Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-30 / 30. szám

Kis út magában, 14 nap, annyi gyülekezet, mind szivesen látott atyafiak; de e kis utazásban is mennyit láttam, tapasztaltam ; mennyi közös vonás, mégis mennyi különbség; mióta e munkát folytatom, melyről az apostol azt mondja, hogy jó munka, már a hetedik egyházmegyét látogatom, 250 egyház küszöbén állottam, betekintvén a házakba, a szivekbe. Láttam a buzgóság szomszédságában a közönyt; láttam az áldozatkészség csodálatos mértékét s a rideg szárnítgatást a botrányig; az erényt, a bünt, külön és vegyítve, láttam az igaz keresztyéni életet féllángolásban, s ellenkezőjét egész meztelenségben, kendőzött arccal, hogy még utálatosabbá tegye magát! Mert valamint a természet, világában nem járhatunk meg egy határt, hogy annak mezőjén konkoly ne volna: épúgv nem láthatni a legszebb kertben liliomot, belemászó bogár nélkül! Tökéletesség nincs; hanem van vegyüléke a jó és rosznak; a különbség csak a vegyülék arányától vagyon; mert még a legjobb is elmondhatja Pállal: nemhogy immár tökéletes volnék, vagy elértem volna a célt. hanem inkább igyekszem, hogy azt elérjem. E gondolatokban erősítettek meg tapasztalataim, valamint ifjú korom óta, ugy e hét esztendei utamban. Most köztetek vagyok, számot adok itteni benyomásaimról is. Őszinte örömmel teszek vallomást, hogy közelebb vagytok a keresztyéni tökéletességhez. Nem azért mondom, hogy a farizeussal dicsekedjem; hanem azért, hogy e tudatból bátorságot merítsetek. Nem azért mondom, mintha az istenképén nem volnának szeplőfoltok, mert ti az uralkodó bűnöktől legnagyobb részben tiszták vagytok, nem vagytok patvarkodók, nem istenkáromlók ; legnagyobb részben munkás és takarékos, rendes életű nép vagytok; a tisztelettudás, tisztesség az öregek és kegyelet az evangéliom iránt úr tiköztetek; szóval feltalálom bennetek azt, ami jóvá teszi az embert. Hanem akad olyan is, aki a házasság tisztességét megsérti, s a vadházasság utálatos bűnében hever, és születnek törvénytelen gyermekek — azok is más konyháról kerültek; Dávid szerint az én atyám bűnben fogant engemet! Ám a közérzület megbotránkozik, botránkozásával tiltó falat emel a jók között s nem engeditek az egész gyülekezetet megmételyezni. Általános bajt látok itt abban, hogy külső épületeitek a jószivü adakozásban, az ősök buzgóságában való lankadásról szólnak. Ha láttok is valami szükségest, azt pótolni nem siettek, húzódoztok, vagy kényszerítésből s nem örömest cselekesztek; nyíltan ellene nem szegültök; de a kötelességen túl egy lépéssel se mentek! Ez nem szép vonás; a régi atyák hagyományaival nem egyez! Őseitek nem ekkép virágoztatták ez örököt! Fiak! Gyülekezet! nem szabad belefáradni az Ecclésia fejlesztésébe. Egy másik baj — az ifjúság viselkedése! Kezd a mulatozás helyei felé futni; rakoncátlan magaviselkedés; fiatal nőknek cifrálkodása; élvezetek, hetykeség kezdik a felhőket fejetek felé gyűjteni! Ám örvendezz ifjú a te ifjúságodban, és gyönyörködjél a te szemednek látásában: de ne felejtsétek, hogy mindezekért Isten Ítéletre von. Ne változtassátok a jó szokásokat; el ne dobjátok a régi jó erkölcsöket, az öreg ember előtt felálljatok, a hatalmasságokat tiszteljétek. És ti fiatal nők, anyák, ne feledjétek Pálnak és Péternek ama törvényét: »az asszonyok ékessége ne legyen külső, hanem a szívben elrejtetett ember, a szelid lélek, mert Isten előtt az becsületese íme atyámfiai, akiket én sok másnál jobbnak mondottam, mégis