Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-18 / 7. szám

1834. junius 19.-én születeti Kelvedonban, Essex grófságban; ősei Hollandiából költöztek be Angliába, hogy az ott szenvedett vallási üldözések után kiállják még az angol noneonformistákra nehezedett szenvedéseket is. A puritánizmus Spurgeon családjában hagyományszerű volt, s ha van átöröklés a vallásban, mély vallásos kedélyét és a dissidens hajlamokat magával hozta a világra: s ez öröklött puritán szellem adja magyarázatát annak, hogy ő, rendkívüli szellemi adományaival megmaradt egyszerű baptista prédikátornak, erélyesen ellenállva a csábingereknek, melyek a külső méltóság, magas egyházi állás dicsőségével kecsegtették, ha kész merev puritánizmusából egy kicsit engedni. Kedélyének mély vallásos irányzata, egyéniségének jellemző vonásai már kora gyermekkorban mutatkoztak. Rajongó hívei legendaszerű eseményekkel színezék ki e kort. A hat éves gyermekkel már komoly szemrehányásokban részesíttetik nagyatvja gyülekezetének lazább erkölcsű tagjait; ő maga is emlékszik, hogy megjósolták róla, miszerint nagy prédikátor lesz stb. Neveltetése nem volt a legjobb. Felsőbb iskolát, egyetemet, theol. akadémiát soha sem látogatott. Az angol szabad tanulási rendszer mellett azonban mégis annyira vitte, hogy már 15 éves korában, mint segédtanító működött. 16 éves korában megkeresztelkedvén, Cambridgeben egy laikusokból álló igehirdető társulat tagjává lett. Itt kezdődik igehirdetői működése, kevés előkészülettel, kevés theol. tudással, egyedül a szentírás alapos ismeretével. Két év múlva. 18 éves korában már lelkészszé lett minden különös ordináció nélkül Waterbeach-ben, egy Cambridge körüli kis faluban. Csudálatos bűbájjal, erős érces csengéssel megáldott hangja, elragadó előadása, eszméinek mélysége, tárgya felfogásának eredetisége, stylusának színgazdagsága csakhamar széles körök figyelmét magára vonta. Rövid időn Londonba hivatott meg egy ősrégi baptista gyülekezet lelkészévé, s azt csakhamar kiemelte romjaiból, hallgatói száma 100-ról 1800-ra, majd még többre szaporodott, a régi templom még kibővítve is szűknek bizonyult; azért 1859-ben az alig 25 éves prédikátor számára megkezdték építeni a világ talán legnagyobb protestáns templomát, a Metropolitan Tabernacle-t, mely öt-hat ezer főnyi hallgatóságot képes magába fogadni. Itt aratta Spurgeon legszebb szónoki diadalait; sőt mondhatni, minden egyes fellépte diadalünnep volt, hallgatói csaknem bálványozták, idegenek tolongva jöttek hallgatására a világ minden részéből, nevezetes alkalmakra megszűnés nélkül kapott meghívásokat más felekezetektől is, s ahol ő prédikált, oda tömegesen tódult a nép; volt eset, hogy 24,000 hallgató szorongott együtt, lesve ajkairól a szebbnél szebb gondolatokat; beszédeit hétről-hétre kinyomatták, azoknak a világ minden részében akadt bámuló olvasójuk, kik lefordították minden nagyobb nyelvre, s az egyszerű baptista szónok nevét ismertté és becsültté tették mindenütt. Sajnos, a mi magyar Spurgeonunk, amint azt K. Tóth Kálmán adja a Hit templomában , nem a legsikerültebb átdolgozás levén, nem mutatja be az eredetit a maga szépségében s erejében. A tabernaculumi szolgálat mellett Spurgeon rendkívüli tevékenységet fejtett ki a baptista papnevelés, jótékonysági és missziói intézetek létesítése körül. 