Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-10 / 10. szám

Méltán siratja, méltán gyászolja egyháza a buzgó lelkipásztort, ki valódi atyja volt az ő népének! De a ki saját egyháza körében ily sikeres és áldásos tevékenységet fejtett ki: a kinek kiváló képességei és aranytiszta jelleme mind nagyobb mérvben szerezték meg az általános tiszteletet és szeretetet: nem maradhatott sokáig az ismeretlenség homályában. Hív volt a kevésen, többre kellett bizattatnia! És csakugyan, az egyházmegye méltányló elismerése, már ifjú lelkész korában kezébe adja az aljegyzői tollat, majd a tanácsbirói és pénztárnoki s végre tiz év előtt az esperesi hivatal teéheit rakja munkabíró erős vállaira; az utóbbi őszön pedig zsinati rendes képviselőjévé választotta, hogy megtisztelje hű fiát és egyszersmind önmagát is. Hivatali életében pontos és rendszerető, melyet megkívánt mindenkitől, de leginkább önmagától; észjárása logikus, világos, eszméi egészségesek — s bár nem minden idealizmus nélkül — erős gyakorlati érzékről tanuskodók; a munkában szinte fáradhatatlan, de sohasem telhetetlen, ugy hogy a napi munka pontos elvégzése mellett is talál magának szórakozást; mint kormányzó: erélyes és szigorú, de sohasem merev és visszautasító, mert mindig igazságos és jóságos. Nem szólva rövid ideig tartott jegyzői minőségéről és működéséről, pénztárnoki tevékenységét és elért sikereit méltó lesz megemlítenünk; s e sikerek közt a legszebb, amivel tisztelt nevét ez egyházmegyében megörökítette, a lelkészi özvegy és árvagyámpénztár újra szervezése, e még csak 12 éves alkotás, mely az ő számításai s tervezete szerint létesíttetvén, az addigi szégyenletes állapotot megszüntette, s koldus-alamizsna helyett már most is tisztességes segélyben részesíti a papi özvegyeket és árvákat; a jövőt illetőleg pedig, folytonos és fokozatos fejlődéssel biztat. De nemcsak ezen intézmény tanúskodik Szalai Ferencz gyakorlati érzéke s helyes számító észjárásáról, hanem az egyházmegyei aránylagos költségvetés behozatala is, melylvel a k.-somogyi egyházmegye — szintén az Ő javaslatára — megelőzte az egyházkerületet néhány évvel. Esperesi kormányzásénak jellemzésére legyen szabad feljegyeznem, hogy az ő egyházmegyéjében, a kezdetben oly gyűlöletes közalapadóból soha egy krajcár hátralék sem maradt, nem még az első években sem; nem mintha itt semmi ellenszenv sem mutatkozott volna az uj adónem iránt, de a bölcs kormányzó ügyes tapintata és erélye már csirájában elfojtotta a kitörhető ellenszegülést. Egyházkormányzói ügyessége ismeretes volt szélesebb körben, az egyházkerületen is, hol őt a legkiválóbb és legrendesebb esperesek közé számították; s maga Szász K. püspök ur, a k.-somogyi egyházmegyében végzett főpapi körútja után, ezen egyházmegyéről azon szép és méltányló jelentést adta a ker. közgyűléshez intézett referádájában, hogy itt a közig azg a tás m in taszerü. Magánéletében is a legrendesebb és legkedvesebb emberek egyike volt. Egyszerű egész a puritanizmusig ruházatában úgy mint modorában, s ellensége minden külsőségnek, divatnak vagy nagyképüsködésnek. Ősi magyar nadrágját soha le nem tette, s nevét az arisztokratikus y mellőzésével, csak a szerény i betűvel irta; mert a nemességet szivében hordozta mindig. Vendégszerető magyar ember, derült kedélyű jó barát, ki egy-egy bizalmas baráti körben örömest szedi elő jóizü humorának gyöngyeit, s barátaiért minden szívességre és minden áldozatra