Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-30 / 30. szám

ok vetetlen tudomására kellene hoznunk a magyar társadalomnak. Hogy van e tekintetben a külön­ben is erősebb kath. egyház? Ime annak, nem isteni céljai előmozdítására, mert hiszen nem ez a fő azon »egyház« előtt, hanem földi érdekeinek védelmére, hatalmi törekvéseinek ápolására a ki­zárólag e célnak szentelt »Magyar Állam«-on kivül kevés kivétellel az egész hazai sajtó készen áll, annyi szolgaiassággal, hogy előtte egy-egy kath. főpapnak egy kézmozdulása, egy szemhunyorítása világtörténelmi értékkel bír; egy beszéde ez vagy ama gyűlésen, korszakalkotó; szemeiben egy róm. kath. püspök, ha csak nem nyilt hazaáruló, már nagy hazafi; a kath. papságnak a rengeteg java­kért teljesített olyan-amilyen szolgálata nagy hazafiérdem, ami pedig más halandónál vagy a prot. papságnál nyomorban végezve is kötelesség, melyet mint ilyet senki meg nem lát, világgá nem kürtöl; mely politikai sajtó nagy készséggel hajlik meg ennek az egyháznak »kiváló érdemei és minden kétségen felül álló jeles hazafisága« előtt még akkor is, midőn az az egyház e hazában élve, ennek dús javait használva idegen hatal­masság rendeleteinek hódol, a lelkiismereti sza­badság hamis jelszava mellett a haza törvényeit lábbal tapodj a, a felekezeti gyűlölség magvainak hintegetése, a haza törvényei ellen izgatással a közhaza nyugalmát háborítja, békés fejlődését gá­tolja; holott más egyházról ennyi után legalább is kérdésessé válnék »a tiszta hazafiasság«. De az eredmény megvan. Az »egyház« áll a hódo­lattal elismertetésnek, tekintélynek kívánatos magas fokán. Vájjon igy a prot. egyház? Vájjon ki be­szél. ki ir ő róla ott és azoknak, ahol és akik­nek volna szükségök arra, hogy megismerjék ennek hazafias szolgálatait a múltban, jelenben; jogait a múltból a jelenre és a jövőre; megis­merjék világokat kormányzó, népek alkotmányát megteremtő, átalakító jellemét, alkotmányában rejlő erejét, mely előbb-utóbb át fogja hatni, alakítani minden nép és nemzet alkotmányát, ha igaz az, hogy az ember szabadságra van teremtve?! Bi­zony nálunk ma még nagyon szűk körben irnak, olvasnak és beszélnek erről! A magyar ember természete kiválóan hajlik a politizálásra. Ezt ismerte fel és ezzel számolt le az, aki a kath. érdekek szolgálatára egy politikai napilapot teremtett és a mellett bevonta abba a szolgálatba az egész politikai sajtót kisebb-nagyobb mérvben. Magas színvonalon, pártokon kivül és felül álló politikai napilapot tehát a mi érdekeink­nek is, hogy a nagy közönség megismerje ezeket is, melyek magasztosabbak amazoknál. Ezzel a lappal bejutva a műveltek házaiba, mikor ezzel az utat a szivekhez, elmékhez megtörték, meg­egyengették; mikor legalább saját híveink egy ilyen lapból észrevétlenül megismerték a prot. egyházat: akkor majd lehet szólni előttök ennek az egyháznak legujabbi áldásos tevékenységéről, mit az égnek e földre hozása végett teljesít; ak­kor vallásos és egyházi tevékenységre rá lehet bírni magát is apránként, hogy legyen abban, ami az egyháznak szent hivatása, a papnak oda­adó, buzgó és hivő munkatársa. Nem kevésbé szüksége volna a szorosan vett népnek is valami életrevaló, ha nem is napi, de legalább heti prot. szellemű politikai lapocskára. Ez is szeret már olvasni, politizál is a malom alatt, vagy a háza előtti padokon vasárnap délutá­nonként. Lelkésztársaim tudják, mily silány, hit­vány, inkább erkölcsrontó, mint építő dolgok azok, melyekből bölcseségük a táplálékot meríti. Adjunk ezek helyett valami mást nekik; néplapot, politikával, prot. szellemmel, józan erkölcsiséggel, annak mintájára, mit a katholikusok pár éve megindítottak, mely ma már 35,000 példányban van elterjedve, (szórva bőven a kath. konkolyt); olcsót, hogy mindenki hozzáférhessen, jó formá­ban, hogy tetszetős legyen a szemnek is. És aztán igyekezzünk azt be is vinni népünk közé; eddigelé minden irodalmi vállalatunk, mely a nép számára indult meg, azon szenvedett hajótörést, hogy azok, kik hivatva lettek volna elterjeszteni annak ter­mékeit a nép között, papok és tanítók, hideg közönynyel, bámulatos cynizmussal tagadták meg közreműködésüket. Pedig akik megpróbálták, pl. a Téli Újság olvastatását. nagy lelki örömmel tesznek bizonyságot arról a mohóságról, melylyel népünk azt olvasta s tárgyalta. Ugyanilyen tapasz­talatokat szerezhetni a népkönyvtárak körül. Ezek a tapasztalatok elég számosak már arra nézve, hogy útmutatóul szolgáljanak ezután való működé­sünkben. Örömmel látnánk, ha a Prot. írod. Társaság végre valahára előlépne vallásos népies irataival. És mi nem elégednénk meg azzal, hogy »jó könyveket« adjunk népünk kezébe ez úton; azt szeretnénk, ha a Prot. írod. Társaság nem riadna vissza az apologetikus és polemikus irodalomtól, s mint a Szent-István-társulat kath. szempontból, úgy ez prot. szempontból kiváló gondot fordítana arra, hogy az egyház igazait védje, ellenségeit támadja, a sötétséget oszlassa s igaz evangéliomi világosság fényét és melegét vesse egyfelől a közöny befagyott vizére, másfelől az elfogultság elvakult szemeibe. Nagyon nagy szüksége volna népünknek úgy arra, hogy prot. hitét mind a történet, mind a józan ész és evangéliom által igazolva lássa, mint arra, hogy az övével ellen­kezőnek tévelygő s hamis voltáról meggyőzessék. Erős prot. tudatot e nélkül nem képzelhetünk. Ismételjük, a Prot. írod. Társaságtól várjuk ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom