Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-17 / 12. szám

érintkezve; mert ha a papokat elzárjuk a tanári kathedrától, viszont a professzor urak előtt is be kell csukni a parochia ajtaját. Suum cuique. Meg vagyok győződve, hogy a mostani zsinat nem fogja felállítani a Rácz Kálmán kívánta magántanári székeket; de arról már nem vagyok biztos: nem mondja-e ki, hogy papot theol. tanárrá csak magántanár hiányában lehet választani. Meglehet, az anyagi nehézségek itt nem állanak akadályul; de a célszerűségi elv, az atyafiúi békességes egyetértés fentartása, az anyaszentegyház jólétének érdeke határozottan megkívánja, hogy az ilyen, a bajt növelő gyógymódra figyelmét se fordítsa a zsinat, annál kevésbbé kisértse meg alkalmazni. Kivált mikor rendelkezése alatt áll egy könnyen valósítható jobb mód is. Ez a következő. A theol. tanárnak kell a leendő papi nemzedéket mind tudományosan, mind gyakorlatilag előkészíteni s minthogy a papnál is a tudás a fődolog, a tudományos képzésre kell a professzornak minden erejét fordítani. A főpapnak tudós theológusnak kell lennie. Még inkább a jó tanárnak; legyen elismert szaktudós. S tényleg a tanári osztály a legintelligensebb elem (a szó valódi értelmében véve) egyház-társadalmunkban. Az a különös aztán, hogy a tanári szék díjazása nem a hivatal magasságának megfelelő. Külföldön, hol felfogták a prof. állás rendkívül fontos voltát, a theol. tanárok fizetése legalább is feléri — rendesen fölözi — a legmagasabban számított papi salláriumokat. Nem is hagyja ott kathedráját a professzor; benne működik egész életén át. Bezzeg másként van nálunk! A tanári állás igen jól esik egy kezdő fiatal embernek, de 4—5 év múlva aztán, épen mire beletanulna szakmájába, kivált ha ügyes szónok, búcsút mond az iskolának s megy nagy-papnak. Persze a gyakori tanárváltozás s a kezdő emberek szárnypróbálgató tanítási rendszerei igen nagyon előnyösek* paedagogiai szempontból! A kiknél pedig a papsághoz való kedv vagy szerencse hiányzik, megmaradnak ugyan a tanári kathedrában, de minthogy fizetésük nem elég a tisztességes élésre, keveset törődve a tanári munkával, mennek máshova dolgozni, honnét ha nem csurran — cseppen. Tessék megszámítani: mostani tanáraink 5%-a. fele erejét fordítja hivatali állására, a többivel részint ambitióból, vagy talán inkább pénzszerzésből, más munka mezőn dolgozik. Szép dolog külömbféle tereken és eszközökkel munkálkodni az egyház javáért, de a tanárok egyre, a tanításra hivattattak; ezt szolgálják egész erejűkkel, teljes elméjökkel. Vannak professzoraink, kiket sem a tündöklési vágy, sem a pénzszerzésre való törekvés nem vont el hivataluktól, egyedül a tanárságnak élnek, ebben dolgoznak, fáradnak lelkesedéssel; bár szent buzgalmuk tüzét, bizony gyakran lohasztja, oltogatja az élet nehézsége, a megélhetés gondja. Itt a baj, ezen kell segíteni azonnal. Adjunk a tanároknak állásukhoz, tudományos képzettségükhöz, munkájukhoz mért fizetést. Mondja ki a zsinat a professzorok fizetésének a legelső papságok díjazásának magasságára (a hivatalos becslésnél valamivel feljebb) való felemelését. Ez kevesebbe fog kerülni a magántanári kathedrák felállításánál. Professzori kathedráink lassanként a legkitűnőbb erőkkel lesznek betöltve. Nem kezdő ifjak, de kész tudósok, tudós nagy-papok (ilyen is van még, hála Istennek!) jönnek s örömmel foglalják el a megtisztelő tanári állást. Diplomájuk ugyan nem lesz,*) de lesz valódi képességük s azon *) Bár ha épen nagyon szerelmes a magántanári oklevélbe néhány ambiciózus ember, meghagyhatja a zsinat a vizsgát, minden előnybiztosítás nélkül, minél olcsóbbra szabva — a következő beosztásai : 1) ó-testamentomi, 2) uj-szövetségi, 3) históriai, 4) systhemaszakhoz való kedvük, buvárkodási hajlamuk s