Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-04-07 / 18. szám

nyújtott. Most már nemcsak az ultramontanizmus, de kegyes szavakba öltöztetve a hivatalos pápistaság is hirdeti, hogy a magyar szabadelvűség által a felvilágosult katholikusok hozzájárulásával megalkotott vallásfelekezeti viszonosság és jogegyenlőség, »sérti az ország lakossága többségének vallási meggyőződését«, sőt állítólag »az ország érdekével is ellenkezik«. Meg kell változtatni azt a törvényt, mely a számban kevesebb, politikai jogokban szegényebb, vagyoni és társadalmi előnyökben hasonlíthatlanul mostohább helyzetű, számbeli erőben is sokkal gyengébb protestáns egyházaknak eddig annvira-mennyire egy kis jogvédelmet nyújtott. Szent vallásunk, anyaszentegyházunk őrei, vigyázzatok és imádkozzatok, mert ajtónk előtt áll a veszedelem! Vigyázzatok, hazánk őrei, kiknek kezetekben van a nemzet törvényhozói hatalma, hogy rést ne törjön s azon be ne lopózkodjék állami szervezetünkbe az idegen érdekeknek szolgáló ultramontanizmus ! Vegyetek intő példát, merítsetek óvó tanulságot az elmúlt századok, sőt napjaink történetéből, mely hangosan kiáltja, hogy a hol ez az Isten szent nevével sátorozó elv tábort ütött, ott mindenütt szellemi elsatnyulás, erkölcsi romlás, szabadság elkobzása, nemzeti sülyedés, vallási fanatizmus lépett az ultramontanizmus nyomába! Vigyázzatok, egyházunk őrei, kiket törvényhozó és kormányzó tisztre helyezett a gondviselés! De vigyázzunk mindnyájan, pásztorok és hívek, tanítók és tanítottak, az egész királyi papság és szent nép! Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak. Legyünk résen, legyünk készen az önvédelemre, mely ugy látszik, elkerülhetetlen. Készüljünk önvédelemre, melyet lételünk érdekében előbbutóbb meg kell vívnunk. Az ellenség fekete serege régóta készülődik. Elkereszteléssel a kisdedeket, elneveléssel a gyermekeket, egyesületi és sajtó tevékenységgel a tömegeket, cura pastoralissal a hívő felnőtteket, irányzatossággal az iskolát és a tudományt, hatalommal és pénzzel a hitetleneket régóta és nagy sikerrel toborza, neveli, szereli és fegyverzi a nagy támadó hadjáratra. Nekünk jó előre gondoskodnunk kell a védelmi eszközökről: az egyéni hit felébresztéséről és megszilárdításáról, az egyházi közszellem fejlesztéséről, a család, iskola és társadalom evangelizációjáról. Tartsunk össze, tömörüljünk kálvinista szívóssággal, félre téve minden torzsalkodást és kisebb elválasztó érdeket és pártnézetet. Nem sokára szőnyegre kerül a képviselőházban a kultuszminisztérium költségvetése; ennek tárgyalása közben talán kiderül a rejtegetett titok, hogy az ország kormánya csakugyan elfogadta-e a hercegprímás revíziós egyházpolitikáját? .... vszf. A középiskolai értekezlet. — Második közlemény. — Áttérek az általános bevezetés után, az egységes középiskolai értekezlet által fölvetett nevezetesebb eszmék taglalására. Dr. báró Eötvös Loránd mindjárt az első napon oly értelemben szólalt föl, hogy a jó iskolához két elem szükséges: jó tanterv és jó tanár. A gondolat nem új, de nem hangsúlyozható eléggé; kár hogy az érdemes egyetemi tanár nem fejtette ki gondolatait arra vonatkozólag, miként vélné a jó tanárok előállításának módszerét. Mert hogy a milliós pompás palota a Trefort-utcában és a külömböző szemináriumok, melyekkel igazgatóik és tanáraik csak annyiban törődnek, amennyiben zsebredugandó külön díjak nyugtáit ki kell állítaniok, nem sokat lendítettek a jó tanárok előállításának ügyén, azt ma már körülbelül mindenki tudja. A kérdés tehát újból összefüggésben van a tanárképzés ügyével és a tanári vizsga kérdésével, mely utóbbi a sok felesleges cafrang és csupán egyes egyetemi tanárok vesszőparipái vagy anyagi hasznára fölvett tárgyak kiküszöbölésével lenne megoldandó. De van ennél fontosabb dolog is, mely a már meglevő és ezután minden retortán átmenendő tanárok szellemi színvonalának emelésére vonatkozik. A tanárok — látjuk, tudjuk, tapasztaljuk — furcsa teremtései az Istennek. Egy részük megsavanyodik a tudománytól, más részük megkeseredik az egyoldalúság és tudatlanság miatt. Müveit emberekké a gyermekeket csak müveit emberek képezhetik, pedig vájjon hány, még oly tudós tanárról is lehet elmondani, hogy művelt ember? Valaki lehet még oly jeles a maga szakmájában és nem művelt ember a mellett. Pedig egy általános széles műveltséggel biró egyéntől mindig többet tanul a gyermek, mint a legkiválóbb, de egyébre nem való, egyoldalú szakembertől. Á műveltségnek pedig első eszköze a művelt világgal való érintkezés, melynek legsikeresebb útja a külföldi tanulmány-út. Ne szégyelje az államhatalom, ha bölcseségét a protestáns egyházaktól veszi is, csak vegyen általában. S mély bölcseség vezette a protestáns statust régebben, midőn azokat a nagy alapítványokat tette, melyek papjelöltjeit és tanári pályára készülő ifjait külföldi tanulmány-utak eszközlésére képesítették. Hogy kiválnak a többi közül az Angliában, Skóciában, Hollandiában és Németországban járt papok és tanárok, mily széles, európai látókörük van, mennyivel szivesebben hallgatja a gyermek az ilyeneket, különösen ha utazásaik és tanulmányaik előadásával nem fukarkodnak! Hátha még Franczia-, Olasz- és Görögországba is elküldenék leendő tanáraikat a {estületek,