Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-28 / 21. szám

hozzákezdettetek. Jókedvű adakozók vagytok, adományaitokkal, kisebb-nagyobb ajándékokkal az idő alatt is járultatok az egyház gyarapításához s a gyülekezetben a vérkeringés és az életnek tudata ébren maradt. Az erkölcsi élet is, melynek alapja első sorban a vallásos érzés, az is a magyar, jelesen a kun faj hagyományos komolysága, erkölcsi illemérzete fentartotta magát, a maga tisztaságát közöttetek Legalább úgy tudom, hogy azok az erkölcsi fekélyek, melyek az utóbbi évtizedekbe hazánk sok vidékén, fájdalom különösen magyar, de különösebben kálvinista vidékén oly sok helyen egyházi, polgári, nemzeti életünknek azelőtt oly egészséges testét féreg gyanánt ölik: nálatok kedvező talajra nem találnak. Az istenkáromlás, a házasság tisztessége ellen való merénylet nálatok azelőtt, most is csak szórványosan fordulnak elő; ámbár amazt némely neveletlenek gyakran mások botránkozására hangoztatják a múlatás helyein, a házasságok pedig egyre kevesbednek, mi, ha nem is aggasztó, de mindenesetre nem is örvendetes jelenség. Az istenáldás, mely a legtöbb családban a gyermekek számában mutatkozott, örvendetesen bizonyítja, hogy az apostol mondása szerint »tiszteletes mindenek között a házasság*, mert tudva van, hogy az Úrnak öröksége a fiúk s az aszszonyi méhnek gyümölcse jutalom. Annál szomorúbb a sürü halálozás a gyermekek között, magyar fajunk ez állandó csapása, mely évről-évre mintegy láthatatlan Heródes, öldökli a magyar fajt, gyermekeit, kisdedeit. Ami rosszabb — ha ennél is lehet rosszabb — hogy a mi Rákheleink nem kesergik annyira szivszakadó siralmakban gyermekeik halálát, mint az ev.-i. Bizonyára a gyermekek sürü halálozásának nem egyedüli oka a szülők gondatlansága, gyermekekkel nem gondolása, nemcsak orvosi segély nélkülözése, hanem a kuruzslás és egyéb mesterség. Nem. Meghalnak oly gyermekek, kikért a szülők talán maguk életét készek volnának odaadni, hanem általában közegészségi állapotaink, lakásviszonyaink, a tisztaságnak kevés mértéke házainkban, a talaj sajátságai is megannyi terjesztői a ragályoknak. Némely okokon nem segíthetünk, de többön igen, mert tőlünk függ lakásainkat egészségesebbé, életviszonyainkat áldottabbakká tenni. A közegészségügy egyik legfontosabb kérdése hazánknak, mert, atyámfiai, a magyar ember szereti marháját, juhát, borját, báránykáit, kevésbbé szereti és gondozza gyermekeit. Pedig lehet az ország aranyban és ezüstben, lehet termékeny búzában és minden veteményben lehet gazdagon gyümölcsöző, lehet ipara, kereskedelme virágzó, legdrágább kincse a földön az embernek az ember maga. Azt ápolni, azt erősíteni, sokasítani: ez a nemzetek feladata, mert munkás kezek és értelmes elmék, ezek és nem a hadseregek tartják fenn az országot. íme, atyámfiai, arra a kérdésemre, hogy vagytok, én is igyekeztem magam szemléleti uton megkeresni magamnak a feleletet és azt látom, hogy a ti szives üdvözletekre, melyben azt mondtátok: megvagyunk, jól vagyunk — helyesen feleltetek s veletek örömmel felelem én is, hála Isten, meg vagytok testi és lelki épségben, jó egészségben. Vajha maradjatok igy továbbra is! Vajha uralkodjék köztetek jó békesség, egyetertés, a közérdek felvirágoztatására kezet fogva város és egyház, kezet fogva különböző felekezetek. Oh ne bontsátok meg a régi határokat, maradjatok meg abban. Nem, ne maradjatok ! a haladás útja végtelen s a tökéletesség célja az elérhetetlen magasságban van kitűzve. Mikor Krisztus urunk azt mondta: Legyetek tökéletesek, egy lehetetlent kivánt isteni bölcseségével, azért tűzte ki a lehetetlenbe, az