Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-26 / 25. szám

történetbe osztva adni elő, mint ezt ugyancsak K. Albert tette. Semmi sincs távolabb tőlem, mint »jurare in verba Alberti*; munkájának egyes részletei, különösen merész feltevései és következtetései ellen lehetnek és vannak is igen erős kifogásaim, melyeket, ha az Ür akarandja és élünk, alkalomadtán szintén elő fogok adni; de azt el kell ismernünk, hogy munkájának rendszere és felölsztása teljesen correct és kifogástalan s Csecsetkának alig lehetett más indoka a most említett egyes eltérésekre, mint hogy nem akart ugy tűnni fel, mintha egyszerűen másolná a K. A. munkájában található felosztást. »Sed, ut de diverticulo redeamus«, (mint a jó Ember Pál mondta), lássuk a II. rész 1. fejezet második szakaszának tartalmát, mely iránt ismét legteljesebb elismerésünket fejezzük ki. A legnagyobb alapossággal és részletességgel vannak kidolgozva: 1. az egyházközségről s annak tagjairól, 2. az esperességről, 3. az egyházkerületről, 4. az egyházi egyetemről szóló alszakaszok. Áz egyházi tisztviselőkről szóló (5.) alszakaszban egymásután elő vannak adva a lelkészi hivatalra, az egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes egyházi hivatalnokokra vonatkozó tudnivalók. A Harmadik rész az ág. ev. egyház kormányzásával foglalkozik; tárgyalván itt, a megszokott és elfogadott fel osztási chablon szerint, az egyház törvényhozó és végrehajtó hatalmát, az utóbbiban megkülönböztetvén a felvigyázó, igazgató és büntető hatalmat. A Negyedik rész az egyház életével foglalkozik, tárgyalván: 1. az egyházbalépést, 2. az istenitiszteletet, 3. a szentségeket. (Egy kicsit nehéz megérteni, hogyan kerül e cikk alá a keresztség és úrvacsora közé a megerősítés = confirmatíó. holott szerző maga is jól tudja és mondja a 665. lapon, hogy a confirmatíó egyházunk tanai szerint nem szentség. Nem sokkal jobban lehetett volna a confirmatiót az egyházbalépésröl szóló első cikk alatt tárgyalni ?) Ezzel végződik a második kötet. Folytatásul jő a harmadik kötetben a nagy terjedelmű s még nagyobb fontosságú 4. cikk, szólván a házasságról. Ennek első fejezete szól a házasság lényegéből folyó házassági akadályokról, második a tulajdonlcépeni házassági akadályokról, (ezt a felosztást megint nem tartom sem indokoltnak, sem szerencsésnek). A 3. fejezet szól a házassági törvényhozásról és felmentési jogról, a 4-ik a házasságkötés módjáról, az 5-ik a házasságkötés különböző nemeiről, a 6-ik az érvényes házasság jogeredményeiről, a hetedik a házasság megszűnéséről. A házassági jog majdnem 200 lapot (677 —870) foglal el, tehát elég részletesen van előadva. Egyes megjegyzéseim volnának, de azoktól most eltekintek. Az 5-ik cikk az ev. lelkészeknek az egyházi és polgári viszonyokra vonatkozó némely kötelességeiről (temetők, temetkezés, a betegek s elitéltek vigasztalása, anyakönyvek) szól. Ezek is, szerintem, sokkal inkább beillettek volna a lelkészi hivatalról szóló szakaszokba. Végre a 6-ik cikk az iskolaügyet ismerteti meg velünk, amint azzal t. i. az egyházjogtan terén foglalkoznunk kell és lehet. Az utolsó (hatodik) rész az ágost. evang egyház vagyonáról szól. Függelékül, igen helyesen, közölve vannak a linczi békekötés, az 1646 — 47. évi vallásügyi törvények, az 1681 : XXV. és XXVI. törvénycikkek, az Explanatio Leopoldina, II. József házassági nyiltparancsa, az 1790/91. XXVI., az 1843/44.: III. és az 1868: