Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-18 / 7. szám

mindig munkában találta, a delelő nap nem az árnyékban látta pihenni, a késő est csillagai is még könyvére, vagy Írására vetették bágyadt sugaraikat. S mind e munka, e ritka szorgalommal s tűzzel végzett munka minden kis részecskéje egy célért volt, az Isten országa javáért. Spurgeon nem volt szoros értelemben tudós a theologiában. Széles körű ismeretei, nagy olvasottsága, bámulatos megfigyelő, boncoló s emlékező tehetséggel párosultak ugyan, de rendszerező munkát nem szerette, amit olvasott, abban mindig a gyakorlatilag felhasználható részeket ragadta meg. Sokat tudott, alkalomadtán sokat reprodukált ilyenformán, de talán ideje sem engedte, hogy tudását rendszeres egészbe öntve mutassa be a világnak. Hittani álláspontját baptista volta határozza meg; de mint ilyen is, erősen hajlik a szorosan kálvini tanok felé; mondhatni, a keresztelés idejére s módjára vonatkozó eltérésen kivül nincs semmi az ő tanításában, mit az orthodox kálvinisták kifogásolhatnának. Némely tanok talán jobban az előtérben állanak nála, mint pl. az újjászületés követelése, a megtérés aktusa külső jelekben való nyilvánulásának kívánása, a Krisztus váltsághalálának erőteljes hangsúlyozása; de ezekben sincs semmi, amiben Kálvin megbotránkoznék; a mi pedig a kegyelemből a Krisztusban való hit által való üdvözülésnek, s a szentírás egyedüli tekintélyének, a kiválasztásnak tanait illeti, egyetemben más kálvini tanokkal, mintha csak közvetlenül az ő Írásaiból meríttettek volna. Ami őt előttünk, magyarok előtt, feltűnővé s idegenszerűvé teszi, az nem tanainak újsága, mert nem űj, tőlünk idegen tanokat hirdet, hanem inkább az a tény, hogy ő azokat tényleg hirdeti, vallja komoly meggyőződéssel, mig mi elhanyagolván el is felejtkezünk rólok, hogy voltaképen azok a mieink is volnának. Innen van, hogy nálunk kevéssé talált közkedveltséget azon néhány szemelvény, mely közel harmadfél ezer kinyomatott prédikációjából hozzánk átültettetett. Keresnénk csak mi is őszinte komolysággal a bibliában a mi bölcseségünket, Krisztusban a mi váltságunkat, jobban megértenénk Spurgeont. Nagyságának súlypontját igehirdetői működése alkotja. Bár teljes 40 évi időközt tölt ez be, s e hosszú idő alatt alig tartott néha egy kis pihenőt, igehirdetése a legutolsóig egyformán friss, életerős; sem a gondolatokban, sem a képekben, sem a kifejezés csinosságában s tisztaságában visszaesést, lankadást nem mutat; kimerülésnek nyoma sincs nála. Bámulatos szépségű hangja is, melyről egyik csudálója így ir: tiszta, mint az ezüst-harang csengése, megnyerő, mint a női hang, mindvégig megtartotta azon sajátságait, melyek által kezdetben elragadta hallgatóit. Prédikációit mindig könyv nélkül mondotta, legtöbbször előre le sem irta, csak a gyorsírói jegyzetek örökítették meg. Előadásában különösen kidomborodott erős egyénisége; komoly meggyőződésből folyó határozottságával mindig uralkodni tudott hallgatóin, s a legkeményebb szivén is mély nyomokat hagyott hátra; szeme gyújtott, szava ellenállhatlan erővel nyomult a fülbe; a nyelv feletti uralma, melylyel mindig a legkifejezőbb szót tudta megtalálni, beszéde folyékonysága, eleven, életteljes hangsúlyozása, élénk gesztusai mindvégig lebilincselték hallgatói figyelmét. De ezek az ékesszólásnak külső kellékei csak s külső, muló — fájdalom, már elmúlt — eszközei voltak az ő hatásának is. A maradandó becs s az állandó hatás feltételei