Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-04-28 / 21. szám
Tökéletesen elég lenne, ha az államsegély megadása (az iskolai jogok konfiskálásának mellőzésével) a következő feltételekhez köttetnék: 1. az iskolafentartó beigazolt szegénysége; 2. az iskolának kifogástalan hazafias szellemben vezetése ; 3. az iskola vagy magyar tannyelvű legyen, vagy a más tannyelvű iskolában a magyar nyelv oly sikerrel taníttassák, hogy a tanítványok, legalább a két felső osztályban, folyékonyan tudjanak magyarul is beszélni; 3. a tanító okleveles legyen és előképzettsége, minősítvénye megfeleljen a törvény kívánalmainak. Ennyit megkövetelhet az állam minden iskolától. A melyik nem ilyen, azt ne segélyezze, hanem zárja be; ha pedig a tanító a hibás, mozdíttassa el. Ezzel nincsen senkinek törvényes joga megtámadva. Különben is a kifelé kacsintgató elemeknél nem a tanítói pályára készülőkben van a hiba, hanem a tanítóképzésben ! Nevezzük nevén a gyermeket. A magyar nemzeti állameszmének legtöbb ellensége az oláh nemzetiségű lakosok között van. Milyen ezeknek tanítóképzése? A görögkeleti tanítóképző intézetbe való fölvételre tökéletesen elég annyi előismeret, mennyit az oláh tannyelvű falusi népiskola nyújt; a tanítóképzés pedig 2—3 évfolyam. Ismertem nem egy oláh fiút, ki magyarszerető volt, míg a képzőbe nem került; honnan mikor »megoláhosított« névvel és oláh szövegű tanítói oklevelével kikerült, a világért sem volt reá vehető arra, hogy magát magyar állampolgárnak elismerje. A magyarban csak az oláh föld bitorlóját ismerte . . . míg az élet és viszonyok közelebbi megismerése s a magyar ajkú vidék levegője ellenkező meggyőződésre nem vezette. — Hiába nevez ki a miniszter oláh tannyelvű iskolához gör. kath. vagy gör. kel. vallású tanítót; olyanokat és oly nagy mennyiségben, mint szükséges volna, nem talál mindaddig, míg előbb nem képeztetnek nagyobb számmal! Vannak az oláh ajkú tanítók között is sokan, kik jó hazafiak: de igen sokan, kik nem azok s kiknek helyére nem fog akadni ember, vagy ha akad is, ügyes tettető lesz, nem őszinte igaz. Ne tegye tehát kétségessé a miniszter vagy törvényhozás a mi felekezeti jogainkat; mert ezek még mindig csak hasznára váltak a hazának és magyarságnak; hanem ott fojtsa el a rossz gazt és burjánt csirájában, ahol gyökerezni szokott. Hogy nem helyes a törvényjavaslat általam említett része nemcsak protestáns, hanem magyar szempontból sem, kiviláglik a következőkből is. Magyarországban a római kath. felekezeti iskolák tanítói között aránylag legkevesebb akad olyan, kinek fizetése nem üti meg a 300 frt minimumot; a protestáns, főleg ev. reform, iskolákban pedig — kevés kivétellel — ott találhatók a nagyon csekélyen díjazott tanítók, hol a vidék lakossága nem tiszta magyar s hol a reform, egyházak igen kis népességűek vagy szórványosan idegen ajkú lakosság között mint magános szigetek állanak. 300 frton aluli fizetéssel biró tanítók aránytalanul nagy számban a görög kath. és gör. kel. tanítók között találhatók. Ág. evang. tanítókra nézve semmi adattal nem birok; de állításom igazolására felhozhatom példának Biharmegyét. Biharmegyében van 736 tanító; ezek között legtöbb ev. reform., kiknek száma 256; róm. kath. 86, gör kath. 77, gör. kel. 217, a többi állami, községi és magán tanintézeti. A 86 róm. kath. tanító közül csak 4 van olyan, kinek fizetése csak 250—280 frt; a stólával ezeké is megüti a 300 frtot; de míg a 256 ref. tanító között csak 28 van olyan, akinek fizetése alul van a 300 frton, addig a 77 gör. kath. közül 58 és a 217 gör. kel. közül 212-nek nincs meg a 300 frtja. Államsegélyre szorulna Biharmegyében felekezeti népiskola: róm. kathol. 4, az illető iskolák 4\50 /0 -a; ev. reform. 28, » » » ll°/0 -a; gör. kathol. 58, » » » 75°/0 -a; görög keleti 212, » » 97—98%-a. Az államsegély összege volna: róm. katholikus iskoláknak . . . 120 frt, ev. református » ... 3450 frt, gör. katholikus » ... 6720 frt, görög keleti » ... 27630 frt. vagyis a tiszta magyar iskolák részére kell 3570 frt, az oláh ajkú népiskolák részére pedig. . 35350 frt, azaz »kevés híján tízszer annyi dotatióban részesülnének azok az iskolák, melyek ha kivételkép nem hazafiatlanok is, de épen nem a magyarságot szolgálják! Vannak megyék, hol ez az arány még kedvezőtlenebb a magyarságra, de aligha akad olyan, hol a magyar ajkú iskolák igényelnék inkább a minimum pótlását. Nem tárgyalom tovább e dolgot; főcélom csak az volt, hogy kimutassam, mikép a törvényjavaslat reánk protestánsokra és magyarokra sokban hátrányos. Ezt pedig az eddig előadottak is világosan kitüntetik. Egyébiránt kétséget nem szenved, hogy főleg a magyarság érdekében meg lesz az a javaslat rostálva jól; nekem elég annyi, hogy e tekintetben én is szolgáltathattam pár alkalmas adatot s megnyugtathattam lelkiismeretemet ezek elmondásával úgy is mint protestáns tanító, úgy is mint magyar honpolgár. Kornádi. Kiss Sándor. Unió és tanári pályázatok. »Ne azt keressük ami elválaszt, hanem ami egyesít«. A magyar haza két protestáns egyáhzában régi eszme, "régi óhajtás a közeledés s ennek nyomában majd az egyesülés, s ez eszme híveiül vallják magukat akár nyiltan. akárcsak lelkükben mindazok, kikben épen felekezetük iránti szeretetből is, a történelmi helyes érzék, az előre való tekintés a valódi protestáns köztudatot megszülte, a kicsinyes felekezeti féltékenységet, ami itt valóban a testvér gyűlöletével egyenrangú, elfojtotta. Nagy reményekkel tekintünk a két protestáns egyház folyamatban levő zsinatai elé már ez okból is, hisz ha nem is az unió, melynek érnie kell, s az emberek nagyobb tömegébe behatolnia (igaz, hogy lassan érik), de legalább is az ágostaiak és reformált egyház közös ügyei egész kiterjedésükben felvettettek, s a két zsinat e közös ügyek tárgyalására bizottságokat küldött ki, melyek közül az egvik a felveendő ügyekre nézve már tárgyalt is. Ha nem csalódom, ép e lapok szerkesztője volt az, ki a mult évi 51. a) számban vezércikkben méltatta ezt a mozzanatot, mely hivatva volt arra, hogy történelmi jelentőségre emelkedjék s azt az alapot képezze, melyre a jövő fejlődés épülete megingathatatlan biztosággal lesz lerakható. E cikkben kimutatja, hogy »a két protestáns egyház egyetemének szellemi és erkölcsi közerői a protestáns közös nagy érdekek védelmére szervezetlenül hevernek, s a nagyobb és egyöntetűbb egyháztársadalmi tevékenységre képesítő protestáns közszellem még tétlenségben szendereg*.
