Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-17 / 12. szám

iktatása, mintha egy szép, egészséges fának egyik viruló ágát csak azért vágnák le, hogy helyébe idegen galvat oltsanak és veszedelemnek tegyék ki azt. Ha egyházunk presbyteri rendszeren épült, miért bolygatjuk azt a rendszert, miért ejtünk el egy biztosat egy kevésbbé biztosért? Sokan keresik az igazságot és nem veszik észre, hogy háttal fordulnak felé. Miért deklarálják egyedül csak a konventet oly testületnek, melynek tagjait presbyterium nem választhatja? Talán nagyobb kapacitás kell oda, mint a zsinatba? Valószínűleg az a baj, hogy a vezérférfiak szűknek találják a keretet és tágítani akarják. Mig Vályi János tiszántúli főgondnok nem lett, addig szóba sem hozta senki ezen választást, tehát Debreczenben van a javaslat kezdete, onnan terjedt ki a kerületekre. Tagadhatlan, hogy most a presbyteriumtól jogot vesz el a zsinat, holott épen többet kellene adni, mert a jog kibővítése soha nem volt ártalmas, de csorbítása, az már igen. Lukács Ödön indítványát pártolja. Tisza István szerint a jelenlegi javaslat törvényérőre emelése három szempontból bírálandó, t. i.: egyezik-e egyházunk alapszervezetével, megfelel-e alkotmányunk eddigi fejleményeivel és megegyezik-e az alsóbbfoku testületek autonómiájával? Az elsőre nézve igennel felel s hivatkozik szintén külföldi egyházakra, hol magasabb testület tagjait mindig alsóbb testületek választják, mert azoknak ereje ezáltal növeltetik. A második szempontból szintén helyesli a törvényjavaslatot, mely nem a közvetlen presbyteri, hanem a fokozatos képviselet elvén nyugszik. Nálunk is gyakorlatban volt mindig az ily választás és a mult zsinatig senkinek eszébe nem jutott, hogy a konventi tagokat a presbyterium válaszsza. A most felmerült vitát egyetlen sajtóhiba, következőleg a törvény helytelen magyarázása okozta. Végül a középfokú hatóságok, nevezetesen a kerületek és tractusok autonómiájának kiszélesítése szempontjából épen szükségesnek tartja, hogy a kerületek válaszszák a konventi képviselőket. Pártolja gróf Degenfeld József módosítását. Felszólaltak még Kovács Károly, Vályi Lajos, Horthy István, Szabó Károly, Begédy István, Szabó Endre, Péter dy Károly képviselők, Horthy kivételével mind a Lukács Ödön indítványa mellett, mely után Tisza Kálmán világi elnök, mivel 12 tag névszerinti szavazást kér, azt elrendeli. Beadatott összesen 102 szavazat, melyből igennel szavaztak 68-an gróf Degenfeld József indítványa mellett, nemmel 34-en. Igennel szavaztak: Ádám József, Ádám Kálmán, Antos János, báró Bánffy Dezső, Bartha Lajos, Bedőházy János, Beöthy Zsigmond, Bernáth István, Cseh Ervin, Darányi ignácz, Dávidházi János, Décsey Lajos, Deézsi Gyula, gróf Degenfeld Lajos, gróf Degenfeld József, Doroghy Lajos, Dull László, Dömötör Lajos, Futó Mihály, Géresi Kálmán, Gyarmathy Miklós, Győry Lajos, Hegedűs Lajos, Hegedűs Sándor. Hajnal István, Horthy István, Kolozsvári Sándor, Karap Ferencz, Kovács Antal, Kovács Ferencz. Lénárt József, Lengyel Imre, Losonczi Mihály, Mezei Albert, Molnár Béla, Nagy Ferencz, Nagy László, Papp Gábor, Pánczél Károly, Parády Kálmán, Bévész Kálmán, Segesváry József, Soltész László. Somkereki Miklós, Szabó János, Szász Gerő, Szél Kálmán, Szeremley Sámuel, Szeremlev József, Széky Péter, Szász Károly, Szász Domokos, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, Szilágyi József, Szilassy Aladár, Szunyogh Szabolcs, gróf Teleki József, Tisza István, Tóth Sámuel, Ujfalussy Sándor, Zeyk Gábor, Zeyk Dániel. Váró