Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-28 / 21. szám

Csalódtunk itt is, legalább én csalódtam. Ar reformátusok zsinatjának március hó 26-án és 28 án tárgyaló küldöttsége, hogy az idézett vezercikkel szóljak: delegációja, az ágostaiak részéről jövő nagyfontosságú indítvány nyolc pontját Misszautasítá s kérdés, hogy a közeledést ,pem.fogja-e az elhidegülés felváltani, pedig ha így lesz; akkor ha még oly sok áldásos alkotást létesített volná is zsinatunk, mégi^b$nkódva kellene visszagondolnunk emlékére,., Azonban hiszszük, hogy a mustármagot a félreértések s időleges hidegség nem ölik meg s tiz év multán á protestáns testvércég terebélyes fájává fog fejlődni,;

melynek árnyékában jó-.lesz nekünk, vagy maradékainknak, megpihenni. l>£,nem célom most a reformált zsinat, közös bizottságának határozatait egész kiterjedésükben bírálat tárgyává.tenni, csak arra/hívom föL a figyelmed hogy, a_z$n a bagdB^mely szerint ^^a két ; protestánsij^gyha?; ;

egyetemének szellemi é§ erkölcsi közerői a protestáns nagy éí-dekek védelmére"szervezetlenül hevernek-:

s- a 'nagyobb és egyöntetűbb fegyháztársádalmi- tevékenységre képesítő protestáns szellemTnég'téflénségben szenderegd, épfen nem letí' segrtvé. <• ;

- » í Főcélom"azonban az;-'hogy egy látsziólag; alárendelt, valójában igen fontos és .jelletnző jelenségen bebizonyítsam azt, hogy'á 'két nagy ^rótestáná' egyház közeledését és unióját inkább ' cáak- szánkon hordozzuk;-mint szivünkben s;

hogy e szent eszrpe°ellen peccatur intrá muros -et extra. Régóta figyelemmel 'érisérenr az ág. evang. -és ev. refórlh.: középiskolák tanári •páli/átiati hirdetményeit, sőt még a felsőbb; intézetek bölcsészeti s jogi tanszékeire vonatkozókat is. Hiába, olyan'> ember vagyok, -aki még-a politikai nápi lapokban is át szoktam olvasni1

a hirdetéseket s mondhatom, igen tanulságos foglalkozásnak találtam. Mint egyházam hü fia, szinte bűnnek tartanám', ha nem érdeklődném az »egyház veteményes kertje*, az iskola • iránt s azok-.a tanári pályázati- hirdetések, melyeket lapjaink közölni szoktak, nemcsak a pályázni kívánóknak érdekesek, hanem sok., fontos mozzanatot találhat bennük az is, ki a versenyen kivül állva, az iskolai ügyek s egyháztársadalmi élet . folyamatát akarja figyelemmel kisérni. ' i .Nos ,,tehá,ti tarjárj .pályázatai^,.,legalább az én tapasztalatom szerint, sok . teliinfet^ep a„ két, hazai nagy protestáns,,egyház ^egyiftás irápt.i elzárkózotjtságának, hidegségének, bizalmatlanságának :

szpló bizonyságai. Némelyek al3baniitet9zelegnek,,,hogy;

.minden ily. pályázatot, ha csak ..módjukban áll.-.T7- s. szerencse,, hogy nem áll mindig 1—1 iegy-eg[y épületkőyé,:

faragjanak, jnelylyel azt£n emelik vagy. takarQz^ák az. ág. e.yangélikusok és evangélikus reformátusok közt tepnáíló válaszfalat, kevés gyönyörűségére, „sőt igen. nagy,,..fájdalmára azoknak,; kik. a .megújhodás, erősödés,és ujabb virágzás zálogát .épen aj)háft keresné^,,,ha e falból mindazt, amit ,lehet,, inert nem mindent lehet.,., .sikerülne, lassankint lebontogatni és _ el -.hordani,-^, „„.. j „ „. r, <> Sokat .beszélünk ,az .unióról vagy .-legalább a közeledésről, együtt jubiláltuk az.l791j XX,VI. L-cikket. kölcsö -nösen keblére ölelte egymást a két zsinat s általuk a két protestáns egyház^ ideje.volna már. tisztába jönni az unió eszméjével, a közös vágyaknak, testet adni. .. Én azt hiszem, s velem talán imindenki,, aki e. kérdéssel foglalkozik, hogy egészen í. céltévesztett- dolog volna az ellentétes, dogmatikai álláspontot összehozni, egyesítni akarni. ^Kérdem, vájjon Luther és» Melanchton, Kálvin és Zwingli dogmatikai nézetei ugyanázonosak voltak e..s a különbségek dacára nem tudták-e mégis létrehozni az emberiség szellemi, erkölcsi, politikai újjászületését? A dogmatikai subtilitások olyanok, hogyha jelszavakká teszsziik őket. akkor képesek a XVI. és XVII. századnak a maguk .idejében tiszteletreméltó,-, de .végre .is á mai korba nem illő hit vitáit, fanatikus küzdelmeit újra felkölteni. Dogmatikai , unióról tehát szó sem lehet. De igenis lehet, szó arról hogy.iskoláinkat, égyházi életünket, igazgatásunkat, különféle alkotásainkat lassankint, fokozatosan, közössé • tegyük. A jövendőben .létrejövőket egészen, a múltban létrejötteket.: annyiban,1

amennyiben' ez' nem ellenkezik az ."alapítók-, szándékával s az; irántuk való kegyelettel. c... ' T

