Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

Helyesen mu'atott rá czikkező ur a szatmármegyei állapotokra, hol a szatmári püspökség és káptalan befolyása mellett a katholicismus lassan bár, de biztosan terjed ; ugy hogy Szatmár városában, hol e század elején csak irmagul lehetett kathölikus embert találni, ma már öt ezer kath. lélek, dús javadalmu püspökség, gazdag káptalan, melynek a proselyta fogdosásra külön cassaja van, egy hatalmas nőnevelő anyazárda, virágzó főgymnasium, theol. seminarium, fi- és nőtanitóképző intézet, misericordianusok és jezsuiták klastromai hirdetik a kath. administratió erejét és dicsőségét; és ezekkel szemben az ősrégi kálvinista fészek, a maga 10 ezer lelkével, intellectualis erejével és bámulatos áldozatkészségével, a hivatalos és hatalmas egyházkerület által magára hagyatva küzd a létért, fentartva három templomot, négy lelkészi és két segédlelkész! állást, épitve már negyed század óta fennálló intematussal egybekötött felsőbb leánynevelő intézetet s ezek tetejébe saját erejéből, rövid pár évi fellángolás eredményeként most felmutathatja ujonan kiegészített, a kor követelményeinek megfelelő, impozáns, kétemeletes főgimnáziumát. Hát ez mind igen szép s csak kalaplevételre ösztönöz bennünket. De kérdem, mi lesz akkor, ha ez eg}^enlőtleh harczba az áldozatkészség belefárad, kimerül, a nagy és hatalmas superitendentia pedig támogatását továbbra is megvonja, minden áldozatot az amúgy is gazdag és hatalmas központ részére követelvén s tartogatván ? A kép kellő kiegészítése végett meg kell még említenünk, hogy míg a szatmármegyei százezer kálvinista részére egy gymnasium van Szathmáron : addig a 40 ezer kath. lélek által lakott megyében három kath. főgymnasium van : Szatmáron, Nagy-Bányán és Nagy-Károlyban. Mindezen adatokat, egy kis kitéréssel, csak annak illustrálásául emlitem, a többek közül, hogy a felsőbb vidék mennyire el lett hanyagolva évtizedeken keresztül, s hogy mennyire nem felelhet meg kellőképen a maga nagy hivatásának egy oly nagy, s heterogen elemekből álló, ellentétes érdekek harczában erejét emésztő egyházkerület, mint a milyen a tiszántúli. Ami^már a czikkező ur által emiitett területi beosztást illeti : a felső-tiszai egyházkerület természetes alkatrészeit képeznék : 1. a beregi egyházmegye 63 egyházzal, 40 ezer lélekkel. 2. felső-szabolcsi 87 egyházzal, 67 ezer lélekkel, mit szintén nyugodt lélekkel lehetne kétfelé osztani. 3. máramaros-ugocsai 30 egyházzal, .18 ezer lélekkel. 4. nagy-bányai 43 egyházzal, 23 ezer lélekkel. 5. nagy-károlyi 35 egyházzal, 26 ezer lélekkel. 6. szatmári 65 egyházzal, 46 ezer lélekkel. Ily formán a felső-tiszai egyházkerületet alkotná hat, esetleg hét egyházmegye 323 anyaegyház, 220 ezer lélekkel. Territoriális és közigazgatási tekintetekből ide lehetne még csatolni a Szilágyságot, vagy legalább a Tasnád vidéki 18 egyházat egy külön esperesség czége alatt. íme a terv, melynek megvalósítása mellett még mindig maradna a debreczeni pásztorbot kormánya alatt majdnem 700 ezer ember! Hogy ennyi is túlontúl sok egy pásztor keze alá, ki tagadhatná azt? De hát, ha nem lehet ugy, a mint kellene, ugy kell, a hogy lehet ! Tyúkod, 1891. Gönczy Sándor, ev. ref, lelkész. ISKOLAÜGY. Népoktatásunk állapota. (Folytatás és vége.) , Az 1890-ik év élénk tevékenységet mutatott fel a népoktatás munkásai körében. Gondos előkészítés után első közgyűlését tartotta a tanitóképző tanárok egyesülete Budapesten aug. 17. 