Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-21 / 3. szám

Harmincötödik évfolyam. 3-dik szám. Budapest, 1892. január 21. PROTESTÁNS EGTHAZI ISKOLAI LAP. Szerkesztőség-: IX. kerület, Pipa-utca 23 szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Uomyánszky Vik'or könyrleereskpdé<e, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 J'rt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedéséhen (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 30 Jer. Kiss Áron püspökké választatásához. A tiszántúli egyházkerület presbyteriumainak kiváló nagy többsége immáron nyilatkozott. A választási küzdelem lezajlása után, szemben a gyülekezetek megtisztelő akaratával, kell, hogy a megnyugvás, szilárdság és biztosság érzete szállja meg kebleinket és örömre hangolódjunk, mert az egyházi kormánypálca a tapasztalatokban és élet tüzében edzett férfiú nem ingadozó kezébe jutott. A kézt a lélek mozgatja. Hat éve mult, hogy esperességének 25 éves örömünnepélyén nyilatkozott a patriarchai alak iránt az egyetemes tisztelet. Akkor fejezte ki maga Révész Bálint üdvözlő beszédében egyik igaz jellemvonását a most utódává választottnak: »ott találtam őt az egyházkerület legbuzgóbb tanácsos férfiai között, mindig nagy érdekeltséggel és soha nem lankadó hűséggel és példás buzgalommal«, s végül látnoki sejtelemmel mondá: »kívánjuk, hogy Isten, ki az ünnepeltnek már annyit adott, a tovább haladó korral adjon többet is«. (Emlékkönyv K. Á. öröm ünnepélyéről 28. 1.) Imé! az 1885-ben kivánt »több örömet« megadta az Űr a »nem lankadó hűségű és példás buzgalmú« férfiúnak. Ugyanakkor a dunántúli püspök ref. egyházunk »egyik díszének és büszkeségének« nyilvánítá ... és most a legdíszesebb helyre emelte őt az érdemet jutalmazó közbizalom. Nem páratlan egyháztörténelmünkben az ily megtiszteltetés az évtizedek által edzett életkorban. A szigorú puritán tiszántúli püspök, Zoványi György, 56 éves korában választatott esperessé; 69 éves korában vette kezébe a kerületi főjegyzői tollat; 73 éves korában eskettetett fel püspöki hivatalára, és még 29 éven át vitte azt a legzivatarosabb korszakban (1728—1757-ig); és élete 102-ik évében hunyta be őrködő szemét. Különös, hogy e nagy előd is kánongyüjtő s a szilárd kormányzás embere volt, épen úgy mint a mi Kiss Áronunk. Imé megadta az Űr, hogy a most folyó zsinatunkat a Zoványi korához közeledő nagyérdemű báró Vay Miklós főgondnok nvitá meg. Kit az Űr kegyelmével megajándékoz, nem a kort nézi, de magát az életkort áldja meg s a nemzedéket. A szép előpéldák után sietünk üdvözölni az ősz püspököt, kérve Isten áldását működésére, erejének, életének fentartására, hogy vezethesse egyházunk hajóját a Vay és Zoványiéhoz érő életkorig! A választás nagy ténye önkényt azon kérdés érintésére irányozza a figyelmet: mi jelentősége van a gyülekezetek állásfoglalásának e püspökválasztásnál? Itt ténynyel állunk szemben, mely minden okoskodásnál világosabban szól s az elv kifejezésének oszlopa gyanánt emelkedik fel. Meyer Lajos mondá: »korunk a válság és nem a vallási teremtés ideje, tudnak rontani és csak szegényesen építeni*. Én azt hiszem, érezték ezt a szavazó gyülekezetek, érezték, hogy válság küszöbére jutottunk: tehát néztek oly férfiúra, aki a vallási alkotás terén biztosítékot bir múltjában, aki a megpróbált alapon maradna, nem a rontás, bontás, hanem a szerzett jogok tovább fejlesztésében híven kitartand. Nem véletlen esetlegesség vezette a 321 szavazó hatóságot, hanem tiszta tudatosság, hogy a magyar kálvinizmus jelen vágyakozása (aspiratiója) nyerjen kidomborodást, mely vágyakozás tárgya az, hogy a tiszta presbyteri elv egész teljességében védőt és szószólót nyerjen épen az egyházi kormány élén. A kerület legalább, hol a választás történt, kétségbe vonhatlanul oda döntött, hogy a presbyteri elv terjesztését, szélesítését, nem pedig szűkítését és rövidebbre vonását követeli. S ime ebben fekszik nagy jelentősége a választásnak. A kálvini egyháznak életerős jellemvonása volt eleitől fogva, hogy nagy elvekért küzdött s fokonként hozta a haladás magvait zölclelő virulásba. Nem hiányoztak az ellenáramlatok, igaz, sőt néha ideiglenesen győztek; de hiszen az elvek az ellentétek tusái által érlelődnek. Mondhatom: magyar egyházunk első alakulása óta ez ellentétek viharaival küzdött. Első korszakában a Zvingliféle dualizmus szilárdult meg, mikor a tani és lelki ügyeket papi zsinatok végezék; de minden 5