Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-23 / 29. szám

templom ajtaján ki és be, születik és meghal, s ez élet­ből az örökkévalóságba költözik által. Védelmezd meg e népet mindennemű veszedelmektől, csapásoktól, de főként ama gonosztól, a bűntől szabadítsd meg. Vezéreld őket az élet utján szent fiadnak örökkétartó igéje által a hit amaz alapján, melyen kivül más fundamentomot nem vet­het senki. Erősítsd a jóban és szeretetben, erősítsd a re­ménységben. Mindnyájunkat Atyánk, kik most e te tiszteletedre ren­delt hajlékban a te házadban megjelentünk, oltalmazz meg testi és lelki szerencsétlenségektől, hogy legyünk a te kegyelmednek választottai, legyünk megáldottak földi küz­delmeinkben, majd egykoron halálunk óráján, hogy elnyer­hessük a nekünk megígért üdvösséget az örökkévaló hajlékban szent fiad, a Jézus Krisztus által. Amen. Miatyánk! stb. És most légy megáldva Istennek emelt szent hajlék, attól, a kinek dicséretére szenteltünk tégedet. Áldd meg és oltalmazd meg oh Isten e házat, és lakozzál benne; hallgasd meg, mikor itt buzgó imádságok emelkednek hozzád, hallgasd meg, mikor a szivek és ajkak fohászai esengenek feléd. Lásd meg a szenvedőknek könnyét, halld meg a szomorkodóknak zokogását. Adj foganatot a te igédben a vigasztalásra, erősítésre a hitben. A te irgal­masságod védelmezze e népet, a te erőd erősítse. Mindnyájan legyetek megáldva testben és lélekben, legyetek megáldva házaitokban és házaitokon kívül, legye­tek megáldva minden ti jó munkáitokban, pihenéstek és ünnepszenteléstek idején; legyetek megáldva, megigazítva és megszenteltetve az életben, a halálban, az időben és az örökkévalóságban. Amen. Ezután a budapesti theol. énekkar zengte el az »Isten, ki fent uralkodol* kezdetű éneket, melynek végez­tével Baksay Sándor esperes urvacsorai beszédet tartott, s kiosztá az úri szent vacsorát Dömötör Bertalan tassi lelkészszel 22 férfi és 99 nő urvacsorázó között, kiket végül követett főtiszteletü püspök ur vezetése mellett 12 lelkész. Az Úrvacsora végeztével ismét a budapesti theolo­gusok kara zendült meg elénekelve a »Dicsőít téged, nagy égi teremtő* kezdetű éneket, melynek elhangzása után Gerenday Endre áporkai lelkész keresztelt egy kisdedet, majd utána Vass Kálmán laczházi lelkész esketett egy ifjú házaspárt, melynek végeztével a gyülekezet a 178-ik ének zengedezése alatt a templomból kivonult. Istentisztelet után a paplakon gyűlt össze a közel­távolból összesereglett értelmiség, kik között a szomszédos Csép róm. kath. és görögkeleti egyház testvéri indulatu lelkészei mutattatták be magukat főtiszteletü püspök urnák és kíséretének. Itt volt alkalmunk hallani azon ritka ör­vendetes hirt, hogy Csépen a lelkészek híveiknek tudo­mására adták, hogy a reggeli istentiszteletet azért tartják meg már 8 órakor, mivel a szomszédos Majosházán temp­lomszentelés lesz, s buzdították híveiket az ottani meg­jelenésre. S e nemes lélekre és jó szivre valló felhívás­nak lett is eredménye, mert a csépi szerb és német ajkú atyánkfiai mintegy 300-an vettek részt Majosháza örökké emlékezetes örömünnepén. Délután x I2 2 órakor a községhaza tanácstermében, gyűlt össze a vendégsereg, hogy a testnek is megadva a magáét, tovább induljon Majosházáról a távolabb eső Szigetszentmiklós felé. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. A poroszországi szigorúan orthodox lutheránus fele­kezeti párt egyik legbefolyásosabb vezérét vesztette Kleist-Retzownak, a főegyházi tanács egyik legbuzgóbb el­nökének elhunytával. Szeretetreméltó egyéniségével s erősen markírozott felekezeti felfogásával azok közé tartozott, kik Hammerstein és Stöckerrel szövetkezve, az evang. prot. egyház nagyobb szabadságát, az államtól való teljes füg­getlenségét s az akad. tanszabadság megszorítását, illetve az egyház nagyobb beavatkozási jogát vitatták ismeretes javaslataikkal a parlamentben, s kik a legújabb porosz népiskolai törvényjavaslatnak értelmi szerzőihez is számít­hatók. Őszinte vallásos kegyessége mellett is parlamentá­rius volt minden izében, aki az egyházi és politikai szempontok összezavarása alapján egy lehetetlen reakcio­nárius eszményképnek megvalósítására törekedett. Mond­ják, hogy a Zedlitz-féle népiskolai törvényjavaslat elbukása igen megkeserítette életének végső napjait. A porosz népiskolai törvényjavaslatnak elbukása, mint lidércfénynek eltűnése, úgy látszik, tartósabb benyo­mást hágv hátra a németországi egyházi pártviszonyokban. Azok, kik a centrum pártpolitikájával szövetkezve akarták e reakcionárius törvényjavaslatot törvényerőre emelni, gyanúsítják most már az Ev. szövetséget a javaslattal szemben kezdettől elfoglalt határozott állása miatt, hang­súlyozva azt, hogy egy ilyen egyoldalúan liberális párt­állás a német prot. népszellem legvitálisabb érdekeinek megrontására vezet. Ezzel szemben a szövetség emberei igen helyesen keresik a Zedlitz-féle törvényjavaslat indo­kát abban, hogy a centrummal való szövetségében egy­oldalú pártpolitikai céloknak szolgálatában áll, s kevésbé egy maradandó érvényű népiskolai törvényjavaslatnak megalkotására törekedett. Az ó-katholikusokkal szemben régóta ismeretes a németországi államkormányok magatartása. Bajorország csaknem martyriumot szerez ez életrevaló evangéliomi keresztyén jellegű reformmozgalomnak, mintha csak Ausz­triáról volna szó, ahol legújabban az általános jogi és lelkiismereti szabadságon valóságos gyilkosságot követett el a kultuszminiszter azáltal, hogy az Iserhegység ó-katho­likus gyülekezeteinek segédlelkészét, Abseugert, brutális módon kiutasította. Mit mondanak majd amott a magyar­országi »általános vallásszabadság* mozgalmához! Annál örvendetesebb módon halad az ó-katholiciz­mus ügye Svájcban és Olaszországban. Ujabban a lucerni templom íölszentelése alkalmával jeles evangéliomi szellemű beszédet mondott Herzog püspök, s a berni ó-katholikus theol. fakultás jeles erőt nyert Lauchert tanárnak habi­litálásával. Olaszországban is halad gróf Campello buzgó­sága folytán az ó-katholikus evangelizáció ügye, mely nagy jelentőségűvé válhatik az olasz katholicizmusnak evangéliomi szellemben való reformálása tekintetében. Ügy , ' 58*

Next

/
Oldalképek
Tartalom