Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-23 / 29. szám

látszik, a csalhatatlan római papizmus erőlködései itt is hiábavalónak bizonyulnak! Sok baj érte ujabban a római pápás propagandát Németországban. Fölsült a porosz népiskolai törvényjavaslattal, az augsburgi és eichstádti püspökök engedélyével kezelt ördögűzés római mestersége ép ügy, mint egy müncheni kanonoknak viselt dolgai egy végrendelet meghamisítása körül a biróság elé kerültek, egy hysterikus nőnek Mária-látomásai á la Lourdes s az azzal összekötött szédelgések egészen 70 ezer mark erejéig hasonlóan büntetlenül nem maradtak, a kolduló szerzetek zsaroló collectálása hatósági beavatkozással nagyobb botrány kikerülése céljából megszoríttatott, végül pedig a reakeionárius népiskolai törvényjavaslat bukása maga után vonta a jezsuiták visszahívását célzó törekvések meghiúsulását is. Mindannak dacára tovább tart az ultramontán agitáció mindenfelé, úgy, hogy többi között a tőzsgyökeres prot. Szászországban egy centrumpárti képviselő irodalmi úton azt is bizonyította, hogy mily nagy érdemöle van a jezsuitáiénak a porosz kir. koronának a prot. Hohenzollerek által való megszerzése körül. Csakugyan a jezsuitáknak sok az érdeme a politikában, ahol gyilokkal és szelídséggel a történelem bizonysága szerint mindenha nagy szerepet játszottak. írják, hogy a 82 éves római csalhatatlan aggastyán megint világpolitikai ügyekbe avatkozott. A legújabb porosz miniszterkrizis alkalmával Bismarck birodalmi kancellár mellett emelte föl védő szavát; Franciaországban pedig megtörte a royalista episkopátus makacs ellentállását. s a köztársaságot törvényes kormányformának deklarálta. Régi igazság, hogy Róma a »do ut des« elvénél fogva mindig alkuszik, folyton alkalmazkodik. De azért telhetetlen követeléseiben mindig önmagához következetes marad. Nem tanul és nem felejt, ez a római kúria rég bebizonyított s eléggé gyümölcsözött politikája az emberi élet összes viszonyaiban. Szokatlan látogatásnak örvend mindenfelé, Németország nagyobb városaiban Deorient Ottó, a jenai egyetem koszorúzott theol. doktorának >Gusztáv Adolf* című drámája, mely méltó társát képezi »Luther Márton« című ismeretes darabjának. A protestáns néptudatnak Luther mellett egyik legkedveltebb alakja épen Gusztáv Adolf, ugy hogy teljes mértékben érteni tudjuk azt a cynizmust amelylyel az ultramontán sajtó annak ideális alakját említi. Politikai egoizmussal vádolják — épugy, mint nálunk Bethlen Gábort — e prot. Gideon tiszteletreméltó vallásos erkölcsi motívumait, kinek vallásos politikája királyi állása s korának egész jelleméből ítélendő meg, mi mellett benne nemcsak a nagy állam férfiúval és ügyes hadvezérrel, hanem egy ideális emberrel van dolgunk, kinek egész politikája az evangéliomi hitvallás belső indokaiban gyökerezik. Hozzá járul az is, hogy Gusztáv Adolf még nagyobb mértékben tragikus jelenség, mint Luther. Tragikuma abban áll, hogy oly népnek s olyan ügynek jött segítségére, a melyen akkori szétszakadozottsága miatt valóban segíteni nem igen lehetett. A német birodalomnak a spanyolhabsburgi reformellenes dynastia által előidézett belső ziláltsága, s magának a német protestantizmusnak belső szétszakadozottsága, mely a legnyomorultabb dogmatizrnusig sülyedett, oly állapotokat teremtett, amelyek között a svéd királynak tartós segítségéről szó sem lehetett. De örök érdeme az, hogy a német protestantizmusnak nemzeti létét megmentette, jövőjének vallásos szellemi alapjait, amelyekből az ma is táplálkozik, megtartotta, illetve megvetette alapját a Hohenzollern-államnak s a XVIII. század fölvilágosodottságának, aminek érett gyümölcse azután századunk elején a német szabadságharcokban észlelhető. Deorient komoly történelmi tanulmányok alapján irta meg a maga hősének »történeti jellemképét«. Történethiven rajzolja hősét valódi királynak, akiben öntudatos ereje, mély államférfiúi belátása és hadvezéri ügyessége mellett mély vallásos kedély lakozott. Sötét sziliekkel festi az akkori Németország egész nyomorúságát: a Magdeburg elpusztulásában és a pommerániai állapotokban nyilvánuló sötét habsburg-római absolutizmust épugy, mint az akkori prot. részek belső jellemgyengeségét, hitszegését és elvadultságát. Természetes, hogy az ideális dráma követelményeit ép oly kevéssé lehet reá alkalmazni, mint Shakespearenak »Hamlet* vagy »Makbeth« nevü drámáiból az angol történelemre következtetni. De igen szépen fejti ki az egyes részletekben hősének azt a politikai vezérgondolatát, amely szerint a habsburgi uralom alatti német római birodalom helyére egy Svédországgal egyesült német-evangéliomi prot. szövetségnek létesítésére törekedett. Nem ártana, ha valaki édes hazai nyelvünkre is átültetné Deorient »Luther* és »Gusztáv Adolf« című drámáit. Mint a prot. eszme első harcosai méltán helyet foglalhatnának nemzeti irodalmunk jelesebb termékei között! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Egyházszertartástan. Készítette Csiky Lajos, debreczeni ev. ref. theol. akad. tanár. Ára 1 frt. Addig is. mig részletesen ismertethetnénk Csiky Lajos úrnak, e szorgalmas egyházi írónak ezen legújabb munkáját, örömmel ajánljuk azt olvasóink szives figyelmébe. Rendkívül szegény practica theologiai irodalmunkban, pusztán megjelenését örvendetes jelenségnek kell mondanunk. Ha elgondoljuk, hogy Tóth Mihály, szintén debreczeni tanár, 1870-ben megjelent »Egyházszertartás tana* a legújabb ref. munka a teljes és specialiter liturgikai magyar művek között, s azt Zsarnay »Paptana« előzte meg 1847-ben, azt ismét Tóth Ferencz Liturgikája 1810-ben, azt kell mondanunk, szorosabb bírálat nélkül is, hogy egy ujabb, a mai kor fejleményeit és szükségeit feltüntető ilynemű munka csak nyereség lehet ref. egyházi irodalmunkra. És Csiky Lajos igyekezett azon, hogy a szigorú birálat is nyereségnek mondhassa munkáját. Nem lép fel nagy igényekkel; bevallja, hogy forrásokat használt, különösen Van Osterzee utrechti volt theol. tanár practica theologiáját, melyből egyes részeket szó szerint átvesz, de a