Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

fejtegetésemben kimutatnom, hogy a hol a tanári kar a tanítás ügyét igazán szivükön viselő s elég erélyes férfiakból áll, könnyen elejét lehet venni a rendtartással ellenkező, s a tanári működést esetleg megbénitó visszásságoknak, különösen akkor, midőn egyházkerületünkben oly szerencsés helyzetben vagyunk, hogy annak élén püspökünkben oly kiváló tanférfiú áll, ki életének java részét részint mint tanár, részint mint a közoktatásügyi minisztérium tanácsosa, a tanügy szolgálatában töltvén, igazi hivatott őre iskolaügyünknek az alsóbb hatóságok esetleges túlkapásai ellen. De habár részemről nem tartom oly sötéteknek tanügyi állapotainkat, mint Figyelő föltünteti, abban föltétlenül egyetértek vele, hogy nagyon itt van az ideje, hogy a zsinat általánosan kötelező határozatokkal rendezze iskolaügyünket. Mert, mint fejtegetésemből kitűnik, egyáltalaban nem a Figyelő intentiói ellen való fölszólalás volt czélom, hanem csak arra akartam rámutatni, hogy a Figyelő által panaszolt visszáságok legnagyobb része csak is a konvent által megállapított rendtartás figyelmen kivül hagyása, vagy épen félremagyarázása mellett történhetik meg. De épen azon körülmény, hogy ily félremagyarázas és eltérés lehetséges, teszi nézetem szerint is égető szükséggé, hogy a zsinat e tekintetben oly világos s általánosan kötelező határozatokat hozzon, a melyeket félremagyarázni egyáltalában ne lehessen. Egy ev. ref, tanár. T A R C A. Beythe István és hittani álláspontja. A dunántúli protestánsok szakadására köztudomás szerint Beythe István szolgáltatott okot az ő hittani álláspontjával, alkalmat pedig az 1591. évben Csepregen megtartott colloquium. Beythe életével hazai iróink, egy Czvittinger, Bod, Horányi, Ribini, Wallaszky, Zarka-Wietoris, Klein, Veszprémi, Hrabovszky, Gamauf foglalkoztak; hű képet akart adni róla Tóth Ferencz a «Túl a dunai püspökök életé»-ben, mígnem 1864-ben Fabó András nagy apparatussal megdönteni igyekezvén Tóth Ferencz érveit, «Beythe István életraizá»val foglalt széket a Magyar Tud. Akadémiában. Nem az hat a czélom, hogy nevezett íróinkat czáfoljam, hanem csupán az, hogy a miben ők fel nem világosítottak bennünket, a menynyire tehetem pótoljám, és ami új adattal Beythe életére nézve rendelkezem, beilleszszem dolgozatom keretébe. Beythe István, Baranyavármegye Kő nevű helységében 1532-ben *) született. Minden valószínűség szerint a hírneves tolnai főiskolában kellett tanulnia, s iskolái végződtével, az akkori és későbbi idők szokása szerint, meglátogatta a tudományos külföldet is 2

) de, hogy melyik akadémiát frequentaha 1555-ben? nem tudjuk. Anynyi bizonyos, hogy az ifjú, még csak 23 éves Beythe nem sokáig mulatott külföldön, mert 1556. március i-én már Héderváron van.3

) Bizonyos hát, hogy ő is, mint utánna harmadfél szazadon keresztül majdnem minden református pap, nyilvános pályájáL iskolai tanítóságon kezdette, s ezen minőségben szolgált Szakolczán, 1559-ben Alsó-Lendván, 1564-ben Sárváron, 4

) vagyis nyolcz esztendőn keresztül folytonosan tanítással foglalkozott, mígnem 1565-ben alsó-lendvai lelkészszé lőn, 5

) mely hely a Bánffyak jószága vala. Mint az alsó-lendvai gyülekezet prédikátora, 1574-ben meghívást nyert Beythe a Sopron városi magyar papságra, jóllehet a soproniak ezen állomást 1570-ben Sztárai Mihály pápai lelkésznek ajánlották fel, de hogy csakugyan Beythe lett legelső magyar papja Sopronnak, bizonyos ezen város számadási jegyzőkönyvéből, melybe 1574. április 5—diki kelet alatt ezt olvassuk:0