magukban a beszédekben rejlenek. Meglepő és elragadó mindig textusa felfogásának s tárgya részletezésének frissesége s eredetisége, a kidolgozás tisztasága és biztossága, dikciója játszi könnyedsége, stylusának mesterséges diszt nem kereső természetessége. Textusai legtöbbször rövidek, de azoknak minden kis részecskéje az ő kezében egy-egy bűvös ajtóvá változik, melyen át tágas, ragyogó mezőkre vezet, telve a szent költészetnek, a szikrázó gondolatoknak, szemléltető képeknek, bibliai bölcseségnek, néha csendes mosolyra, vagy épen kacajra indító egészséges humornak elragadó virágaival. Amit mond, az mind oda illő, természetes, másként nem is lehetne mondani; ha megpróbáljuk, érezzük, hogy nem olyan jó, (amint ezt K. Tóth Kálmán átdolgozásai bizonyítják); minden gondolat oly igaz, oly tiszta, mintha több napi gondolkozás eredménye volna; minden bibliai idézet oly oda vágó, mintha hosszú kutatással lennének kiásva a biblia aranytermő földjéből; képei oly szemléltetők, hogy leirása után látni véljük alakjait, mintha csak a fül szemmé változnék át. Semmi mesterséges, semmi erőltetett; mint tiszta, semmi idegen anyaggal meg nem fertőztetett patak csergedezik minden szó, minden gondolat. Semmi csapongás, semmi eltérés a tárgytól; célja mindig szeme előtt lebeg s beszéde minden kis része azt mozdítja elő. A homiletika szabályai szempontjából talán kifogásolható sok beszédének beosztása, de egy megvan mindig s ez a textusszerűség s az egy célra törekvés. Szereti a typikus, allegorikus írásmagyarázatot, de époly gyakran marad az eredeti értelem kutatásánál és sohasem lesz banális, vagy erőszakosan szellemiesítő. Műszónoknak a szó szoros értelmében nem nevezhető, a klasszikai szónoklatok magas színvonalát ritkán éri el; ez azonban vajmi kereset von le hatásából s értékéből és bizonyára még hosszú ideig lesz mintaképe, tanulmánytárgya sokaknak. Meglepő, hogy szónoki kiváló sajátságai, melyek közül néhányat fentebb futólag érintettünk, mindvégig teljes friseségökben megmaradtak; annyival inkább, mert mig egyfelől szépségei elbájolnak, másfelől termékenysége minden képzeletet felül múlónak tűnik fel előttünk. A »Metropolitan Tabernacle Pulpit« cím alatt hétről-hétre kiadott beszédeinek száma 2241-et tesz ki, kötetekben 37 vaskos kötetet. Ezeken kivül más cím alatt is számos beszédet bocsátott közre s mindez csak szemelvény sokkal nagyobb számú ki nem nyomatott, de elmondott beszédeiből. Érdekes lesz ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy beszédei több mint egy millió példányban keltek már el, az átlagos heti eladás 28,000 példány; s vannak beszédei, melyek 50, 100 ezer példányban keltek el, egy épen 200 ezeren felül. Halálát régi vesebaja okozta, mit még erős köszvény is fokozott. A nyár vége óta folyvást betegeskedett, idegen földön keresett enyhülést, mignem megtalálta igazi orvosát. Istenét, ki magához vette ihletett lelkét. Legyen áldott emlékezete! Hamar Andor. IRODALOM. ** Comenius Ámos János élete és működése (1592—1671) a Comenius-irodalom felhasználásával irta Bereczk Gyula. Kiadja a »Magyar Paedagogiai Szemle« szerkesztősége Budapesten. Megrendelhető szerzőnél, Berecz Gyula, tanfelügyelőséghez beosztott állami isk. igazgatónál Sepsi-Szentgyörgyön. 45 kr előleges beküldése után bérmentve küldetik meg. ** Névkönyv az erdélyi ev. ref. egyházkerület számára. 1892. Szerkesztette Vajda Ferencz püspöki titkár. Ára 60 kr. — Helyes módszer szerint gondosan