XLVIII. és LIII. törvénycikkek szövegei, és pedig a három utóbbi kivételével latin nyelven. Nagyon becsülöm én az eredeti szövegkiadásokat ott, ahol valóban szükség van reájok; de azt hiszem, a célnak sokkal inkább megfelelő lett volna, ha ezen törvények s rendeletek nem eredeti szövegükben, de meglevő jó magyar fordításban közöltetnek, mert — bocsánat, ha kellemetlen igazságot mondok — a mai nemzedék igen nagy része előtt a latin szöveg, fájdalom, már — hieroglyph. Ezekben ismertetvén röviden ez érdemes munka tartalmát, ismételten ajánljuk azt az érdeklődők pártfogó figyelmébe. Pápa. Révész Kálmán. BELFÖLD. Püspöki látogatás a solti egyházmegyében. Hideg, szeles, esős idő tette kellemetlenné utunkat, melyet egyedül a kényelmes fogatok, jó lovak, s jó út tettek feledhetőkké. A dunavecsei határon a városi elöljáróság fogadta főt. püspök urat, bent pedig a paplak udvarán Csikay Imre lelkész s a volt egyházmegye tiszteletbeli esperese e beszéddel üdvözölte: Főt. és Mélt. Püspök ur! Több mint 70 esztendő lezajlása után csakis most adatott nekünk kedves alkalom, ezen idő alatt annyi sok viszontagságokon, keserű csalódásokon átment gyülekezet véneinek arra, hogy általunk mélyen tisztelt, sőt méltán szeretett főpásztorunkat, itt, gyülekezetünk kedves körében a tőlünk telhető szívességgel üdvözölhetjük, még pedig főtiszteletü ur kitűnő személyében, ki épen itt, e solti egyházmegyében, hova mi is tartozunk, kezdte meg evangéliomi szent szolgálatát, és akit épen ezért nem csupán püspöksége, hanem rég idő óta méltó dicsekvéssel voltunk és vagyunk szerencsések mienknek nevezhetni; igen, mienknek épen főtiszteletüségedet, kinek azóta, mióta e méltóságra emeltetett, minden tettéből, különösen pedig a minden évben megujuló s annyi fáradsággal járó főpapi látogatásaiból kitűnik, milyen mélyen lelkébe véste Üdvözítőnknek tanítványaihoz intézett ama nevezetes szavait: »a ki köztetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok, és valaki köztetek első akar leeni, legyen ti szolgátok*. Mi azért tisztelettel és szeretettel fogadjuk méltóságodat, mint legnagyobbat a szolgák közt; szeretettel fogadjuk, habár erkölcsi dorgálásának vesszejével jött is hozzánk, mert tudjuk, hogy azt megérdemeljük. Mi azon minket boldogító gyöngéd érzéssel fogadjuk méltóságodat, milyennel Péter apostolt fogadta fájdalmában Kornélius és annak háznépe: »jól tetted, hogy eljöttél«. (Csel. X. 33.) De hogy még boldogabbak legyünk, főtiszteletü ur is fogadjon minket, fogadja gyülekezetünket, mint már oly sokat kegyes jóindulatába, midőn szivünk mélyében keresendő indokból óhajtjuk, hogy főtiszteletü urat mint elsőnket, mint Istennek fáradhatatlan szolgáját, egyházunk javára sokáig éltesse! A szives s barátságos válasz után lakosztályába tért püspök ur, s csakhamar tanácskozását végezte az egybegyűlt presbyteriummal. Este a családi körben püspök ur és kísérete gazdag vacsora mellett kedélyes társalgásban töltötte idejét, mígnem a fáklyászene hangjai kicsalták a társaságot a kapu elé, hol Csathó Lajos albiró üdvözölte a városi közönség nevében püspök urat. Másnap, 25-én reggeli 9 órakor a harangok hívó szavára sűrűn sereglett a templom felé az ünnepi ruhába öltözött sokaság, s midőn a helybeli lelkipásztor élén bevonult a templomba püspök ur és kísérete, a templom minden zuga teljesen tele volt ünnepi hangulatu hallgatókkal. Az urasztala és a szószék szép vörös bársony terítő-