kész, de a hivatalos kötelességből azoknak sem enged el egy jótát sem, és a mulasztással vagy hanyagsággal szemben ismét csak — esperes. Amicus personae, inimicus causae. A mi végül családi életét illeti, elmondhatom, hogy szebb és boldogabb családi életet keveset láttam életemben, mint a Szalai Ferenczé volt. Hat gyermeket nevelt fel — a kik közül három már önállóságra jutott — igazi vallásosságban, isteni félelemben és kálvinista egyszerűségben, kik közül három fia a lelkészi pályára lépett. Ezek, özvegyen maradt édes anyjukkal, szomorúan sóhajtják most, a leggyöngédebb férj és apa sírhalma felett: Elesett a mi fejünknek koronája! Halálát influenza, s abból fejlődött tüdőgyuladás okozta, mely rövid egy hét alatt véget vetett a még csak 60 éves férfiú közhasznú életének; megdöbbenésére kedves családjának és az egész egyházmegyének, mely tudomással sem bírt szeretett esperese betegségéről. Temetése f. hó 23-án, az egyház és egyházmegye óriási részvéte mellett tartatott meg. A háznál alólirott. maga is egy nagy sebben vérezve, tartott rövid gyászbeszédet és imát; a sír partján pedig Fábián Mihály f.-ireghi lelkész és az elhunytnak kortársa búcsúzott el, megható szavakban, a régi jó baráttól és az egyházmegye fejétől, emelvén az egyszerű szertartás gyászpompáját a tanítói kar szépen összhangzó műéneke is. Ave, pia anima! Ságvár, 1892. Kálmán Gyula, ref. lelkész. * * * Szalai Ferencz sírjánál. (Elmondva Nagy-Szokolyban, 1892. február 23.) Tisztességtevö halotti gyülekezet! A közeli szomszédság, és a mi ennél előttem még nagyobb és értékesebb •— a zsenge ifjúkorba visszanyúló kedves barátság, vállaltatta el velem ezt a szomorú tisztet, kötelességet: hogy itt a szélén én legyek szószólója a bánatnak, fájdalomnak, veszteségnek, mely e koporsó idehozásával oly váratlanul és épen azért kétszeresen megdöbbentőleg bekövetkezett! Bekövetkezett a köztiszteletben és egymás igaz szeretétével élő boldog családra; a szerető rokonokra; a nagyszámú ismerők, tisztelők és jó barátokra; az e helyen települt nagyszokolyi ref. gyülekezetre;' a külsősomogyi ref. egyházmegyére: mert eme koporsó magába zárta a boldog családnak fejét, éltető lelkét, fentartóját: a rokonok kedves rokonát; a jó barátoknak jó barátját; e nagyszokolyi ref. egyháznak hű és buzgó lelkipásztorát; a külső-somogyi ref. egyházmegyének pontos és fáradhatatlan esperesét, kormányzóját. És a mily mértékben körénél fogva szélesen kiterjedt a bánat és fájdalom e koporsó által: épen oly mértékben érdemileg is méltó és igazolt; nem csupán az érző szív sugallatából jogosult, hanem a biráló ész számítása szerint is indokolt! Mert Szalai Ferencz, ki e koporsóban nyugszik, mindegyik körben — melyet elfoglalt — helyét betöltötte: a családban, mint igazi jó férj és atya; a rokonok, barátok körében — mint jó rokon és jó barát; az egyházban, mint ennek hű lelkésze; az egyházmegyében, mint ennek derék esperese! Az elhunyt, a mai korban már-már kivesző félben levő és sokak által kicsinylő — de egyházunk múltjából felmagasztaló fénynyel visszasugárzó — kálvinista papi egyszerűségnek megtestesült alakja vala. Az élet értékét és érdemét nem a feltűnni vágyó külső látszatban, hanem a csendes, hű és pontos munkálkodásban helyezte és kereste: és épen ez által találta meg környezetében a jóknak elismérését és méltánylását; fokról-fokra feljebb emelve őt az egyházmegye bizalma az elsőben megválasztott egyházmegyei jegyzőből pénz-