Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-02 / 26. szám

genek volnánk lakóhelyünkön a földön, ha ezt nem ismernők. Szerte néznénk s nem lelnők honunkat — a hazában. Az embert nem ismerhetnők, ha életföltételeit {egészségtan) nem ismernők. Ezekre feltétlen szüksége van minden mívelt embernek. 17. Természettan. Nem tehetünk egy lépést sem ennek ismerete nélkül. Félelem és babona, veszedelem és kínlódás volna nélküle egész életünk; mondja meg nékünk, mi történik körülöttünk ? Nyissa meg szemeinket, hogy lássunk és ne tapogatódzunk a sötétben. Mindennek, a mink van, ez ád értéket. Még életünket sem vagyunk képesek nélküle megszerezni, elkészíteni. Tanítson meg élni: látni stb. 18., 19. Számtan] Mértan. Ez észrevételeink mértéke. Ezek nélkül nincs határa szemléleteinknek, nincs kerete tudásunknak. Szemünk nem lát, szemünk nem különböztet meg ezek nélkül. Ezek adják meg annak az élességet, az erőt. Mint mértan nemcsak a szemet, de a kéz ügyességét neveli; mint számtan nemcsak örömet nyújt világos kétségbevonhatlan igazságaival, hanem együtt a léleknek törvényeit, logikáját is meghatározza. 20. Ebben segít néki a philosophia is. Ez lelkünk tüneteit vizsgálja, működésének módját, törvényeit ismerteti meg velünk. Képies kifejezéssel élve: bemutat minket magunknak mik vagyunk, hogyan gondolkozunk. Hogy ismerjük magunkat. Pedig ezen ismeretség nélkül sehová sem mehetünk Ez az egyedüli kitartó utitársunk ez életben Elkísér a sírba s »ha elbukánk, hantjával ez takar*. yvwíh osaotov. Nosce te ipsum. Mivelt embert e nélkül képzelni nem lehet. 21., 22. A rajzoló geometria s a szabadkézi rajz a szem, a lélek szemlélő tehetségének és a kéz ügyességének nevelői, a magasabb fokú ismeretek (természettan, mértan) előkészítői, alapvetők és gyönyörködtetők. Örül a gyermek lelke, ha valaminek képét sikerült megcsinálnia; bizonyos fokig teremtőnek képzeli magát az ember. 23. A tornázás. A test egyensúlyának, aesthetikájának biztosítója. A vér életeleme. Az egészség páncélja. A lélek üdítője mint játék. Rendre szoktat a katonai gyakorlat. Kell: ut sit mens sana in corpore sano. KÖNYVISMERTETÉS. Biblisch-theologische Analyse des Römerbriefs. Irta dr. Erdőss József debreczeni theol. tanár. Amsterdam. 1891. Scheffer et A. 77.1. Ily cím alatt jelent meg Erdőss J. theol. tanárnak tudori értekezése, mely tudományos theologiánk szegényes irodalmában számot tevő munka. Alapos, nagy olvasottságról tanúskodó tanulmány ez, mely nem szorítkozik kizárólag a római levél tartalmának elemzésére, hanem felöleli mindazon biblica theologiai kérdéseket, melyek Pál apostol tanrendszerével közelebbi összefüggésben állanak, s a prot. dogmatika alapvető tételei. Egészen tudományos alapon, de világos, könnyen áttekinthető formában tárgyalja azon mélyre ható ker. hit- és erkölcstani problémákat, melyek az apostolnak minden levelében feltalálhatók, de seholsem oly klasszikus tömörségben, mint a római levélben. Mindenütt reflektál a bibliai kritika megállapodásaira, ugy hogy aki e tanulmányt figyelemmel elolvassa, nem csak a római levél tartalmával ismerkedhetik meg, hanem a bibliai theologia gazdag irodalmában is tájékozást szerezhet. Szerző munkáját a bevezetés után három főrészre osztja, s ezekben ismerteti a római levélben tárgyalt íídvtanokat. A bevezetésben, fölemlítvén e tárgynak