18. 19. Továbbá 4-dik egyetemes gyülésöket tartottak az elemi néptanítók aug. 21. 22. 23-án s az ev. ref. néptanítók aug. 19. (E lapban szó volt gyűlésekről), a felső nép- és polgáriskolai tanítók országos egyesülete; a kir. tanfelügyelők okt. 16. A tamtóképző tanárok, közgyűlése Péterfy Sándor elnöklete alatt négy jelentékeny tételt beszélt meg u. m. r. a felvételi vizsgálatokat, 2. a tanterv módosítását, 3. a gyakorló iskolát és a gyakorlati képzést, 4. a tanitóképesitő vizsgálatokat. A tárgyalásra kitűzött 5-ik tétel (a felekezeti tanárok anyagi helyzetéről) nem került szóbeli tárgyalás alá, hanem előzőleg a Magyar Tanitóképző czikkei sorában közöltetett. Mindegyik tétel tartalmas eszmecserét idézett elő. Az eszmecsere kifejezésre juttatta a tanítóképzés hiányait, e mellett pedig bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a tanitóképző tanárok nem gépekként végzik nagy munkájokat, hanem tapasztalatokat gyűjtenek, gondolkoznak, terveznek, haladást óhajtanak, munkájok mellett lelkesedni tudnak és lelkesedésüket kedvezőbb állapotok előidézésével is fokozni kívánják. Ezzel nem akarom azt is elismerni, hogy a gyűlés mindegyik határozata minden oktató gondolkodását kielégíti; hiszen már magok a gyűlésierők is egyre másra nézve eltérő véleményben voltak. Nem eléggé okadatolható pl. a gyűlésnek az a határozata, hogy «a felvételi vizsgálat, a testi épség és a zenei hallás magvizsgálasán kívül, teljesen mellőzendő, s elegendő legyen a hozott bizonyítvány.)) Mert hiszen általán ismeretes és a gyűlésen is kifejezésre jutott az a tény, hog3r

a középiskolai előkészítő oktatás nem felel meg a tanítóképzésnek. Ha pedig nem felel meg, akkor ne is legyen föltétlen értékű a középiskolai bizonyítvány. Szélsőségekben mozogni akarván, inkább mindegyik jelentkező felvételi vizsgálatra köteleztessék a tanitóképző intézetben, ami kicsinyben előkészítő osztályul vagy legalább tájékozásul szolgálna. Továbbá a tanitóképesitésre vonatkozólag ismeretesek levén a szokásos vizsgálatok nagy hiányai és beláthatok a kettős vizsgálat (alap- és szakvizsgálat) előnyei, tanácsos volna a gyűlésnek tétovázás nélkül határozott állást foglalnia a tanitóképesitői alap- és szakvizsgálat kettőssége mellett. A censurák (éviek) nem segítenek a bajokon, nem helyettesíthetik a szó helyes értelmében vett tanitőképesitő vizsgalatot, sem az általános sem a paedagogiai képzés tekintetében. Quot capita, tot sensus Egyébbiránt egyelőre nem is a tételekre vonatkozó határozatokban áll e közgyűlés értéke, hanem abban, hogy megkezdette az összes népnevelők egyesítését, megkezdette a népnevelés, tanítóképzés terén szükséges reform-munkát; hogy a tanitóképző tanárokat a nyilvánosság előtt egyesületi munkában mutatta be, mint a kik élnek, működnek, gondolkoznak, a haladásnak örülnek s bajokat orvosolni tudnak és akarnak. A néptanítók IV. egyetemes gyűlése aug. 21-én nyílt meg Budapesten Szathmáry György orsz. képviselő elnöklete alatt. A gyűlés költségeinek részleges fedezésére sem vállalkozhatott a közoktatásügyi-minister, az országos pénztár szegénységével utasítván el a segélyezési