Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-07 / 1. szám

szó teljes, nemes értelmében, ember, nemcsak bölcs, művelt, jó és szép lelkű, hanem hazafias, költői és vallásos lélek is. Inkább cselekedettel, egész hosszú élettel, mint szóval szeretted a hazát, annak idején egy Petőfi-sziv lángoló lelkesedésével, utóbb a haza bölcse, Deáknak megfontolt higgadtságával. így van ez jól —- irtad hozzám megdicsőült — igy van ez jól, ha szedegetjük erőnket s hazánk történelméből s a mult tapasztalataiból okulva, lassanként szerezzük meg azt, mit egy perc nem adhat, sőt kockára tehet: édes hazánk függetlenségét s teljes szabadságát, boldogságát. Ott álltál a honszerelem magaslatán szilárd meggyőződéssel és elvhűséggel. Hazafias lelkületedhez társul szegődött a költői lélek is. Mint iskolatársa Petőfinek, e lángszellem fényes szikrát lövelt lelkedbe, e szikra tüzet fogott s szived égett az örök szép-, jó- s igazért, mint ideálért. Petőfi mint barátját szeretett tégedet s mint barátját többször fölkeresett e helyen. Itt választott ő csillagot. »Szép csillag a honszerelem«. Itt énekelt ő : »Hegyen ülök, busán nézek le róla«. Fölment a dicsőség magas hegyére és népek és ezredévek csodálva néznek föl reá. Itt is csattogott szárnya a szabadság Pacsirtájának, ki az égbe és szivekbe fúrta énekét. Boldog te, megdicsőült, hogy e lángszellem baráti szivén melegedhettél ! Hálád iránta a szentlőrinczi Petőfi-emléktáblák, hálád iránta a sok becses följegyzés a halhatatlan életéből. Ő, ki a csillagokon is túlrepült, magával ragadta a lelkedet is a költészet régióiba. — Magasra repültél mint vallásos lélek is. De ez nem is lehet másként: minden fenkölt, hazafias, költői lélek egyszersmind vallásos is. Kerested te is azt a fő valóságot, kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt, kinek léte világít, mint az égő nap, de szemünk bele nem tekinthet. Kerested és megláttad őt a hit sasszemével; kerested és megtaláltad őt a szeretetben. Mert az Istent az ész keresi, de csak a szeretet találja meg. Őt, az Istent dicsőítetted a templomban, — Őt, az Istent dicsőítetted az ő országa, az anyaszentegyház építésében, — Ót, az Istent dicsőitetted hasznos, szép életeddel. Mikor szerencse és boldogság magasra emelt, neki adtál hálát; mikor a fájdalom a mélyre sújtott, őbenne fogóztál, a könyvek-könyvét olvastad s őhozzá emelkedtél az imádság szárnyain. Magasra törtél mint ember, ezért siratunk és ezért vigasztalódunk. Magasra törtél, mint családfő is. Tiszteletben, szeretetben, boldogságban magasan álltál, hajh! most mélyre estél! Gyászos családod sóhajt, sír és zokog — és mi vele együtt sírunk: — »Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most minékünk!« Mivé is lettél, borjádi kies paradicsom ?! Siralomvölgyévé lettél! Néhány év alatt kidőlt az erős cser, lehervadt a feslő rózsabimbó, összeroskadt a tiszteletreméltó agg törzs, ketté törött a sokat igérő deli ifja hajtás s most a családfának koronája esett le! Hű férjem, édes jó férjem, beh bus özvegységre hagytál! Hű atyánk, édes jó atyánk, beb bus árvaságot adtál! Hű testvérünk, édes jó testvérünk, forró keblünkről beh leszakadtál! Elmentél jó rokon, jó barát, e pusztának jó ura! El, mindnyájunktól tisztelt, szeretett jó ember! De nem mégy el mindenképen, nem halsz meg mindenestül: itt maradsz a fájó könyben, itt, a szép emlékezetben, itt, nemes tetteidben. Hajnal oltá ki drága életednek mécsesét, —- ama magasságos hajnal üdvözöl már tégedet, melyre nem száll alkony soha, soha. Most Isten hozzád! Ez a beszéd, mely most feletted zeng s mindnyájunk szivében visszhangzik, nem üres dicsbeszéd, — igaz beszéd ez, mert igaz, tartalmas és dicsőséges volt életed; életed, mely vallásunk szavait és szent hitünket megvilágosítja, bizonyítja, hogy te fényes lélek, immár a magasságba repültél, a magasságos Isten boldog színe elé, hol az igazak fénylenek és ragyognak, mint az égnek csillagai örökkön-örökké! Ámen. Dr. Sass István sírja mellett. Ide hoztuk, e kies pusztára, Megdicsőült te, porhüvelyed. E föld szült, itt rajzott lelked álma. E föld adjon néked nyughelyet! Szent ez a föld : ama fényes lélek Itt választott egykor csillagot; Jönnek évek, tűnnek ezredévek, Az emlék itt akkor is ragyog. Legyen a por porrá, föld a földé, Neved őrzi szép emlékezet; Megmarad a lélek mindörökké, A halál az Istenhez vezet: Itt homályos tükör által látjuk, Ott fenn színről-színre a tökélyt; Boldog, a ki szép hónába átjut, S ki e földön nem hiába élt! Te, dicsőült, nem hiába éltél, Szép volt pályád, áldott és nemes; Sas-telkeddel fel, magasra törtél, Hogy vigasztalj, boldogíts, szeress. Megsiratva térsz a sír ölébe, Koszorúdon égő köny rezeg; Isten hozzád! hamvad födje béke, Áldás rád és hű emlékezet! Sántha Károly. IRODALOM. ** Költemények. Irta Pctri Mór, kiadja Hornyánszky Viktor, Budapest, 1892. — Petri neve ismerős a szépirodalom-kedvelők előtt. A szerző különben gymn. tanár a zilahi ref. kollégiumban. A »Költemények« pessimistikus szelleműek. Szerző sokat panaszkodik, sokat kesereg, de okát nem igen adja e fájdalmának. Fájdalma nem igazi világfájdalom, mert nem ethikai mélységből fakad. Köznapi és kis dolgok miatt kesereg nagy, öblös hangon. E beteges világgyűlölet bántó és természetellenes: lyráját sokszor mesterkéltté teszi, szép tehetségét ferde irányba tereli, költői erét szóbombákba fullasztja. Pedig hogy más szellemű dalt is képes lantján fakasztani, mutatják vallásos tárgyú költeményei. Ezekben érzéseivel együtt kifejezései is szelídülnek, egyszerűséget, őszinteséget és kellemet nyernek. Az ilyen dalok (pl. Hit, Bűbájos álmok stb.) kellemes hatást tesznek minden olvasóra. Költészetkedvelők találhatnak a gyűjteményben néhány élvezetes darabot, sentimentalistáknak való sok van benne. A könyv kiállítása csinos. Kapható Hornyánszkynál Budapesten, ára 2 frt. ** Levelek egy tanuló ifjúhoz. Irta Szitnyai Elek. Budapest, 1892, Franklin Társulat. Ára 1 frt, vászonba kötve 1 frt 40 kr. — A levelek célja érdeklődést kelteni a középiskola mindazon kérdései irányában, melyek mind a tanulókra, mind a szülőkre nézve nagy fontosságúak. E célnak mindkét irányban teljesen megfelelnek a levelek. A levélíró apa képzelt alak, ki a levélalakot csak azért választotta, hogy gondolatait könnyebb és kellemesebb formába öltöztethesse. Szép intelmek, bölcs tanácsok, lelkes buzdítások és tapasztalatból szerzett