fontosságát, s a német prot. theologiának erre vonatkozó gazdag irodalmát, egészen helyesen határozza meg az 1, 1—17. versek alapján a levél célját, mely nem más, mint a Rómában lakó keresztyéneket, s általában az egész emberiséget Krisztushoz vezetni, mint akiben az igaz hit által mindenki Isten előtt megigazulásra juthat és az örök élet örökségét szerezheti meg. Hogy e versekben Pál a Krisztus práexistenciáját tanítja-e és mennyiben, azt részletesebben fejtegetni nem célja e rövid ismertetésnek, de szerző talán még is messzire megy, midőn Pál tanrendszerében a János-féle metaphysikai logos-tant feltalálni véli, mert minden kétségen felül áll, hogy az apostol Krisztus istenfiuságának inkább erkölcsi momentumait emeli ki. Sokat vitatott kérdés az isagogikában az is, hogy Pál a római levélben zsidó- vagy pogánykeresztyéneket tartott-e szem előtt? Erdőss a levél olvasóit pogány keresztyéneknek állítja, ép ugy mint Godet a római levélhez irt klasszikus kommentárjában. Az isagogusok nagy több sége azonban inkább a Baur-féle álláspont felé hajlik, mely szerint a levél olvasói tulnyomólag zsidókeresztyének voltak. Igy Reuss, Thirsch, Hilgenfeld, Holtzmann, Hausrath, Ilolsten stb. egyértelműleg azt állítják, hogy a római keresztyén gyülekezet tagjai nagy részben zsidókeresztyénekből állottak, amidőn az apostol e levelet irta. Csak hogy különbséget kell tenni azok között, kik Pálnak esküdt ellenségei voltak, s őt a gyülekezetekben nyomról nyomra követték, és azok között, kikhez e levél intéztetett, kiknek az apostol irányzatával szemben legfeljebb csak theokraciai aggályaik lehettek, de nem léptek fel ellene túlzott ebionita követelésekkel, ugy hogy az apostolnak teljes reménye lehetett a velők való megegyezésre. A római gyülekezetnek nagy többsége tehát olyanokból állott, kik az evangéliomnak a zsidó törvényekhez való viszonyát illetőleg Pál apostolnak szabadelvű felfogását nem osztották, s a Mózesi törvények megtartását az Isten országában való részvételre szükségesnek vallották. Nem tagadom, hogy a római levélben egyes helyeken, különösen a 9. és 10. fejezetekben, az apostol pogány keresztyéneket tart szem előtt, mert a római is vegyes gyülekezet volt, de a levél túlnyomó részében még is zsidószármazásu olvasókhoz intézi szavait. Mi értelme is volna a pogány keresztyének előtt annyira hangsúlyozni a törvény cselekedeteivel szemben a hit által való megigazulást? Az is sokat vitatott kérdése a tudós exegesisnek, hogy a 17. versben említett SwtaiooóvY] íleoö milyen értelemben veendő, subjektiv vagy objektív jelentése van-e e kifejezésnek, s különösen Pál apostol mire vonatkoztatja azt? Teljesen osztom szerző azon állítását, hogy Pál apostolnál a SixaioaóvTj tkoö nem Istennek egyik tulajdonságát jelenti, tehát nem igazságosság, nem justitia dei essentialis, mint Osiander állítja, még kevésbé jóság, hanem az embernek oly erkölcsi állapota, mely által Isten előtt kedves lehet, tehát az apostol szerint az istennek tetsző életet folytató ember öíxaioc. Ebből azonban még nem következik, hogy az 1, 17. versben is kizárólag ez a jelentése volna a őaaiotKjóv7) -9-soő-nak. Az uj testamentomi Íróknál gyakran tapasztalható, pl. a Zsid. levélben a Siaxbjvaj, hogy a szót nem mindig ugyanazon gondolat kifejezésére használják, hanem más rokon gondolatokat is jelölnek