Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-17 / 12. szám

után ismerte meg a törvényjavaslatot, nem áll, mert addig, mig a zsinat elé terjesztetett volna, ki lett adva albizottságoknak és nagybizottságnak; volt elég idő, hogy mindenki véleményt alkosson magának róla. A javaslat még választás előtt ki lett küldve a kerületeknek, hogy ezek tegyék át a megyékhez, bár elismeri, nem felesleges példányban, mivel nem lehetett. Az ajánlott módosítás könynyen olyan zavarokat szülhetne az egyházban, mint milyen a politikai választásoknál gyakran előfordul. A zsinati képviselő nem kötheti le meggyőződését, hogy mandátumot kapjon, mert könnyen ugy járhat, mint Kölcsey, ki a pozsonyi gyűlést odahagyta, mivel Szatmármegye utasításán nem változtathatott, A férfiú kötelessége nem az első, de mindig a legjobb meggyőződést tartani meg magának. Nincs szükség programmra, mert e zsinat minden tagjának kipróbált egyházi buzgósága elég garancia a választó presbvteriumok előtt. Mivel a módosítás felesleges és a zsinat megalakulása elé sok akadályt gördítene, nem fogadhatja el. Bernáth Elemér igazolni kívánja Kiss Albert indítványát, mert ugy látja, hogy félre magyaráztatik, holott általa a presbytériumnak egyszerűen csak alkalmat akar nyújtani a törvény megismerésére, hogy legalább tudja, mire választ képviselőket. A bizalmatlanság eloszlatása szempontjából is ajánlja elfogadásra Kiss A. indítványát. Gróf Dcgenfdd József sem a javaslatot, sem az indokolást nem fogadja el, mert a zsinati munkálatokat függővé tenné a választásoktól. Még az állami törvényhozás terén sem szokták a törvényjavaslatokat a választó polgároknak előre bemutatni. Megtartja az eredeti szöveget. Lukács Ödön nem is gondolta, hogy a javaslat oly heves ellenzésre talál. Ugy látszik, e zsinaton nem jó szellem uralg, mert mindent elleneznek, amit a másik párt indítványoz. A javaslat egyszerűen segíteni akar a bajon, mely több izben és több helyen is előfordult, p. o. tény, hogy a felső-szabolcsi egyházmegyében még a hivatalnokoknak sem jutott példány a zsinati előmunkálatokból. Meczncr Béla szintén hivatkozik a felső-zempléni egyházmegyére, mely csak 7 példányt kapott. Ezen bajon kellene jövőre segíteni. Horthy István a javaslatot indoka nélkül kész lett volna elfogadni, de mivel az ellenszenvet költött fel benne, az eredeti szöveg mellett szavaz. Bcgedy István szerint némelyek célszerűnek tartják Kiss A. indítványát, s még sem akarják elfogadni; pedig ami célszerű, az nem felesleges. Tények beszélnek amellett, hogy az indítvány nem felesleges. Pártolja azt. Báró Vay Béla Bernáth Elemér felszólalása után magáévá tette volna a javaslatot, de mivel indítványozó indokolásában nagyon messzire ment, nem fogadhatja el. Révész Kálmán sem szavaz Kiss A. indítványa mellett. Az egyházi lapok már korán megkezdték ismertetni a törvény szövegét és azon pap, tanító, ki lapot olvas, tájékozást szerezhetett magának, melyet a presbyteriummal is közölhetett. Uj módosítványt nyújt be, illetve pótlékot: »— az előmunkálatok véglegesen megalapított szövege három hónappal a zsinat összeülése előtt minden presbyteriumnak megküldessék«. Tisza Kálmán világi elnök nem tudja, mit ért módosító »véglegesen megállapított szövege« alatt. E szókat jó lenne kihagyni, mert azoknak eleget tenni nem igen lehet. Ha oly szövegezést fogadnak el, mely az összes presbyteriumok nyilatkozatától teszi függővé a zsinat megalakulását, akkor a tárgyalások