Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-14 / 19. szám

Albert pompás coriambus szövege szerint igy lenne alkalmazandó : Itt — miként a nyájas olvasó láthatja — csak az utolsó sor szövege igazítandó ugy, mint a harmadik sora, lévén ez a két sor egyenlő méretű és együtt is rímelő, a spondeus láb tehát metszet által elkülönítendő a coriambustól, mely különben is tiszta metszetet kiván. Igy akarnám én az összes dallamokat kiválogatni, mindeniket átirni, melyhez aztán csak egy kis költészeti érzék és izlés kívántatnék, hogy a szöveg megfelelőleg átidomíttassék. Ha már igy az eredetiből átirva és meghatározva helyeztetnek vissza a dallamok, meg fog szűnni idővel az a kalamitás, melyben jelenleg evickélünk, hogy t. i. egyik vidéken igy, a másikon eltérőleg énekeltetnek zsoltáraink, mely kalamitás ujabb időben még megtetéztetett azzal, hogy egynémely átiró teljesen ignorálta azon skálákat. melyeken a zsoltárnóták eredetileg szereztettek és írattak (lásd: Revideált énekes). Mert hiába! mondtam már, hogy két literbe hat litert bele önteni nem lehet! a mely zsoltár skálája megegyezik a modern két skálával (dur és moll), az írassék ezek szerint, de a melyikből világosan előtűnik a görög skála, azon a világért se tétessék erőszak, hanem Írassék a maga görög skálája szerint, mert külömben megtörténik az a — zenészeti életben hallatlan — dolog, hogy egy zsoltárban 118, mondd egyszáztizennyolc keresztet kell tennünk, csupán csak azért, hogy az illető zsoltárt nem eredeti, hanem a modern skálába beszorítva adtuk (lásd: Szotyori karénekese 145-ik zsoltárát, a kinek kedve tartja meg is olvashatja a kereszteket). Már ez aztán nagy kereszt! De mindezeknek véghezvitelére ismét csak az kellene, amit már szinte régen prédikálok, t. i. gyűlés és gyűlés, hol mindkét félre nézve szorosan megállapíttatnék az egyöntetű munkáikodhatás zsinórmértéke, mert igy, a mint most megy: oleum et operám perdidi! Szintúgy elszomorodott bennem az indulat, mikor a konvent jegyzőkönyvéből olvasám, hogy ismét 200 frtot utalványoztak a kiadandó énekfüzetekre! Hát majd megint jőni fog egy füzet, mely telve lesz olyan színtelen, haszon nélkül való verseményekkel, mint az eddigiek túlnyomó nagy része, s a szent ügy sínlik tovább! lm, most itt van a zsinati alkalom, hogy összeülhetett volna az énekgyülés, bizony nem került volna 200 frtba, s tökéletes megállapodásra jöhetett volna, s bizony mondom, újult erővel fogott volna minden hivatott egyén a szent munkához! Míg igy senkise tudja mit, hogyan, miként tegyen? az énekfüzetekben fel vesznek olyan poémákat is, amik felett inkább elmérgesedik, mint mosolyog az, ki szivén viseli igazán elárvult s már-már szégyenteljes pelengérre jutott énekügyünket! Pedig a 12-ik óra elérkezett! 81. után mondhatták, hogy a sok uj alkotás meggyökereztetése, életbeléptetése előbb való; az énekügy maradhat, várhat! De most! Ugyan mit akarnak, vagy mit tartanak előbbvalónak ennél?! Azonban nem Írogatom tovább, mert még talán sokra is találna csuszamodni a pennám; hanem ha kedves Szerkesztő öcsém uram megengedi,*) jövőre egy rövidke tervezettel állok elő. Gyoma, 1892. ápril 5. Kálmán Farkas BELFÖLD. Zsinati ügyiratok. (Az ev. ref. zsinat felterjesztése a tanítóíizetések rendezése tárgyában.) Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur! Evangélikus református egyházunk zsinata tudomást nyert arról, hogy Nagyméltóságod törvényjavaslatot készített ugy a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók (tanítónők) fizetésének rendezéséről. Ez alkalomból folyólag kijelentésével egyfelől annak, hogy evangélikus ref. egyházunk miként a múltban nem vonta kétségbe, ugy most sem vonja kétségbe azt, hogy az iskolaügynek egyetemes érvényű törvénynyel való szabályozása az állami törvényhozás jogai közé tartozik; de tekintetbe vételével másfelől annak, hogy történelmileg kifejlett jogviszonyok szerint, ugy az 1790/91. évi XXVI. t-c., mint későbbi törvények is, ev. ref. egyházunknak önkormányzati jogkörét, a »jus supremae inspectionis« és a »coordinatio literariae institutionis« korlátai mellett, mind a mai időkig biztosították és épségben tartották: egyetemes egyházunk törvényhozó zsinata, nem zárkózott el attól, hogy az említett törvényjavaslatot, ugy a fent érintett szempontból, mint általában az ev. ref. egyház által fentartott elemi iskolák érdekei és közegyházunk viszonyai szempontjából figyelem és vizsgálódás tárgyává ne tegye. Ennek folytán mindenekelőtt hálánknak és köszönetünknek adunk kifejezést azért, hogy Nagyméltóságod a *) Az énekügy zavarosából kivezető bármely szakértő tanácsot és útbaigazítást olvasó közönségünk nevében is szívesen vesz a S z e r k.