Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-06-02 / 26. szám

cardinalis kérdés előtt,, hogy mennyit fogadjunk el a radicalis egyházpolitika theoriájából, melyet legékesebben gróf Apponyi fejtett ki, és mennyiben maradjunk meg a történelmi alapon, mit legtalálóbban Tisza István fejezett ki, rámutatván arra a bölcs egyházpolitikai vezérelvre, hogy minden egyes egyház részére a maga speciális helyzetének, belső szervezetének és történelmileg kifejlődött jogainak megfelelő államjogi helyzetet biztosítson az állam. Ezek mellett az általános tanulságok mellett még elvi és concret eredményeket is mutat fel az idei cultus-vita. A vallásügy általános szabályozásának eszmei érlelésén kivül, elvileg megegyezés történt a házasságjog állami rendezésében, tehát a polgári házasság és polgári anyakönyvek behozatalában; kimondatott a róm. kath. autonómia rendezésének szüksége; hangsulyoztatott a congrua szabályozása, és gróf Apponyi a szegény prot. egyházak és papság anyagi helyzetének javítását is megsürgette. Ezek az elvi természetű eredmények, melyeknek gyakorlati megvalósítása még sok időt fog igényelni. A vita gyakorlati eredményei pedig ezek: az 1868. LIII. t.-c. tovább is fentartatik, tehát a revizió egyelőre elejtetik; a híres miniszteri rendelet formailag érvényben marad; a törvény intentiójának érvényesítése végett a miniszter a vegyesházasságból származott gyermekek nyilvántartására a részleges polgári anyakönyv behozatala iránt minél előbb törvényjavaslatot terjeszt a ház elé; végre a zsidó vallás receptiója érdekében még az őszi ülésszakban törvényjavaslat kerül a ház asztalára. íme a cultus-vita eredményei, melyek protestáns egyházunk életére is mélyreható befolyást fognak gyakorolni. A partialis polgári anyakönyvek közvetlenül érintik egyházi anyakönyveinket, csökkenteni fogják anyakönyvvezetőink jövedelmét, és ami legfőbb, fokozott óvatosságra, éberségre és gondosságra ösztönzik a lelkipásztort a vegyes házasságok irányában. Fontos egyházi érdekünk, hogy a vegyes házasságra lépő felek jó előre megóvassanak attól a társadalmi kellemetlenségtől és megbélyegzéstől, melynek a polgárilag anyakönyvezettek a mi conservativ-aristocratikus társadalmunkban igen könynyen ki lesznek téve. A képviselőházban egy könnyelműleg kiszalasztott szó már is »magyar királyi gyerekek «-nek keresztelte el a polgári hatóságnál anyakönyvezendő gyermekeket. És még fontosabb egyházi érdek és lelkipásztori kötelesség az, hogy vegyes házasságra lépő híveinket az ily társadalmi megszégyenítés által bizonyára még fokozódó áttérítési törekvésekkel szemben éber cura pastoralis és megerősített lelki kapcsok által az evangéliomi igaz hitnek megtartsuk. A zsidó vallás receptiója nagy elvi és társadalmi vívmány lesz, s ha az áttérési és házassági viszonyokra is kiterjesztetik, hatalmas összeolvasztó ereje lesz a keresztyén és zsidó társadalomnak; egyházunkra nézve pedig egy uj és gazdag mezőt nyit meg az evangelizálás szép munkája előtt. Az elvi vívmányokról s a belőlök alakulandó viszonyokról egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy mi protestánsok, mint a haladás emberei s a folytonos reformálás hívei, elvileg nem zárkózhatunk el a vajúdó egyházpolitikai reformok előtt. Készüljünk rájok jó előre, latolgassuk esélyeiket, mérlegeljük hatásukat, barátkozzunk meg az általok létesítendő helyzettel. Mert az idő halad s az elmaradottakkal nem törődik. A reformoktól nincs mit félnünk. A protestantizmus a szabadság szülötte, mely a kiszélesített szabadság és fokozott haladás által létesítendő uj viszonyok között sem veszíti el a fejét, eszét. V. F. A keresztyén munka, és ebben az ifjúság szerepe. (Irta és a ref. ifjúsági egyesület alakuló gyűlésén Budapesten felolvasta : Szilassy Aladár, pénzügyi biró.) (Folytatás.) Nem kivánok párhuzamot vonni a mi viszonyaink s Genf vagy Anglia viszonyai közt; tudom és méltányos tekintetbe vételt igényelnek elmaradottságunk okai. Karddal védtük, mint őrt állók, századokig a keresztyénséget a pogányság ellen, melynek viharai meggyöngítették erőinket. megtizedelték nemzetiségünket; de ha tagadni nem lehet, hogy az az állam, mely a keresztyén tevékenységien elöljár, saját magát erősíti, pedig ez nem vonható kétségbe : akkor nem szorul bizonyításra az sem, hogy nekünk s a mi exponált helyzetünkben kétszeresen indokolt ezt a működést közelebbről megismerni, belőle lelkesedést meríteni és a példát követni. Isten kegyelméből a viszonyok megváltoztak, egyrészről a keresztyénség külellenség ellen fegyveres erőre alig — a mi határainkon épen nem szorul; másrészről a magyar állam — bármit mondjanak az elfogultak — a békesség ez éveiben tagadhatatlanul tiszteletet érdemlő erélylyel s eredménynyel halad mind abban, ami azt modern állammá teszi. Ha ezt magunk érezzük, nem kevésbé méltányolja a polgáriasult világ. Többször volt alkalmam — részint külföldön, részint ittbonn, — idegenek véleményét rólunk hallani s valóban csak a legnagyobb rokonszenvvel és elismeréssel nyilatkoztak törekvéseinkről s komoly igyekezeteinkről a mulasztottak pótlására és méltán. Az a legközelebb megtartandó millenniumi ünnepély oly tényről tesz tanúságot, mely büszkeséggel tölti el sziveinket; arról beszél, hogy e számra nem jelentékeny nép, teljesen elszigetelve rokon népektől, tisztán saját erejére utalva, 1000 év óta megállotta helyét