elérhetetlenbe a célt, hogy oda vég nélkül törekedjünk, soha meg ne állapodjunk. Ne maradjatok tehát abban, a meddig haladtatok, hanem mondjátok mint Pál: Nemhogy immár tökéletes volnék, vagy elértem volna a célt, hanem igyekezem, hogy azt elérhessem. Ez, ez a haladás utja; ez az embernek, ez a keresztyénnek, ez dicsekedés nélkül szólva református egyházunknak is jelszava. Előre a jóban, a munkában lankadatlanul, igyekezetetekben szentül és tisztán, az eszközök megválasztásában bölcsen és kifogástalanul. Ez református egyházunknak, ez [Krisztus anyaszentegyházának jeligéje, zászlója, mely alatt nektek is előre küzdve sokszor nehézségeket győzve le, sokszor akadályokat kerülve meg, de vész és vihar közt, jó és gonosz napokban haladni, küzdeni kell, és hogy erre Istentől erőt vegyetek, azért imádkozzatok szüntelen. Jertek, imádkozzunk! A megáldás után a gyülekezet a XL. zsoltár 5-ik versének éneklése alatt vonult ki a templomból, püspök űr pedig a szembe fekvő gimnázium dísztermébe ment kíséretével, ahol a tisztelgéseket fogadta. Elsőül jelentkezett a gimnázium tanári kara, Szikszay Gusztáv igazgató vezetése alatt, kinek tartalmas beszédére következőleg válaszolt püspök úr: »Nagyon szépen köszönöm az üdvözletet, melyben a gimnázium tanári kara részesített. Érzem, hogy a leggyarlóbb embernek legfogyatékosabb magvetése is nyer virágzást és mutat fel gyümölcsöt 30 annyit, 60 annyit, 100 annyit; de érzem azt is, hogy ültetett Pál, öntözött Apollos, de Isten adta az előmenetelt a szorgalmas és jeles kertészek működésére. Kérem az Urat, a kegyelem Urát, hogy ezen virágzásnak indult intézetben sokáig gyönyörködhessen ezen egyháznak mostani angyala, kérem a kegyelem Urát, hogy 25 évéhez a második 25 évet is üdítő szellemének teljességében, testének viruló egészségében megérhesse; kérem a kegyelem Urát, hogy e gimnázium tanári karában a tanügy iránti lelkes buzgóság soha ne lankadjon; az elöljáróságban, a presbyteriumban ezen intézet iránt tanúsított áldozatkészség soha el ne fogyatkozzék!* A kaszinó nevében dr. Téchy József elnök üdvözölte a püspökben az egylet egyik megalapítóját és első elnökét, ki adott válaszában kiemelte, hogy sok boldog órát töltött volt ezen egylet körében. A polgári olvasó-egylet nevében üdvözlő Tábori József elnök felhasználta az alkalmat, hogy őt a 20-án tiszteletére tartandó bálra meghívja. A meghívást válaszában köszönettel elfogadta püspök úr. Végre a város nevében üdvözölte még Baky Kálmán főjegyző, kérve, hogy atyai jó indulatát ezentúl se vonja meg Kunszentmiklóstól; mi felől a püspök a küldöttséget biztosította is. Ezzel a tisztelgések bevégződtek és a püspök úr, valamint a jelenlevő egyházmegyei papság — számra nézve mintegy 30-an — nagytiszt. Baksay Sándor esperes úr barátságos asztalához hivatott meg ebédre. Az Ízletes ebéd, melyen a korai tavasz minden újdonsága képviselve volt, a nyájas, a szelíden mosolygó, a vendégeivel szellemesen társalgó esperesnét a háziasszonyok mintaképévé méltán avatja föl. A negyedik fogásnál megkezdődtek a szellemes toasztok, melyek eltartottak egész az ebéd végeztéig. Az ebéd utáni, valamint a másnapi szabadidejét is az egyház és iskola jóltevőinél, régi ismerősöknél és jó barátoknál tett látogatásokkal töltötte el püspök úr. Este a kaszinó által tiszteletére rendezett banquetten jelent meg kíséretével, hol 56-an vettek részt. A felköszöntők sorát a gimn. igazgatója nyitotta meg igazán szivet-lelket megindító remek beszédével. A beszéd oly hatással volt a jelenlevőkre, különösen az ünnepeltre, hogy percek kellettek ahhoz, míg felindulását, elérzékenyülését (2 pApa