Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-16 / 28. szám

A keresztyén munka, és ebben az ifjúság szerepe. (Irta és a ref. ifjúsági egyesület alakuló gyűlésén Budapesten felolvasta : Szilassy Aladár, pénzügyi biró.) (Folytatás.) III. Engedjenek meg a kitérésért, azt akartam az írásból s a magam tapasztalataiból kimutatni, hogy mi az a legjobb útlevél, melylyel bár minden ifjú ellátná magát ama nagy útra, melyet szülői védelme nélkül, kinek-kinek a maga lábán kell megtennie. Nézzük már most, ezek után, hogy mi hát a fiatal emberek szerepe a ker. munkában! Az embert mind szélesedő körök veszik körül, a család után a barátok, a társadalom, az egyház, a haza. A fiatal ember kilép a családból, tanulmányai miatt másüvé megy, vagy ha otthon marad is, kinő a családból, a szülék szárnyai, azok befolyása alól. Az első kör, melyet ér, a társak, pajtások, a barátok köre. Igénye a barátság minden ifjú kebelnek; benyomásait, tapasztalatait, melyekben oly sok az uj, a meg nem szokott őszinte bizalommal magához hasonlóval közölni, oly jól esik. Vigyázzunk, veszélyes időpont ez; ez az önkénytelen vonzódás barátok után, áldás, de átok forrása is lehet; s nagy áldásban részesíti az Ur azt, akinek útjára igaz, hű barátokat állít! A barátság az ifjúkorban fejlődni szokott, de az egész életre kiható e kötelék az, amelynek felhasználásával az ifjak a keresztyén szeretet mezején legáldásosabb működést fejthetnek ki a maguk, környezetük üdvére, s a hazának is nagy hasznára. Értem természetesen ez alatt a nemes értelembe vett barátságot, mely emel, s nem azt, amely ront, lealacsonyít s e névre nem érdemes. Akik magas hegycsúcsokat akarnak elérni, s veszélyes utakon kell oda jutniok, összeállanak, vezetőket vesznek, kötelekkel látják el magukat, s midőn a veszélyes helyre érnek, a kötelekkel kötik egymáshoz magukat, s ha — amint ez majd minden ily vállalkozásnál történik — egyik-másik megcsúszik s már elvesztette lába alól a földet, esik a mélység felé, megtartják a társak a végzetes bukásától ama kötelék által, mely a bukni készülőt hozzájuk fűzi, sőt megtörténik, hogy egy egyetlen, aki erősen megvetette a sziklán a lábát, a megingás perczében megóvja a bukástól egész csoporttársát. Igy van ez az ifjak életében, kiknek útja szintén veszélyek közt vezet előre, melyben vajmi sokan elbuknak, némelyek kiheverik, némelyek nyomorékok maradnak, némelyek elvesznek. Az irás azt mondja: »a szeretet a tökéletességnek köteléke« (Kol. 3: 14.) s hozzátehetjük: a barátság e kötelékek egyik nemes faja. A benső barátságban élők közt egy igaz alapon álló megmentheti a bukástól egész csoporttársát, sajnos, hogy megfordítva is áll: a rosszban megrögzött egy pajtás, magával ránthat ingatag alapon álló egész csoportot! Korunknak mindinkább érvényesülő elve az önkormányzat és önsegély; az egyes osztályok és körök saját erejökkel igyekeznek érdekeiket védeni, bajaikat orvosolni, legjobban ismerik ezeket, legjobban megtudják az orvoslás űtját is választani. Az ifjúság bajait, de egyúttal örömeit is senki sem tudhatja jobban, mint maga az ifjúság, ha tagjai ezzel foglalkozni akarnak. Az ifjűság legtermészetesebb s legáldásosabb hivatása tehát a közjótékonyság terén, az önsegély ez elvének keresztyén alapon való érvényesítése, melynek végcélja az ifjaknak nemesítése — mentése ifjak által társulás űtján. Nem állítom én, hogy ha 10 vagy 30 ifjú összeáll egy keresztyén alapon álló egyesületbe, akkor mindjárt mind benső barátokká válnak; ez képtelen állítás volna, a szeretet, vonzalom, nem kelthető fel kényszerrel, nem irható elő alapszabályokkal; de azt meg fogják engedni, hogy az alkalom egy számításon kívül nem hagyható fontos tényező az ember életében; ám ez egyesületek célja az alkalmat megszerezni, előteremteni. Az pld. bizonyos, hogy egy oly egyesületben, melyet a jobb, komolyabb érzésűek s olyanok alkotnak, akik a keresztyén vallás iránt érdeklődnek, csak nagyobb a valószínűség, hogy talál a belépő rokonérzelműekre, mintha ez tisztán a véletlentől függ. A rokonérzelműek szövetkeznek tehát a jóra, hogy magukat ama legnemesebb, legmagasabb közös alapon, a keresztyén hit alapján emeljék, nemesítsék, erősítsék; egy baráti kör, mely már magában áldás a résztvevőkre, mert a családi körből kilépett ifjúnak van egy megbízható társas köre. Azt mondhatják önök, ez egyszerű társas kör vagy casino! az, de mégis más, mert ez egyesülésnek positiv keresztyén alapja van. Nem azt értem ez alatt, hogy mindig tisztán vallásos összejöveteleket tartsanak, együtt imádkozzanak; a túlzást semmiben sem szeretem, legkevésbé vallás dolgában fiatalembereknél, mert az ifjú kor már maga hajlandó a szélsőségekre s a túlzás könnyen ellenhatást szül; hanem igenis kell, hogy egy ilyen társulatot a keresztyén szellem, a kölcsönös szeretet, jóakarat, az egymás java irányában keresztyéni értelemben vett érdeklődés hasson át. Ahol ily módon, ily célra, őszinte jó törekvéssel s komoly elhatározással egyesül néhány fiatal ember, a szám egyátalán nem határoz a kezdeményezés sikere tekintetében, ezzel azok az ifjak ráléptek a közjótékonyság mezejére, elfoglalták a tért, melyen Istenben vetett bizalommal működniök kell, a többi magától következik, mert az az alapnak kihatása természetes. A buzgó kis sereg, szervezve, társakat vonz, s ha megerősödtek s gyakorlatába jöttek e tevékenységnek, megragadják az offensivát, s egyes társadalmi köröket vonnak érdekeltségi körükbe, hogy amit saját életelvükül választottak, s magukra jónak tartanak: a keresztyén elveknek gyakorlati életökben való döntő elismerését, ennek azokat is megnyerjék. Igy alakultak a keresztyén ifjúsági egyesületek, melyekre nem lehet mondani, hogy a latin vagy a germán fajnak valók, s másutt meg nem állhatnak: mert hisz a szükség, melyet pótolnak, mindenütt megvan; de az élet