Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-26 / 25. szám

A vallásnak alapja, létfeltétele az eszményiség. Minden vallások között az áll a legmagasabban, mely a legtisztább idealizmus örök derűjével, csillogó fényével tudja a hivők szivét beragyogni. A kinek ez keblét áthatja, képes nem ephemer értékű elvekért haszonból küzdeni, de messze jövőben valósulható eszmékért szent lelkesedéssel élni és meghalni. Én ebben a csuda erőben találom egyházunk fenmaradását, ebben látom azt is, a mely gyógyszer bajainkra. Okosabbat az egyház nem tehet, mintha az idealismus vértjével felfegyverzett hősöket állít a küzdtérre, s kezdve a családtól a legfelsőbb intézetéig, mindenütt az eszményiség szolgálatára hivja el tagjait. Különösen papjainkat, tanítóinkat óhajtom ez irányban neveltetni, mert ha ők eszmék által vezéreltetve haladnak, akkor bármely oldalról jövő támadás készületlenül az egyházat nem találja. Ez a mi bajainkra az igazi panacea. Az egyház külső és belső építése, a támadók mint például most az ultramontán agitátorok, legyőzése, a kül-és belmissziói tevékenykedés, minden nemes, szép és jó az idealismus mellett volt és lesz is lehetséges. A modern élet ezt — ugylátszik — nem akarja belátni. Nem tartja e világból valónak. Bizonyára engem is rajongónak nevez és soraimat megmosolyogja. De azt nem törülheti ki a történelemből, hogy a mi nagyot csak produkálhatott a világ, azt mind csudás eszményi törekvések által hozta létre. Ez hiányzik ma a társadalomból és nevelésből, azért oly feltűnően léha felfogásunk, köznapi és sivár életünk. Tehát több ideálismust! Naprágy. S. Szabó József. KÖNYVISMERTETÉS. Magyarhoni evangélikus egyházjogtan. Irta Csecsetka Sámuel, theol. akad. ny r. tanár. I—III. kötet (I: 1—308. II: 309-676, III: 677-988 lapok.) Pozsony. 1888—1892. A nagy munka, melyet — előre kijelentem — jelen alkalommal nem részletesen birálni. csak ismertetni akarok, mint az Ev. Egyház és Iskola ez évi 1.8. számából olvassuk, negyedfél évtized alatt gyűjtött tanulmánynak és gazdag tapasztalatoknak a szerző sajátjából fedezett sok százakra rugó költséggel világ elé bocsátott tiszteletreméltó gyümölcse. Magunk részéről is örömmel és tisztelettel üdvözöljük több mint harminc év óta működő theol. akadémiai tanártársunk, tehát egyik hivatalbeli Nestorunk eme most már teljesen befejezett munkáját, s ha nem is Írhatjuk alá a fentebb idézett számban megjelent ismertetés azon tul-lelkesült állítását, hogy Csecsetka az első egyedüli magyar egyházjogtanár, aki hallgatóinak kezébe tudományos kézikönyvet adott (mert hiszen, a katholikusokat nem is említve, Dósa Elek, Kovács Ferencz, dr. Kolosváry Sándor és Kovács Albert kézikönyveit ignorálni nem szabad); azt azonban teljes készséggel elismerjük, hogy Csecsetka most befejezett kézikönyve, a Kovács Alberté mellett, a legteljesebb magyar protestáns egyházjogtannak mondható, s mint ilyen, nemcsak ágostai hitvallású atyánkfiaitól, (kik a munka által a legközvetlenebbül vannak érdekelve), de református hitsorsosainktól is megérdemli sőt méltán megvárhatja azt, hogy megfelelő pártolásban részesüljön. A munka »Magyarhoni evangélikus egyházjogtan* címet visel, szerintem nem helyesen, vagy legalább nem szabatosan, mert sokkal több van a munkában, mint amennyit a cím igér. Maga a szerző megmondja előszavában, hogy »szükségesnek találta (művében) a helv. hitv. evang. s a római katholikus egyházak jogviszonyait is főbb vonásokban feltüntetni*. Igen helyesen, de épen ezért munkájának címe teljes szabatossággal (mint p. o. Kovács Albertnél) ez lehetett volna: »Egyház jogtan, különös tekintettel a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyházra*. