Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-10 / 10. szám

Harmincötödik évfolyam. 10-dik szám. Budapest, 1892. márczius 10. EGYHA PROTESTÁNS LAI LAP Szerkoszlösíg: IX. kerület, Pipa-utca ÍÍ3 szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Vik'or könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetesi dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laplulajdonos : SZŐTS FARKAS. • Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 60 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Et/yes szám, ára 20 kr. Egységes középiskola és nemzeti műveltség. (Visszapillantás a középiskolai reform-értekezletre.) Középoktatásunk készülőben levő reformját úgy tekintem, hogy annak feladata lesz megmenteni társadalmunkat azoktól az áldozatoktól, melyekbe a kétféle középiskola fentartása kerül; iskoláinkat attól a didaktikai nehéz fegyverzettől, mely alatt ifjaink elméje roskadozik; s megkímélni nemzetünket attól az erőszakoskodástól, mely gyermekeink korai pályaválasztásának gyakran szükségképpi következménye volt. Egy szóval kimondva: ez a kérdés a nehéz fegyverzet leszerelésének a kérdése. Az 1883: XXX. t.-cikk világosan kimondja, hogy középiskolai oktatásunk célja »a magasabb általános műveltség« megadása; s csudálatos, hogy e cél kitűzése után csaknem tiz esztendő múlva jutott eszünkbe azt kérdezni, hogy e cél elérése végett van-e valóban szükségünk kétféle középiskolára: gimnáziumra és reáliskolára? Most jöttünk annak a tudatára, hogy lényegében ez a két középiskola egymástól nem különbözik; mert az nem lényeges különbség, hogy egyik az újkori nyelvekből és a mathésisből többet tanít, mint a másik; sem az nem életbevágó eltérés, hogy egyik a latin nyelvet mindjárt az első osztályban kezdi, a másik pedig csak a felső osztályokban. Még oly vagyonos állam is, mint Németország, megsokalta a kétféle középiskolát (gimnázium és reálgimnázium) s a reálgimnáziumot másfél esztendő óta az elé az alternatíva elé állította, hogy vagy alakuljon át gimnáziummá avagy reáliskolává (polgári iskolává) vagy pedig múljék ki az árnyék világból. Nekünk kis államnak és szegény nemzetnek sokszorta nagyobb fontosságú, hogy középiskoláinkra szánt százezreinket okosan költsük, s oly szervezetű intézetekbe fektessük, melyek ifjaink egyöntetű műveltségében gazdagon kihajtják a fen tartásukra fordított milliók kamatját. A kétféle középiskola az anyagi tőke vesztegetése mellett a szellemi erők nagy pazarlásával is jár. Sokszor és sokan elmondották, hogy a fiúknak a reáliskolába küldése korai pályaválasztást jelent, nem azért, mintha a fiú azonnal pályát választana, hanem azért, mert a reáliskolából kilépéskor csak nagyon is szűkre szabott pályakörben választhat. Akárhány ifjú van, ki csak 15—16 éves korában jön tudatára, hogy tulajdonképpen gimnáziumba kellett volna járnia. Az ilyenek kedvéért ragasztották a reáliskolához a latin tanfolyamot; de ez a hevenyészett póttanfolvam nem sokat használ az ifjúnak, a reáliskolát pedig eredeti jelleméből teljesen kivetkőztetvén, a német reálgimnázium halvány utánzatává teszi. A kétféle középiskola csak neveli a pályatévesztett ifjak számát, s ezzel alkalmat ad a nemzeí productiv erőinek fecsérlésére és ínra, hogy a pályatévesztett egyének versenytársai (s sokszor veszedelmes versenytársai) legyenek az arravaló és minősített egyéneknek. Hátul hagytam a nehéz didaktikai fegyverzet ügyét, melyet a túlterhelés neve alatt eléggé ismerünk. Iskoláinkban a tantárgyak sokasága nemzette a könyvek sokaságát, a könyvek sokasága nemzette az idő elmorzsolását, az idő elmorzsolása pedig a tanuló szellemi erőinek az elforgácsolását, azaz azt a szórakozott és petyhüdt állapotot, mely szerint az iíjú a kitartó erőfeszítésre való szoktatásnak híjával megy neki az élet nehéz küzdelmeinek. Azt mondják — s igaz is — hogy éppen az »élet« kedvéért vitték be a sok hasznos ismerettel megtömött könyvet az iskolába, hogy a tanulók fejét is azon módon teletömjék tudással, meg hogy elég legyen téve annak a régi latin axiómának, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Magam is vallom ezt a tételt, csakhogy tegyünk különbséget élet és élet között. A polgári társaságnak van első sorban u. n. üzleti vagy piaci élete, mely az ipari, kereskedelmi, gazdászati s hasonló mindennapi szükségletnek kielégítésében áll. Ezeket a szükségleteket elégítik ki az ipari, gazdasági, kereskedelmi s hasonló fajú iskolák és a rájok előkészítő polgári iskolák.