. < ' .•-«•" -1 ..Ez sem .fog egyszerre mennir

csak fokozatos fejlődés utján Ennek a fejlődésnek egyik jelentékeny mozzanata az volna, ha a két. egyház középiskoláit s azon felsőbbeket, melyek természeterezt megengedi, nem zárnók el ridegen, egymástól s az .ág. evang. intezetekben, reformált, az ev. reformált intézetekben ágostai vallású, tanárok is ialkalmazhatók volnának.. „Nem értem ide „ a theol. intézeteket, . bár, .hogy ez is. képzelhető,, a mult megmutatta, hiszen a theol. akadémiákon sem mindenki dógmátanár. Tudom, hogy ez indítvány, ellen némélyek azt fogják •vetni, hogy ra;

felekezeti iskola végre is csák a'felekezeté, abban tehát nyugodt lélekkel csakis " az.,illető felekezet híveit lehet alkalmazni. Mások pedig' azt -hozzák föl,u

'hogy szélmalom elten ,h ár colok, hiszen mindkét felekezetnek vannak ily..intézetei, melyek a másikhoz tartozó tanárokat is. alkalmadnak. „..,' r

* • ...... ?

, '.' Az előbbi ellenvetésre ezt felelem: nagyon rosszul szolgálnám az unió ügyét;

ha iskoláinkat ágostai, vagy reformált- jellegükből kivetkőztetni akarnám. Még nagyon távol jövő zenéjének látszik az, hogy.»egyesült .magyar evangélikusokról* szólhassunk, hisz - még odáig sem értünk el, hogy -egymást megértsük s ott, ahol okvetlenül szüksége^ együtt, közösen haladhassunk. Azt is tudom, hogy sok lutheránus'embernek borsódzik attól a háta, hogy kálvinisták özönöljék el iskoláikat, a kálvinisták közt is bőven találkoznak, akik nem szívesen látnák falaik közt a lutheránus »-testvéreket«-.-' • - >>•- + - - <-• r — Azonban ez~-még mind -nem zárja ki azt, hogy bizonyos arányos- számmal különösen, ne alkalmazhassanak a test vér-felekezetekhez-tartozó tanárokat, ha a szükség úgv kivánja'. Természetesnek találom, ha a reformált intézethez első sorban1

református- tranféríiakat keresnek, de ha ilyen- épen nem akad/vagy ha igen. gyöngébb minőségben, mint' egy--'ágostai vallású pályázó, már elvileg kizárni.,ez utóbbit, sem protestáns érzésre, sem kellő megfontolásra nem vall,' csupán rideg*"felékezetiéskedésre. Protestáns középiskolákban, .jógi és bölcsészeti fákűltásokban :

a tanári pályázatokat tehát nézetem szerint vagy úgy lehet helyesen fogalmazni, pályázhatnak protestáns. vallásúak, .amikor is az intézet vezetői ,ar

körülmények szerint fogják. eLd.9nte.ni, van-e megfelelő azon felekezeti jelölt, vagy helyesebb a másik felekezet köréből ajánlkozót elválasztani;, vagy pedig, az ágostai intézet azt tes^i ki: »pályázhatnak protestáns ..vallásúak, de , az ág. evangélikusok előnyben részesülnek*, a reformátusok pedig ugyanígy részesítnék előnyben -saját egyházuk fiáit. Ezt a helyes gyakorlatot látom az utóbbi időkben a szatmári ev. ref,. .főgimnázium pályázataiban. ,.'. .u Ez az egyetemes protestáns-öntudat szülte tanács, melylyel saját felekezetem őszinte szeretetét ,-a }egjob.b'an össze, tudom egyeztetni, annál megszívlelendőbb, mert protestáns tanáraink gyarló anyagi javadalmazása mellett a tanárszükség nagy i.-. örül hetünk, ha, a jogosulatlan felekezeti korlátok lerombolásával, tehetünk szert alkalmas tanerőkre. Az állam gazdagabban "javadalmaz s ázivesen elveszi, ha kapja, a katholikust, protestánst, zsidót, mégis szükséget szenved megfelelő tanerőkben.