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a 373. lapon olvasható azon meghatározás, hogy »a magyarországi ág. h. ev. egyház magában foglalja mindazon egyházközségeket, melyek Magyarország s a kapcsolt országok területén léteznek*, a jelenlegi viszonyoknak épen nem felel meg, akár az egészen önálló erdélyi (szász) egyházkerületet (illetőleg ő szerintök: »Landeskirche-t«), akár a Mohamed koporsójaként bizonytalan jogviszonyban levő horvát-szlavonországi egyházakat, illetőleg híveket tekintsük; amint szerző maga is mindezeket pár lappal elébb (369.) igen szépen előadja. Végre még egyet —- s ezzel talán be is végzem ezúttal kifogásoló megjegyzéseimet s rátérek tulajdonképeni tárgyamra, az ismertetésre. Szerző — nem tudom mi okból — műve legelső §-ában beszél az egyházjogtan helyéről a tudományok szervezetében és csak később (2, 3., 4. §§.) adja az egyházjog és egyházjogtan fogalmát; holott a dolog természeténél fogva, mint minden más hasonló kézikönyvben láthatjuk, épen megfordított sorrendet kellett volna követnie. Csecsetka egyházjogtana, mint minden számbavehető e szakba tartozó ujabb munka, az úgynevezett Walter-Richter-féle rendszer szerint van felosztva, természetesen némi eltérésekkel a részletekben; amint ezt Kovács Albertnél is láthatjuk. Ismerkedjünk meg, e felosztást követve, a munka tartalmával. A Bevezetés szól az alapvető fogalmakról, az egyházjogtan forrásairól, rendszeréről és irodalmáról. Az Első rész az egyházi jogtörvények történeti létesülését és kifejtését adja elő, első fejezetében a reformáció előtti, a másodikban a reformáció utáni jogforrásokat adván elő s ez utóbbiaknál külön tárgyalja természetesen: á) a róm. katholikus egyház, b) a magyarhoni ág. evang. egyház külön jogforrásainak történetét. Szerző ezen részben nemcsak a jogforrások történetét, hanem — legalább a magyar protestáns egyházra nézve — a tulajdonképeni jogtörténetet is adja. E részlet (66 — 192.) munkájának legkiemelkedőbb része: mert mig a többi szakaszoknál (eltekintve egyes specialitásoktól) az egyházjogtan-irónak valóban ujat és eredetit adni alig lehet, magyar protestáns egyházunk alkotmánytörténetét illetőleg még most vagyunk a kezdet kezdetén; sőt ez a tér az, hol valóságos felfedezői utakra lehet még indulni. Csecsetka vállalkozása elismerésre méltó kezdeményezés s kellő alapokat nyújt a részletes kutatások folytatására. Kívánatos lett volna, ha Csecsetka az alkotmánytörténetet külön választja a jogforrások történetétől s ha a munka mindjárt tárgyalandó Második részének első fejezetét (Az egyház lényegére és szerkezetére vonatkozó alaptételek) szintén az alkotmánytörténet keretében adja elő, amint mindkettőt p. o. Kovács Albertnél láthatjuk. A Második rész az evang. egyház allcotmányát adja elő. Első fejezetének tartalmáról épen az imént volt szó, és ezzel végződik az első kötet; a második fejezet a magyar ág. ev. egyház jelen alkotmányát adja elő, felvévén a szerző két szakaszt, u. m. I. A magyarhoni ev. egyház lcüljoga (viszonya az államhoz és más egyházakhoz); II. A magyarhoni egyház béljoga. Első pillanatra látszik, hogy az I. szakasz nehezen volt beerőszakolható ezen rész említett fejezete alá; sokkal jobb lett volna ezt is a jog-