Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-05-12 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová. a kéziratok cimzendök. Kiadd-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). ügyes szám. ára 20 kr. Sipos Pál. 1813—1892. A fóthi egyház lelkésze, a pesti egyházmegye esperese és zsinati képviselője, dunamelléki egyház­kerületünk egyik tanácsbirája és helyettes püs­pöke, Sipos Pál, május 10-én, hosszas szenvedés után életének 70-ik évében elhunyt. Egyházunk egyik jeles féríiát vesztette el benne, kit vasakarat, egyházkormányzói erély és egyházépítő alkotások anyaszentegyházunk kivá­lóbb munkásai közé emeltek; kinek hirneve túl­szárnyalta gyülekezete, tul egyházmegyéje határait s emlékét szorgalmas alkotásainak áldásaiért sokan és sokáig fogják áldani egyházunkban. Sipost Kecskemét szülte, Kecskemét nevelte s a szabadságharc is ott találta, mint a hírneves collegium seniorát. A helyettes tanárként is működő lelkes senior buzdítására az egész felnőtt ifjúság Sipos vezetése alatt fegyvert fogott a veszély­ben forgott hazáért és szabadságért. Krisztus és az anyaszentegyház leendő vitéze egyideig a nemzet és a haza védelmében vitézkedett. A szabadság­harc lezajlása után lelkészi vizsgát tett s néhány évi káplánkodás után Fóthra került rendes lelkész­nek. Itt lelkészkedett Sipos egész haláláig, itt fejtett ki áldásos tevékenységet mint lelkész s itt folytatott emlékezetes egyházkormányzó és egyház­erősítő munkásságot, mint 1871 óta a pesti egyház­megye esperese. Sipos Pál gyűjtő, alkotó, kormányzó tehetség volt. Tekintélytartó, katonás természetű, kormány­zásra termett ember, a katonák nyers szigorával, parancsoló modorával. E katonás modorban kor­mányzott, gyűjtött és alkotott mind gyülekezetében, mind egyházmegyéjében. Gvüjtő és alkotó erejét az egyház anyagi erő­sítésére concentrálta. Gyülekezetét s majd egyház­megyéjét a közmondásos kálvinista szegénység lélekzsibbasztó, hitlankasztó tehetetlenségéből ki­emelni: ez volt lelkészi, ez esperesi működésének vezérelve. Az egyházat anyagilag megerősíteni, a belhivatalnokokat az anyagi gondoktól megszaba­dítani: ez eszméért hevült, fáradt és működött Sipos egész életében. S nem hiába fáradt. Mint fóthi lelkész, ezt a szegény gyülekezetet addig nem ismert anyagi virágzásra emelte: templom, iskolák, hivatalnokok fizetése, egyházi vagyon stb. az ő erélyes kezei között megujultak, megjavullak, megszaporodtak. Eleseti, sorvadó gyülekezetet vett át 1855-ben, virágzó, sőt fényes egyházat ad most át szeren­csés utódának. Majd a pesti egyházmegye anyagi megizmo­sítására vetette SZÍVÓS és nem közönséges erejét. Mint főjegyző s majd esperes, vas erélylyel látott utána, hogy az anyagi erősítés jelszava alatt kitű­zött célját elérhesse. Munkásságát e tekintetben is szép siker koronázta. A pesti egyházmegye jegyzőkönyvei tanúskodnak róla. Kiváló gondot fordított a lelkészi javadalmak emelésére, s még a hetvenes évek elején egyházmegyei rendszabálylyal 1200 írtban állapíttatta meg a lelkészi fizetés minimumát, mi­nek következtében egyházmegyéje területén a deb­reczeni zsinat idejéig minden üresedésbe jött lelkészi állomás javadalma az 1200 frtra tényleg fölemelletett. Még nagyobb eredményeket ért el a lelkészi gyám intézetek rendezésével. Ezek közül az egyik, az úgynevezett stolaris gyámintézet, egyenesen neki köszönheti létrejöttét; a másik gyámintézet tőkéjét pedig, mely esperessé létekor alig volt né­hány ezer frt, okos újjászervezés által több mint 40 ezer frtra szaporította, melynek kamatjaiból évenként 300 frtnál többet kap egy-egy lelkész özvegye. Mind emez alkotásai által maradandó emlé­ket emelt magának a pesti egyházmegye közön­ségének és különösen lelkipásztorainak szivében. Áldásban említjük föl mi is nevét annak a szolgatársunknak, ki anyaszentegyházunk anyagi érdekeinek előmozdításában ily dicséretes tevé­kenységet fejtett ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom