Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-03-03 / 9. szám

lapunk megvitatni, annyival is inkább, mert egyházunk is kénytelen lesz az államhoz alkalmazkodni iskolái tekintetében) számos szakember vett részt, de már eleve is konstatálhatjuk, hogy nem a legszerencsésebb összeállításban. Mert miként dönthessenek csaknem kizárólag egyetemi tanárok oly ügyben, mely tisztán a középiskolákban nyert tapasztalatok alapján oldható meg, nem tudjuk elképzelni. Azonban az értekezlet hat napon keresztül megtartatván, végeredményül azt adta, hogy az értekezlet nézete »csaknem teljesen megegyezett azzal a tervvel, melyet a közoktatásügyi miniszter contemplált«. Nem szenved tehát kétséget, hogy az értekezlet tagjai jól voltak összeválogatva. Az értekezletről olvasóinknak csak igen röviden referálhatunk. Hat délelőtt igen sokat lehet beszélni s ebből egy magunkfajta lap igen keveset közölhet. Azonban a megállapodásokat mégis tudathatjuk, valamint a fölmerült nevezetesebb eszméket. Szükséges-e, liogy a reáliskola és gimnázium egy intézetté egyesíttessék és többé különválasztva ne legyen, mi által minden magasabb tudományos pályára ez egy intézet rendes elvégzése a képesítést megadja? —ezt kérdezte a miniszter első sorban. Szükséges, válaszolt az értekezlet. Tehát a jövő középiskolai törvény (mily hamar elavult az 1883. évi XXX. t.-c.! alig nyolc év alatt!) nem fog többé reáliskolát és gimnáziumot, hanem csak reálgimnáziumot ösmerni. Milyen legyen ez az intézet, mit tanítsanak benne, melyik jelenlegi intézet szolgáljon alapjául? kérdezte — újra a miniszter. Erre azután megáradt a szó-ár. Egyik igy akarja, a másik amúgy, a humanisták több latint és görög-pótlót akarnak, a reálisták több mathesist és physikát. Egy-egy szerény philosophia-tanár az égi bölcseség szépségéről zengett dithyrambokat, egy polgári iskolai igazgató és egy-egy tanfelügyelő (kiknek itt voltakép szavuk se lett volna) a polgári iskolákat is be akarták tolni a szervezetbe az elejtett reáliskolák helyett, sikertelenül. A többség válasza ez volt: alap a gimnázium legyen, következetesen végigvitt latin nyelvvel a legfelsőbb osztályokig. A reáliskola felett tehát meghúzták a halálharangot. Miként lehet azonban a reáliskola tárgyait abban a terjedelemben beleolvasztani a gimnáziumba, hogy a polytechnikumra menő ifjúval ne kelljen előbb középiskolai kurzusokat végezni? Erre szolgál a bifurcatio, azaz az egységes középiskolán belül kétféle tanterv alkalmazása, egyik humaniórák alakjában, a másik reáliákkal. Szükséges-e e kétfelé választás s ha igen, mely osztálytól kezdve? — kérdezte a miniszter. Ha kétfelé választjuk az iskolát — szólt rá az értekezlet — akkor akár ne is egyesítsük, mert akkor két iskola lesz egy kalap alatt. Mikép legyen tehát a megoldás ? Ugy hogy egyik tanfolyamban taníttassanak a görögöt pótló tárgyak, melyek a miniszteri vesszőparipát képezik, a másikban a francia és némi természettudományok. Így a kecske is jól lakott s a káposzta is megmaradt; — azaz hivatalosan fejezve ki a következő eredménye van e vitának: 1. Az értekezlet egyhangúlag legalább az alsó négy osztálijt mindenesetre teljesen egységesnek kívánja. 2. Közös tantárgyak volnának a jelenlegi gimnázium kötelező tantárgyai, hozzávéve a rajzot s a természettudományok némi pótlását vegy bővítését. 3. Külön, mint compenzatorius tárgyak taníttatnának : a görög s egy modern kulturai nyelv; véleményeltérések voltak egyéb kompenzációs tárgyakra nézve a természettudományok kivételével. 4. A közös tantervbe olvasztandók a görög pótló-kurzus irodalmi tárgyai, melyeknek tanítása igen szép siker kilátásával biztat. 5. Az intézetek berendezésében némi latitude kívánatos a kompenzációs tárgyakra vonatkozólag. Hány osztályú legyen ez az uj iskola? — kérdi a miniszter. Nyolc vagy kilenc, felel az értekezlet, ami azonban, amint kisült, egyre megy, mert az I-ső osztályba már az elemi iskola III. osztályából vennék föl a gyermekeket, azaz az elemi iskola IV. osztálya, ezen címen: előkészítő osztály, bevétetnék a gimnáziumba. Lenne tehát a rendes elemi iskolai IV. osztály és a gimnáziumi elemi osztály. Az uj intézetben felvételi vizsgát nem kell tennie sem a III. sem a IV. elemiből átlépőnek. Hol kezdődjék melyik tárgy tanítása ? — erre a kérdésre tért el legjobban a válasz. Egyik a latint a II., másik a III., harmadik meg épen az V. osztályban akarta kezdeni, a németet egy évvel utána; sőt egyetlen szerencsétlen tanférfiú is akadt, ki a miniszternek kedvében akarva járni, a németet már az I-ső osztályba beleakarta tukmálni, a latint meg jóval később. Ez azonban elhangzott. Megállapodás erre nézve nem is történt, de egyhangúlag azt jelentette ki az értekezlet, hogy a jelenlegi, túlságosan grammatizáló és latin stílust elsajátítani akaró avidt rendszer helytelen, ennélfogva a holt nyelvre fordítás és latin stilgyakorlatolí mellőzendők. Végül kívánatosnak mondották, hogy a polgári iskola is legyen valami a jelenlegi semmiből, azaz az alsóbb tisztségek viselésére képesítse a végzett növendékeket. Az értekezlet, mely az obligát köszönésekkel zárult be febr. 22-én, ugyan e hó 15-én kezdődött és a benne résztvevők a miniszteren kivül a következők voltak : Berzeviczy Albert államtitkár, Klamarik János miniszteri tanácsos, Szathmáry György miniszteri tanácsos, Lövey Sándor oszt. tanácsos, Lévay Ferencz oszt. tanácsos, Fináczy E. igazgató. A meghívott szakférfiak közül ott voltak: br. Eötvös Lóránd az egyetem, König Gyula a műegyetem rektora, Szász Károly ref. püspök, Schwarcz Gyula orsz. képviselő, Hóman Ottó, Fehér Ipoly, Spitkó Lajos főigazgatók. Berecz Antal az orsz. középiskolai tanáregyesület elnöke, Beöthy Zsolt, Heinrich Gusztáv, Medveczky Frigyes budapesti egyet, tanárok. Felméry Lajos kolozsvári egyetemi tanár, Verédi Károly budapesti tanfelügyelő.