Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-07 / 1. szám

Harmi ncötöd ik évfoIy arn. 1-ső szám. Budapest, 1892. január 7. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 33. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Uornyánssky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizetni lehet minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedéséhen. ügyes szám ára !iO /. r. Kerkapoly Károly 1824-1891. A mult év, mely köztársadalmi és közelebbről egyházi életünknek is annyi jelesét ragadta el, nem tudott megválni a nélkül, hogy még utolsó napján is ne szólítson el egyet a legkiválóbbak közül, hogy öszszeomló romjai alá ne temessen el még egyet társadalmunk hatalmas támaszaiból. A végére járt év utolsó óráiban vivta meg utolsó nehéz harcát Kerkapoly Károly v. b. t. t., volt pénzügyminiszter, tud. egyet. ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia tagja, a soltl egyházmegye és a pápai főiskola gondnoka, zsinati és conventi képviselő, a pesti egyház presbytere stb., midőn 1891. deczember 31-én cl. u. 1 V2

órakor hosszas szenvedés után elhunyt. A pálya, melyet megfutott, első és nagyobb felében külsőleg csodálatos és tüneményszerű; bensőleg fölemelő és nemes. Egy szent-gáli egyszerű család köréből indul ki s folyásában minden nagyobb, minden országosabb feltűnés nélkül — csak egy-egy hullámvetésében árulta el a duzzasztó erőt — megy egészen az 1865/8-diki országgyűlésig ; de ekkorra már úgy megnő, oly hatalmas mederben fut árja. hogy egyszerre magára vonja az egész ország figyelmét, s vele a kormánynak is mint mellőzhetetlen és szinte nélkülözhetetlen tényezővel kell számolnia. A pápai főiskola egyszerű bölcsészet-tanára ott van a nemzet törvényhozó testületében, ott dolgozik a legfontosabb bizottságokban, majd mint a honvédelmi minisztérium államtitkára berendezi a magyar honvédséget; azután 1870-ben kezébe veszi a pénzügyminiszteri tárcát, melyet közel 3 éven át kezel. Ott áll tekintélyének, befolyásának, munkásságának zenithjén. Végre ismét visszaül a tanári kathedrára, de már most az ország legelső . adoLxányos tanintézetének egyik tanszékére s a »kegyelmes tanár úr« nagy politikai tapasztalatai gazdagítják az óriási elméleti ismereteket, melyeket tanítványai elé tár. Visszatér első szerelméhez: a tanársághoz és az egyházhoz, a mely nevelte s a melynek jogai és igazai védelmében kifejtett irodalmi munkássága először vonja magára szélesebb körök figyelmét. És az egyház annak, a ki az ő autonómiájának oly erős védelmezője volt akkor, a midőn e védelem politikai vétségül számíttatott, sietett is minél tágabb tért nyitni roppant munkaerejének. Egymásután választotta meg a solti egyházmegye és a pápai főiskola gondnokává, a dunamelléki egyházkerület az állandó számszék és az egyházkerületi irodalmi bizottság elnökévé, a convent és zsinat képviselőjévé s a pesti egyház a maga presbyterei közé, és működése többé-kevésbé mindenütt jelentékeny nyomokat hagyott maga után. Főleg az állandó számszék szervezése körűi szerzett nagy érdemeket, ennek pragmatikáját ő dolgozván ki és léptetvén életbe. Egész működésében azok közé a ritka emberek közé tartozott, a kik, bármit vállaljanak el, annak azonnal egész erélylyel neki adják magukat, s ép oly éles elmével, mint kitartó szívóssággal mélyednek el a kérdések szövevényeibe és nem nyugosznak. mig az egészszel teljesen tisztába nem jöttek. A tárgy ismeretével éles logika és mély boncoló elme párosult nála. Okoskodásainál csak meggyőződései voltak erősebbek. Az önálló productiv erő nem volt benne nagy; de annál erősebb a biráló képesség és a dialektika, a melylyel felboncolt végső elemeire mindent, mi tárgyalás alá került, s jóformán az ügyek sorsa el volt döntve, mihelyt ő valamely kérdés mellett vagy ellen felemelte »dübörgő hangjait szavának«. Egyéniségében, egész modorában és megjelenésében volt valami, szinte a cynismus határát érintő, keresetlenség. Magába zárkozott, hideg, a ki alig bocsátott magához valakit egészen közel s úgy látszék. hogy még érzései is az agyon szűrődtek át; logikája és a »tiszta ész« előbb felboncolta még azokat is. Lelkének fénye, ugy látszott, mintha csak nagy kört bevilágító villamfény lett volna életadó hév és meleg nélkül. De a ridegnek látszó külső valódi nemes lelkületet takart. Mutatta ama