületi közlöny XXV. évíöly. 11-ik (juliusi) száma Alexander Bernát szerkesztésében néhány kisebb cikk mellett főként az országos középiskolai tanáregyesület nagybizottsági gyűlésén lefolyt dolgokat adja elő, a felmerült indítványokkal s elfogadott határozatokkal, csaknem szórói-szóra közölve a tartott beszédeket. Majd a különböző vidéki körök életéből, legutóbbi munkálkodásából közöl adatokat. Kisebb könyvismertetések s vegyesek egészítik ki a nem épen érdekes és tartalmas füzet tartalmát. ** Bölcseleti folyóirat. Hetedik évfolyam, II. füz. Szerkeszti dr. Kiss János, a Szt.-István-társulat igazgatója stb. E kath. szellemben szerkesztett folyóirat legutóbbi füzetében dr. Kiss János közli a Szt.-István-társulat körében felolvasott értekezését a kategóriákról; dr. Franciscy Lajos folytatja s bevégzi az egyeduralmi kormányforma aquinói sz. Tamás tana szerint című tanulmányát, természetesen arra az eredményre jutva, hogy Tamás állam tana a legtökéletesebb, melyre vissza kell térni; Kozáry Gyula ismerettani tanulmányt írt, Horváth Cyrill a lélek kérdéséről szól bölcseleti alapon, aquinói Tamáshoz lyukadva ki. Dr. Kiss János ismerteti az aquinói sz. Tamás égi pártfogása alatt a bölcselettudománynak a nevezett szent szellemében való művelése céljából alakult hasonnevű egylet megalakulását s alapszabályait, az eddigi tagok névsorát. Egy új intézmény ismét, a tudomány meghamisítására. Az irodalmi értesítőben Cathrein nagy munkájának, a »Morál philosophie«-nak és Paulsen Frigyes »System der Ethik« című művének bő ismertetését, s a hazai és külföldi kath. irodalom gazdag repertóriumát találjuk. ** A Protestáns Szemle ez idei III. füzete, mely a napokban küldetett szét a tagoknak, gazdag, változatos és tanulságos tartalommal örvendezteti meg újólag olvasóit. Várnai Sándor érdekes tanulmánynyal lép fel Hugó Viktorról, a XIX. század paniheismusával kapcsolatban; dr. Bartha Béla a polgári házasság és a házassági bíráskodás aktuális kérdéseiről értekezik; egy ifjú iró, Szathmáry József a ref. templomi énekes könyv (helyesebben talán: a ref. templomi éneklés) történetét irta meg s abból közli a reformáció korára vonatkozó gazdag kutatásai eredményét; Stromp László a János evangélium világnézetét tár-