befejezése után azonnal jó lesz hozzáfogni a következő zsinat elé szánt uj törvényjavaslat összeállításához, hogy 10 év alatt elkészülhessenek vele. Azt sem érti, mit akar elérni Kiss Albert e kifejezéssel: »— a zsinati képviselők választását megelőzőleg«. Ilyesmit törvénybe iktatni nem czélszerü, mert általa csak olyan ember szoríttatnék háttérbe, ki buzgó fia ugyan egyházának, de nem ért mindenben egyet a presbyteriummal és megtörténhetik, hogy vele szemben egy ambiciózus ember könnyen választatná meg magát Ígéretei által. Kiss Albert, miután világi elnök a fennebbi kifejezés helytelen voltáról meggyőzte, azt visszavonja, de a többit megtartja. Báró Bávffy Dezső az indítványt még igy sem fogadhatja el. Nem ismeri el a presbyteriumnak azon jogát, hogy minden ilynemű kérdések felett tárgyaljon, de nem is lenne sem célszerű, sem kívánatos. Bernáth Elemér elejét veendő a hosszas és szenvedélyes vitának, űj pótlékot ajánl elfogadásra: »— egyszersmind intézkedik arról, hogy a javaslatok és tervezetek a kerületek által minden egyes egyházmegyének kellő időben és szükséges példányban megküldessenek«. A zsinat végre egyhangúlag elfogadja a Bernáth Elemér által ajánlott pótlékot. A y), h) pontok változatlanul maradnak. A kj pontban Szilágyi József a konvent hatalmát tanügyi kérdésekben még inkább kiterjeszteni kéri s azért e kifejezés helyett: »— az általános elveket megállapítja< — tétessék: »az általános tantervet és iskolai rendtartást megállapítja Körmendy Sándor nem fogadja el a módosítást, mert ez a tanügy szabad fejlődését akadályozná. Lénárt József szintén ellene szól. A módosítás a konvent jogkörét kiterjesztés helyett épen megszorítaná, midőn órarend készítésére kötelezné. A hatalom, a széleskörű funkció általános elvek megállapításában rejlik. Kiss Gábor ámbár nem fogadja el a módosítást, de némi pótléknak szükségét látja, mely igy hangzanék: »a III. római szám alatt levő utasítás figyelembe tartásával«. Tóth Sámuel utal az 529. §-ra, hol a tanterv megállapítása az egyházkerületek jogköréhez tartozik. A zsinat a javaslat eredeti szövegét fogadja el, úgyszintén az l) pontot is Tisza István azon módosításával hogy e szók helyett: »fegyelmi törvények«, tétessék »fegyelmi bíróság«. : A 62—65. §-ok változatlanul maradnak; a 66. §. egyelőre függőben hagyatik. Következik a törvényjavaslat ötödik fejezete »A zsinatról. A 67. §. változatlanul fogadtatik el. A 68. §-ban Mezey Albert és Szabó Károly stiláris hibákat látnak, de a szöveg értelmét elfogadják. Szabatosabb szövegezés végett áttétetik e §. az illető bizottsághoz. A 69. §-ra vonatkozólag, mely a zsinati képviselők számáról intézkedik, Tóth Sámuel olvassa a konventi jegyzőkönyv idevágó 104. pontját: »ölvastatik a 69. §., melynek rendjén a nagybizottság a dunántuli egyházkerület zsinati képviselőinek számát, tekintettel az egyházkerület lélekszámára, 12-ről 14-re kivánja emeltetni, mihez képest a tiszáninneni egyházkerület kéri, hogy saját zsinati képviselői száma 14 helyett 16 ban állapíttassék meg, vagy annak kimondását, hogy a választások lajstromos szavazás utján ejtessenek meg. A nagybizottság az eredeti szöveg megtartását javasolja, Az egyetemes konvent a 69. §-t változatlan fogadja el, megjegyezve, hogy a 70. §. szerint az egyházkerületeknek saját jogkörébe tartozik a választások módjának megállapítása«. Koncz Imre a tiszáninneni kerület érdekében szólal fel, noha kötelékébe nem tartozik. Nevezett kerület még két