mennyi fogyatkozással gazdagok, járván tiközöttetek mint ordító oroszlán, keresvén kit bényelhessen. S mi az, ami megoltalmaz, ami kikerülni segít e hálókat, s távoltartja a kullogó farkasnak betörését, s a veszedelem angyalától megvédi hajlékainkat, miképpen Izráelt a bárány vér? Felelet: Istenben való hit és a Krisztusnak szerelme. Valamennyiszer érzitek a gyöngeséget, mely hajlik a gonoszra: folyamodjatok Isten kegyelméhez, mely fölemel, hallgassátok, hiszen folyvást hirdettetik, hiszen idvesség vagyon azokban, nem engedik a bűn maszlagait bennetek erősödni, hogy tehetienné tegyenek! Járjatok azon űton, melyről Krisztus beszél, kívánjatok vele lenni; a régi mesgyéket, a szűk űt korlátait ne engedjétek szétrombolni, mert azon túl a ti veszedelmetek vagyon! És nekem reménységem vagyon tibennetek. hallom rólatok, hogy a bűnbánat meg-megújul bennetek, a kegyelem jegyeit oly nagy buzgósággal szép számban kívánjátok, csak előre ez úton, csak vigyázzatok és jertek most vélem imádkozzatok, hogy az Atya el ne fordítsa az ő orcáját tőletek, hogy az ő erejét adja a ti erőtlenségtekhez, hogy éljen bennetek a jónak szeretete, az evangéliom világossága az örök életnek valóságaig. Ámen. Az építő tanítás és a szép orgonahangok hatása alatt vonúlt Püspök úr a tömeg sorai között ki a templomból és sietett az iskolába és tapasztalta, hogy az ifjakban is van gyönge, s az öregek között is van jó erő még. Általában megelégedését hallhatták legnagyobb mértékben a kis lányok seregében, ennek ellenkezőjét a nagy fiúk között! Mindezek után a végvacsorához ült Püspök úr és kísérete. Megváltak egymástól a fők és az alattvalók. Mi kicsinyek drága tapasztalatokkal gazdagabban, hallgatván és tanulván ama nagyok lábainál azokat az igazságokat, melyeket tapasztalt, bölcs elmék az evangéliom vizében megförösztve csöpögtettek fogékony lelkünkbe. Sokszor intő, sokszor figyelmeztető volt a hang, jó volt az úgy! Gyakran keserűt is kelle nyelni; ám e keserűből édes jöve ki a mi tanúságunkra. Csak hadd szóljanak amaz ajkak sokáig és sokak javára. Mi imádkozunk Püspök úr és esperes urunk tevékeny, közhasznú életeért; el nem fáradunk kérni a mi Atyánkat, hogy kettős dicsekedésünket, kiket az ellentábor számára aranyon és gyémánton is megvásárolnának, hogy e mi szép ékességeinket ragyogtassa Isten sokáig seregök élén; ama magosságról hallhassuk messze földön útmutató tanácsaikat soká, soká! Ezt kívánta ott a szivek teljességéből minden száj. Ez édes szivszorítás volt aztán utitársunk. Hiszem, hogy amit kértünk az Atyától, megadatik annak nevében, akit szolgálni nekünk boldogság. Egyházi gyűlések. Két egyházmegyei közgyűlésről s egy lelkészi értekezletről való tudósítások feküsznek előttünk: a pápai és tatai e. m. közgyűléseiről s a tatai e. m. lelkészi karának értekezletéről. Azokat a részeiket, melyek olvasóink szélesebb köreit is érdekelhetik, az alábbiakban adjuk. A pápai e. m. e hó 9-ik és 10-ik napjain t.artá közgyűlését Pápán, Szekeres Mihály esperes és Baráth Ferencz e. m. gondnok elnöklete alatt. Á gondnoki megnyitó beszéd a koronázási jubileuminál foglalkozott, jelezve, hogy ez ünnepben nekünk protestánsoknak sokszoros örömmel lehet résztvennünk, mert az a mi egyházunk szabadságának is újabb megpecsételője volt. Méltó volt tehát, hogy az e. m. összes egyházai hála-istenitiszteletet tartottak amaz országos nevezetességű napon. Az erre következett esperesi jelentés részletes és örvendetes képet