Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-10 / 10. szám

varja. Az u. n. > tanári kérdésben« is Beyschlag tanárnak a theologia és az egyház egymáshoz való viszonyát fejtegető beszéde alapján 90 szavazattal 76 ellenében a józanabb rész javaslatai győztek, s nem engedték az egyetemi theologiának az egyházi cenzúra által való megrendszabályoztatását. Kevésbé mondható az a »püspökök« — amit a »generálsup.« helyett javasoltak — jogkörének kérdéséről, mely erős papistikus tendentiákról tesz bizonyságot a németországi protestantizmusban. Az egyetemes zsinati elnökségre való jelöléskor Stöcker kibukott, s így az elvesztett »udvari főpapságért« való rehabilitásának politikai furfangja híveinek nem sikerült, mivel ebben az uralkodó ellen intézett demonstrációt látott a többség. Elnökké Klcist-i választották. Ez röviden a tárgyalásnak menete »az evang. prot. egyház nagyobb szabadsága és önállósága« korszerűvé vált kérdésében. E tárgyalások azt a benyomást teszik az elfogulatlan szemlélőre, hogy a német protestantizmusnak sarkalatos alaphibája annak a theologiai pártviszályok által okozott szétszakadozottságában s konfesszionálizmus prot. és evangéliomellenes erőlködésében keresendő. Az egységes német protestántizmus csak in idea létezik, pedig politikai egysége egyengethetné az útját az evangéliomi prot. egyesülésnek. Eperjes. IJr. Szlávik Mátyás. NEKROLOG Szalai Ferencz emlékezete 1832-1892. » Halnak, halnak, egyre halnak: Szine, java a magyarnak, Itt is egy név, ott is egy név, Melyet elvisz minden egy év.« Valóban, dús aratást tart a halál, soraink között! Egyházi életünk mezején sűrű rendeket vág ama nagy kaszás és kíméletlen csapásai alatt legkövérebb kalászaink, legkiválóbb féríiaink feküsznek le egymás után a porba! És a learatott mező, a sárga tarló, sivárságával s ürességével, oly szomorú képet nyújt és a jövő felett aggódó lélek önkéntelen is arra a kérdésre óhajtana feleletet nyerni: minő lesz az új vetés? Lesz-e elég éltető ereje, szárba szökkenni, felfelé emelkedni, vész- és viharral dacolni, és a tőle várt terméshozamot megadni ? És az űj faj, mely a költő mondásaként, gyönge fővel, gyönge szívvel állott a kidőlt helyére, elég méltó-e a régi erős gárda megritkult, s naponként ritkuló sorait betölteni?!.. Ily gondolatok támadtak lelkemben, gondolva egyetemes ref. egyházunkat, s kivált dunamelléki egyházkerületünket egy rövid év leforgása alatt sújtott nagy veszteségeinkre ; egy Ballagi, Révész, Kerkapoly és Gönczy elvesztésére, eme nagyokra és igazakra, a kik fénylettek, mint a nap, mi közöttünk és gondolva közelebbről azon nemeslelkü s derék férfiura, a kinek váratlan kidőltéről óhajtom most e becses lapok olvasóit értesíteni. Szalai Ferencz, nagy-szokolyi lelkész, a külső-somogyi ref. egyházmegye esperese, s ugyanannak zsinati rendes képviselője, f. hó 20-ikán, egy heti betegeskedés után, váratlanul elhunyt. Nem kér ő, a ritka szerénységü s puritán egyszerűségű kálvinista pap, helyet magának ama nagyjaink s jeleseink sorában, kiket említettünk; s mi sem kívánjuk azok közé emelni, a kikre a talentomokból a legnagyobb szám bízatott. Az ajándékokban különbség vagyon, de a lélek ugyanaz. Isteni lélek hevíté őt is, hogy soha meg ne állapodjék, hanem mindig elébbre s elébbre törjön ; hogy a reábízott egy-két vagy három talentomot, a