Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

Nem azok az érvek és okok, melyek eddig nézeteim ellen felhozattak, tesznek nehézségeket; más valami az, ami az én indítványom elfogadása esetén okvetlenül előtérbe lépne, t. i. a pénz kérdése. Mert bizonyos, hogy akkor a püspököknek tisztességesebb ellátásáról kellene gondoskodnunk. Erről azonban a nt. szerkesztő Ur szíves • engedelméből,*) ha szükség lesz reá, majd máskor fogok szólni. Most várom az ellenvéleményeket. Zsilinszky Mihály, esp. felügyelő. A felső-tiszai egyházkerület eszméjéhez. Egyetemes egyházunknak minden, csak valamenynyiré tájékozott tagja is tudja, hogy országos egyházunknak a Carolina resolutio folytán közigazgatási területekre történt széttagolása a lehető legképtelenebb -abrakadabra. Mintha csak ész nélkül (vagy talán nagyon is sok észszel) dobálták volna egyházainkat ide vagy oda; nem tekintvén territoriális és politikai beosztásra, egyház- és lélekszámarányra, bizonyos központiságra, fizikai lehetőségekre, homogén és heterogon elemekre; nem véve tekintetbe a közigazgatási helyes beosztás legprimitívebb alapelveit sem. Hiszen, hogy erről meggyőződjünk, elég rámutatnunk csak a tiszántúli egyházkerületre, mely majdnem 900 ezer lelket számlál, a tiszáninneni kerület 227 ezer lelkével szemben ; vagy az egyházmegyék közül a békésbánátira, mely oly óriási területen, • majdnem 200 ezer lelket számlál, a nagy-sajói egyházmegye alig 3 ezer lelkével szemben; vagy a felső-szabolcsi egyházmegyére, mint a mely 87 anyaegyházat ölel fel, a drégel-palánki kisded tractus 8 anyaegyházával szemben. Még az is figyelemre méltó a sok aránytalanságok között, hogy a csak félannyi ev. testvér egyház szintén öt superintendentiára s majdnem annyi esperességre van felosztva 1 Bizony ránk is nagyon elférne egy kis közigazgatási reform ! Nehéz és nagy munka volna ugyan, de legalabb kiemelhetnők a sárból administratiónknak nehézkes, lassan döczögő és bizony sokszor nyikorgó szekerét. Ám"' jól tudom, hogy egy e nemű alapos reformra, jelen körülmények között, a közel jövőben, gondolni sem lehet. Sokkal közönyösebbek, csökönyösebbek, vagy hogy szebb kifejezéssel éljek, conservativabbak vagyunk mi jó magyarok, különösen egyházi téren, semhogy "országos egyházunk eme régi sebeinek begyógyitására actio-képesek lehetnénk. Tagadhatlanul igaz, hogy egy ily reform a mi meglehetős tompa fejszénknek, hogy ugy mondjam, nagy fa volna! Jó, tehát tekintsünk el egy ilyen gyökeres Territoriális reformtól! Hiszen ez az eszme ugy sincsen a mai nemzedék számára megérve. De szakaszszuk le a ;kÖzigazgatás fájáról azt a gyümölcsöt, mely már megérett, sőt már erősen férgesedik. *) Mindig s2ivesen veszem. Vajhaközegyházunk világi cliguidáriusai között minél többen találkoznának, kik anyaszentegyházunk közügyei iránt ily közvetlen érdeklődést tanúsítanák ! Szerk. Szakitsuk kétfelé, bontsuk alkotó elemeire, a saját terhe alatt görnyedő tiszántúli szuperintendenciát ! Hát bizony ez is elég nagy és kemény fa, egy ilyen magamforma tompa fejszéjű, gyenge favágónak! De hiszen nem is én akarom ezt megtenni! Én mindössze, szives szolgálatkészséggel, csak egy kis szenet segítek vinni a kohóba, mely lángra gyulasztatván, ama nagy fához méltó, hatalmas szerszámot megaczélozhatja, megélesítheti. Felsőtiszaparti ur, e becses lapok 3—ik számában, az ujonan alakítandó felső-tiszai egyházkerületről vezérczikkez, s a nt. szerkesztőség szives készséggel kitárja lapja sorompóit ez eszme megvitatására. Ez adta meg nekem is a jó alkalmat, hogy gyenge kézzel bár, az eszme érdekében tollat ragadjak. Czikkező ur nézeteit, érveléseit teljes mértékben osztom. Régi dolog az már s mindenki tudja, hogy egyházkerületünk a tanácskozó asztalnál, a maga képviselőiben két pártra van szakadva. Hanyatt-homlok tévedne azonban az, a ki azt hinné, hogy itt személyes torzsalkodás, vagy politikai differentiák osztják kétfelé az egyházkerület vezérférfiait. Oh nem ! Erős hajlandóságunk van ugyan, alkalom adtán, a politikát összekeverni az egyház szent dolgaival, de saját vezéregyéniségeinkről mondanánk sújtó és kicsinyes kritikát, ha ily feltevésnek általában igazat adnánk. És ha ezt egyik-másik, úgynevezett kormánypárti egyház férfiú mondja is, ugy az exclusive csak magáról ítél, s átalánosságban erősen téved. Régi idők óta egyházkerületünkben politika csak akkor vegyittetett a szent dolgok közé, mikor Tisza Kálmán a főgondnoki állás betöltésével kisebbségben maradt. De mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a politikát — nevezzük hát annak — nem az egyházkerületi közgyűlés, hanem a tiszántúli egyházkerület nagy közönsége — melynek megbocsátható — csinálta. Ismételve mondom, nem személyes torzsalkodás, nem politikai pártok szerepelnek ott a debreczeni gyűlésteremben, hanem a dologi és természetes érdekellentét nyilatkozik meg az ajkakon, s teszi béklyóba a kezeket, hangolja le és keseríti meg a leszavazott kisebbséget. Szóval a nagy és heterogen elemekből álló egyházkerület a zöld asztal mellett is szétoszlik alkotó elemeire. Hogy aztán ez mily káros az egyházkerület helyes irányban való vezetésére, hogy azzal a lekötött s az ellentétek lehető kiegyenlítésére elfecsérelt szellemi erővel, mily sok üdvös dolgot lehetne mindkét részről megalkotni, ehhez felesleges a bővebb magyarázat. Személyi ellentétet könnyű kiegyenlíteni. Ehhez legfeljebb egy kis önuralom, egy kis jó akarat kell. De dologi, territoriális és érdekellentétet lebonyolítani emberfeletti munka. Mivel pedig ez a kiegyenlítés eleddig nem történt meg, s csak jól-roszul toldoztatik-foldoztatik ; és mivel a dolog természetéből kifolyólag nem hihető, hogy valaha megoldassék : ennélfogva minden komolyan gondolkozó és egyházkerületünk vitális érdekeit őszintén szivén viselő férfiúnak a dolgok folyásából merített s már többek által, különösen a felsővidékiek által kifejezett óhajtása az, hogy az úgynevezett felső-tiszai szuperitendencia megalkottassék. Ily par excellence közigazgatási kérdést, ugy az államnál, mint az egyháznál, természetesen csak a helyes közigazgatás szempontjából lehet és szabad megítélni. Minden egyéb előny, minden egyéb hátrány vagy épen akadály csak mellékes és jóakarattal kellő objectivitással legyőzhető és legyőzendő.