Ferencz, Vass Tamás, báró Vay Béla. Nemmel szavaztak: Antalfi László, Antal Gábor, Begedi István, Bencsik István, Baksay István, Bernáth Elemér, Bornemisza József, Csernák István, Czike Lajos, Debreczeni Gábor, Farkas Ábrahám, Gencsi Albert, Izsaák Dezső, Kiss Gábor, Kiss Elek, Kiss Albert, Kiss Áron, Koncz Imre, Konrád László, Kopré Ferencz, Kovács Károly, Körmendy Sándor, Kulin Imre, Lukács Ödön, Meczner Béla, Meczner József, Mitrovics Gyula, Peterdy Károly, Bagályi Béla, Szilágyi Benő, Szabó Endre, Szabó Károly, Szarka Boldizsár, Vályi Lajos, Várady Gábor. Távol volt négy képviselő : gróf Bethlen Gábor, Konkoly Thege Gyula, gróf Tisza Lajos, Uray Imre. Igy hát 34 szótöbbséggel ki lett mondva, hogy jövőre a konvent tagjait a hrületi közgyűlések választják. Ülés vége esti 8 órakor. Negyedili ülés március 12-én. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést Va 5 órakor megnyitja és a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére felkéri egyházi részről Szilády Áront, világi részről Véghely Dezsőt. 2. Mitrovics Gyula, a mult ülés egyházi jegyzője, a jegyzőkönyvet felolvasván, hitelesíttetik. 3. Tóth Sámuel jelenti, hogy azon bizottságban, mely az ág. testvéregyházzal közösen érdeklő ügyek tárgyalására küldetett ki, egy hely Bitoók Zsigmond képviselő meg nem jelenhetése folytán üresedésben van. Jelenti továbbá, hogy Szabó Kálmán b.-somogyi képviselő a zsinaton megjelent. 4. Szilády Áron egyházi jegyző olvassa a napirenden levő »Egyetemes konventről« szóló törvényjavaslat negyedik fejezete 57. §-át, mely változatlanul elfogadtatik. A 58. §-ban Czike Lajos indítványára beszűratik, hogy a konvent jegyzői 3 évre választatnak. Az 59—60. §-ok maradnak a javaüati szöveggel. Olvastatik a 61. §.. melynek a) pontja változatlanul marad; b) pontjának ezen kezdő szava után: »Intézkedik —«, Begedy István világos értelem kedvéért betétetni kéri: »— a törvény értelmében«. Gróf Degenfeld Jói se f feleslegesnek tartja a toldást, mivel önkényt értetik. A zsinat elfogadja az eredeti szöveget, valamint a c), d), e) pontokat is. Az f) pont javaslati szövege igy hangzik: »Minden zsinatra az előmunkálatokat elkészíti, a szükséges javaslatok és tervezetek előállításáról gondoskodik*. Kiss Albert hiányosnak tartja a szövegezést. Javasolja, hogy mondja ki a törvény világosan, hogy a zsinati munkálatok törvényes uton kellő időben, a választások előtt a presbyteriumoknak megküldessenek. Indokolásában elmondja, hogy a mostani zsinat előtt voltak kerületek, melyekben a zsinati képviselők választása jóval előbb történt meg, mintsemhogy a munkálatok megjelentek volna és igy a presbyterium nem volt tisztában zsinati választott képviselőinek nézetével, mely mint sok példa mutatja, épen ellene irányul nagyobb részben. Ha ismerte volna a presbyterium a javaslat szövegezését, bizonyára másként intézkedik, ha már képviselőjét nem láthatja el utasítással, ami egyébként nincs is helyén. Indítványozza, hogy a szöveg pótoltassék meg következőleg: »— egyszersmind intézkedik arról, hogy ezen javaslatok és tervezetek a zsinati képviselők választását megelőzőleg a presbyteriumoknak megküldessenek«. Beöthy Zsigmond nem tartja szükségesnek a toldást, sem azt, hogy a választandó programmbeszédet tartson, mert ennek rossz következése lenne. Az egyház méltóságával sem egyezik meg Maradjon meg az eredeti szöveg. Szász Károly megkülönbözteti a módosítást az indokolástól, mi ha nincs, készséggel fogadja el az indítványt. Azon indokolás, hogy a presbyterium csak a választás