tiz talentomos szolgákéhoz hasonló hívséggel gyümölcsöztesse, saját egyháza, egyházmegyénk és közegyház a javára. Hol annyi jelesünk bölcsője ringott, ama hires alföldi város, Kecskemét szülte és nevelte őt. Ennek ősrégi kollégiumában, egy Karika, Tatay stb. lábainál ülvén, szívta magába, ifjúi mohósággal, a tudományok édes tejét s lett, kivált az utóbb említett nagyhírű professzornak, a mathesisben, egyik legkiválóbb s legkedvencebb tanítványa. A számtudománynak, ha azt nem mint célt, hanem mint csupán eszközt tekintjük is, megvan észfejlesztő hatása és önálló gondolkozásra vezető ereje; s talán épen az ezen tudománynyal való szeretetteljes foglalkozása fejtette ki az ő lelkében is azt az egészséges, józan itélőtehetséget, melyet szavaiban, s azt a mások gyámkodására nem szoruló önállóságot, melyet tetteiben s intézkedéseiben tisztelettel szemléltünk úgy a magán életben, mint később az egyházmegyei vagy kerületi tárgyalások alkalmával. 1848-ban, midőn a honszeretet lángja Kárpátoktól Adriáig oly magasra csapott fel, Szalai Ferenczet, a 16 éves gyermekifjút is magával ragadta a tüzes áramlat: honvéddé lett ő is, s végig harcolván a nagy szabadságharcot, hol — mint enyelegve sokszor említé — egész a káplárságig felvivé, a kötelességérzetben megerősülve tért vissza ismét a múzsáknak egy ideig megnéptelenült hajlékába, hogy félbenszakadt tanulmányait folytathassa s bevégezhesse. A papi szigorlatok letétele után a k.-somogyi egyházmegyébe rendeltetett káplánul Kállay Lajos kőröshegyi lelkész s esperes mellé; és az ott töltött évek alatt nem csupán a lelkészi szolgálatban volt alkalma magát gyakorolni, hanem mint főnökének valóságos jobb keze, az egyházkormányzás titkait is elsajátíthatta, s az egyházmegye ügyeivel bőven megismerkedhetett, a minek a későbbi években — a kormányrúd mellé állíttatva — oly sok hasznát vette ő maga is, egyházmegyéje is. Elsőben a csekély népességű juthi, majd az itt sikeresen töltött 9 évi szolgálata után a népes nagy-szokolyi egyházba nyert meghívást 1870-ben. Ismeres előttünk, kik azon idők egyházi eseményeit már figyelemmel kisértük, a különben buzgó nagy-szokolyi gyülekezet akkori zilált állapota, midőn a pártokra szakgatott és az egyházmegyei hatóságnak is opponálló egyház, az első izben tartott választás alkalmával néhai b. e. Török Pál püspök urat választotta meg lelkészeül, bizonyára nem azon reményben, hogy ő a meghívást elfogadja. A másodszori választásnál, mintha az eltévelyedettek egyszerre feleszméltek s a keresők megtalálták volna, a kit kerestek: Szalai Ferenczet ültették a nagy-szokolyi egyház papi székébe. És imé, az ő szerencsés tapintata, szeretetteljes papi modora és igazságossága, alig pár év alatt megváltoztatta a helyzetet: a mérges hullámok elsimultak, a kedélyek lecsillapultak, a zűrzavaros chaoszból rend s a hanyatlás romjain eleven, pezsgő egyházi élet és virágzás fejlődött ki. Á szeretet és békesség angyalai ismét visszatérvén elhagyott hajlékaikba, az emberi szivekbe, megkezdik csodatevő munkáikat, a gyógyítás és építés nagy munkáit; egymás után épülnek: a díszes uj iskola és tanítói lak, az impozáns külsejű papház, nagy költséggel harangok szereztetnek, torony és templom renováltatik és az utóbbi években egy művészi . orgonát állít be a hívek buzgósága, a buzgón látogatott isten házába!