1856-ban letette alapját a »Pastors' College«-nek, mely csakhamar hírnévre tett szert, mint a baptista lelkészek legkiválóbb képző intézete; kis alakban indult meg az intézet, kezdetben jóformán maga Spurgeon fedezte költségeit; ma másként van, de tisztán közadakozásból tartják fenn ma is, pedig nem kis összeg az, mit elő kell teremteni, mert hetenként nem kevesebb, mint 1200 frtba kerül a fentartása. Kiváló erőket gyűjtött össze benne Spurgeon; ő maga is, rendkívüli elfoglaltatása dacára, a tanárok közé állt, s gazdag tapasztalatai, nagy olvasottsága őt a legkitűnőbb practica-theologia professorrá emelték. Itt tartott előadásaiból utóbb két kötetet kiadott, s azok a legjobb ilynemű művekkel helyezhetők egy sorba Nem chablonszerü systematikus tárgyalásai ezek a practica-theologia egyes ágainak, hanem egy-egy prédikáció, telve gyakorlati bölcseséggel, keresztyéni szent tűzzel, komoly vágygyal, hogy akikhez szól, azokat végleg megnyerje a Krisztus szent ügyének s kezökbe a maga kipróbált eszközeit adja a lelkek megnyerése nagy munkájára. Hogy mennyire becsesek s tanulságosak ez előadások, mutatja az, hogy egyik episcopalista püspök elengedhetlennek nyilvánította ezeknek ismeretét azoknál, kik — bármely felekezetben — a lelkészi pályára készülnek. A jótékonysági intézetek közt, melyek Spurgeon fáradhatatlan buzgósága nyomán előállottak, első helyen említendő két árvaháza, melyek fentartására évenkint 120,000 forint fordíttatik; azután szegényházai, rongyos iskolái stb.; a könyvterjesztő társulat, melyet gyülekezete körében alkotott colporteurjei által kiváló szolgálatokat tesz Krisztus ügyének Anglia különböző részeiben; gyülekezete fentart vagy segít circa 50 missiói (voltaképen prédikáló) állomást London minden városrészében, legfőként a szegényebb néposztályok között; gyülekezetén kívül számos jótékonysági vagy keresztyéni ismeret-terjesztő társulat vette igénybe szolgálatát s segítségét. Ha elgondoljuk, hogy e mellett mily óriási feladat várakozott reá nagy gyülekezetének angol módon való gondozásában, annak különböző egylete vezetésében, aligalig tudjuk elképzelni, mimódon tudott időt szakítani széles körű irodalmi munkájára s az önképzésre, melylyel bámulatos ismerethalmazra tett szert, Tud. irodalmi működésének súlypontja a >Sword and Trowel« (»Kard és vakoló kanál« a név a Nehemiás IV. részében levő elbeszélésből vétetvén) című folyóiratra esik, mely nevének megfelelőleg, védő és építő irányzatú cikkekkel mozdítá elő a keresztyénség céljait. Legnagyobb önálló munkája »The treasury of Dávid« — Dávid kincstára, a zsoltárokra irt gyakorlati homiletikai kommentár— 7 vaskos kötetben 1872-ből, a legteljesebb, óriási olvasottságról s bibliamagyarázó képességről tanúskodó mű, mely eddigelé a zsoltárokról megjelent. Kisebb — inkább építő irányú, mint tudományos becsű munkái közt legelterjedtebbek a »John Ploughman's Talk — Szántó János elmélkedései« cím alatt Bierbrunner átdolgozásában magyarul is megjelent munkája, mely angolban eddig 370.000 példányban kelt el; a »Morning by Morning«, »Evening by Evening* című házi használatra szánt elmélkedésekből és imákból álló gyűjteményei. Ezeken kivül számos kisebb munkája forog közkézen. íme nagyjában munkássága a férfiúnak, ki f. év január 31-kén, az ő előtte oly kedves vasárnapok egyikén, letette kezéből a fegyvert, melylyel a Krisztus elleneinek oly hatalmasan ellenállt, s a vakoló kanalat, melylyel megszűnés nélkül építette Isten anyaszentegyházát. Sok ezerekre megy azoknak száma, kik az ő kalauzolása mellett találták meg Idvezítőjüket; még több ezerre azoké, kikbe uj hitet, uj lelkesedést öntött; a padlás-szobák sinlődő lakói, London elhagyatott nyomorultjai meg a jótékonyságban el nem fáradó kezet fogják áldani sokáig. Minta-lelkipásztor volt valóban, kinek minden gondolata, szivének minden indulata az ő Urán csüngött, s egy percre sem felejté el hivatását, hogy az ő Mesterének szolgáljon, s minden igyekezete azon cél elérésére irányult, hogy minél többeket segítsen részesülni a vallás azon áldásaiban, melyeket ő maga élvezett. A kora reggel