) «István úrnak, a helybeli magyar prédikátornak, midőn alkalmaztatott, 5 tallér engedélyeztetett az elöljáróság által, és hogy április 11-én, a fuvarosoknak, kik házi bútorait Alsó-Lendváról Sopronba szállították 5 f. fillért fizettem.)) Kétségtelen tehát, hogy Beythe 1574. ápril 11-én Sopronba hurczolkodott, mivel pedig nem tudunk adatot reá, hogy ő azt megelőzőleg a lelkészi hivatalra ki lett volna bocsátva, ámbár minden kétséget kizár alsólendvai paposkodása, mert erre vonatkozólag maga az 1565. évről feljegyezte: «Lyndvam desCendi ad ministerium verbi divini», mégis mondom, hogy a királyi városba püspöki megbízás nélkül ne legyen, megkereste a felső dunamelléki kerület püspökét, Bornemisza Péter semptei lelkészt, hogy őt a lelkészi hivatalra ünnepélyesen bocsássa ki. Ezen actusról szóló levele Bornemisza Péternek, ma is megvan Sopron szab. kir. város levéltárában 1574. ápril 24-ről keltezve 7

), melynek hátlapjára a varos egykori jegyzője ezt jegyezte fel «Ungarische Predicanten Khundschaft», melyek mind igazolják Beythe soproni magyar papságát. Nem sokáig hirdette Beythe a német városban magyarul az Isten igéjét, mert 1576-ban, április 18-ról már Német-Ujvárról ír levelet Sopron város tanácsához, még pedig mint Batthyány Boldizsár udvari papja, melyben tudatja velük, hogy, «ura beleegyezik abba, miszerint Dragoni Gáspár hozzájuk menjen prédikátornak)) 8

), kétségtelen tehát, hogy Sopronból egyenesen Német-Ujvárra ment Beythe, s 1576-ban már ott is működött. Fabó fentebb is említett művében 9

) 1583-ra teszi Beythe német-újvári papságát, de az általam hivatok levélből kétségtelen, hogv 1576-ban már ott van, még pedig mint Batthyány udvari lelkésze. Es míg Batthyány Boldizsár 1578-tól 1582-ig a törökök elleni háborúval volt elfoglalva l

0

), módot talált Beythe István abban, hogy urának fiát Ferenczet a keresztyén vallásra tanítsa és hogy a híres belga fűvész, Clusius Károlylyal 1582-ben fűvészeti kirándulásokat tegyen. Nevezett tudós, 1583. január havában Bécsből keltezett előszavában egyebek között ezeket írja: n

) ((Bizonyára nem hiányzottak, akik engemet munkámban segítettek; de mindenek között kiváltképpen a tudós férfiú Beythe István úr, aki Nagyságos vitéz Batthyány Boldizsár úrnak német-újvári városában az Isten igéjének hirdetőjeki a magyar nevek legnagyobb részére, az ő buzgalma szerint engem megtanított, midőn néhányszor növények vizsgálása végett együtt kimentünk.)) Nem kételkedem hát határozottan állítani e helyen azt, hogy ha Clusius januárban írja ezt Beythéről, ugy utóbb, mint 1582. tavasza és nyara után nem tehetett vele fűvészeti kirándulásokat, s mivel 1576. áprilról és 1582. 1 —5

) Kisfaludy Zsigmond az «Idó'k Tanuja* 1865. évi 283. számában közölte ezen adatokat Beythe István sajátkezű feljegyzéseiből, ki egy könyv szélére írta fel azokat, s így minden commentár nélkül hivatkozhatom reá. 6) Lásd Sopron szabad kir. város levéltárában az eredeti számadó könyvét. 7) Ladula XII. et M. fasciculus I. num. 32. s) Közöltem Beythe ezen levelét a «Századok» 1889. évf, 215. 1. 9) Beythe István életrajza. 10

) Budai Ézsaiás : Polgári Lexicon I. 298. 1. 11

) Munkájának czíme: «Stirpium Nomenclatur Pannonicus. 1534.»