főként munkában telt multjuk. A felmutatott munkálkodás az egyetlen s csalhatlan jele tudomány kedvelésének és tudósságának. Ezt keressük ki leendő tanáraink elengedhetlen kellékeiil. Az ilyen professzorok kiforrott tehetségek leendenek, megülepedett, határozott álláspontűak s előadási képességük (ez szükséges a jó tanárban) fölözi a legátiói dörgedelmeken kivül soha szónoklati gyakorlatot nem végzett ifjakat. Élesztetnék papjainkban a tudományos munkálkodási kedv, mert volna cél, miért dolgozni, törekedni. S a magántanári diplomával dicsekvő ifjú embereknek is, néhány évet töltve kis parochián, telnék idejök buvárkokodásra, volna módjuk élettapasztalat-gyűjtésre (ez sem ártalmas a professzorra nézve!) gyakorolhatnák magukat az előadásban és lassanként — bár nem ifjan — mégis bejutnának az óhajtott Kanaánba. Az ekként beállított tanári kartól aztán megkívánhatjuk s kívánjuk is meg, hogy egész fizetésért egész munkát végezzen. Ne kapkodjon másfelé, hanyagolván hivatása dolgait. Legyen tanulmányi felügyelő bizottság, nem papiroson, valósággal. Példára nincs szükség! Tán nagyon is elevenbe vágna. Ha a tanár úr nem tud vagy nem akar csakis tudományának, kathedrájának élni, s erről a felügyelő bizottság meggyőződik, megköszönve eddigi fáradozását, bocsássa őt arra a pályára, melyhez szive jobban vonzza. Az bizonyos, hogy egy ember két hivatalt, munkakört nem képes betölteni; valamelyik sinylik. Ennyiből áll javaslatom. Szükségesnek tartom még kijelenteni, hogy ez a tervezet nem fántáziám szüleménye, a való életből vontam el. A skót szabad egyház tanári kara ekkép van beállítva. Bár náluk a theologiae doctoroknak (D. D.) se szeri, se száma, nincs kikötve, hogy csak doctor theologiae lehet professzor; nyitva áll a kollégium ajtaja mindenki előtt, ki a tanári kathedrára termettségét munkálkodásával bebizonyítja s az lesz tanár, ki legalkalmasabb. Igaz ugyan, hogy a tanárok nagy része D. D. s 10—20 évet papságban és tudományos munkában töltött szaktudós; de a sok doctor között találkozik aztán néhány minden hangzatos titulus nélküli, legfeljebb a nagyon szerény (körülbelől az érettséginek megfelelő) M. A. = művészetek mestere címmel bíró professzor is, kik hogy semmivel sem állnak hátrább tudomány dolgában doctor kollégáiknál, világosan mutatja az az egy példa is, hogy egy ilyen cím nélküli tanár munkája 103 ezer példányban kelt el hamarosan. Figyelemre méltó az, a magyar ember fülének egy kissé különös körülmény is: hogy ha a tanár legtermészetesebb és legközvetlenebb bírálói, a hallgatók nincsenek megelégedve az előadó tanárral, akár a tudomány józansága és alaposságának hiánya, akár az előadás fogyatékossága miatt: kérvénynyel járulnak a diákok a General Assemblé (Egyetemes gyűlés) elé az ügy megvizsgálása s esetleg a professzor nyugdíjazása végett, mi — ha alapos a felhozott ok — meg is történik. Ezen józan elveknek és okos berendezésnek tulajdonítható az a skótokra nézve örvendetes állapot, hogy az angol népek közt a skót tanári kar a legkitűnőbb s a skót papság a legintelligensebb. Principal Fairbairn, az tikai, 5) praktikai szak. Ebből aztán egy is elég egy embernek. Specialistaságot kivánok, legyen a professzor szaktudós, p. o. az ó-szövetség, a sémi nyelvek minden ágában otthonos, hogy ne ismétlődhessék, mint nem rég történt egy első rangú iskolánkban, hogy professzor és tanítványok vitatkoztak egymással a héber igealakok felett, nem egyszer a tudós tanár ur vereségével. — Rácz Kálmán sok formai dolgot is szeretne, más kollégiumi szaktanárok jelenlétét stb., mi bizonyára ünnepélyesebb színezetet adna a vizsgának. De azért szerintem bátran elmaradhat ez a külsőség mert ezzel ugy se érjük el, hogy Nagy Gusztáv tanítványát Debreczenbe vigyék dogmatika tanárnak.