Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

Mikor indítványommal a bányai ev. egyházkerület előtt fölléptem, általános helyeslés hangzott fel. Csak egyetlen egy, de igen tekintélyes, igen nyomós hang emelkedett fel ellenem Szontagh Pál t. barátom, a ker. consistorium elnöke részéről. Ellenezte az inditványt azért, mivel az zsinati kérdést érint; a mai presbyterialis szervezetünkbe be nem illő újítást foglal magában, és az episcopalis rendszerhez vezet. Felhozta még a dogmatikai szempontot is. Ehhez némileg hasonló okokat hozott fel W. is, midőn azt mondja, hogy az olyan püspök, aki nem volna egyszersmind parochus, «nem volna csont ami csontunkból, hús a mi húsunkból; nem osztaná sem a mi bajainkat sem örömeinket; feljebbvaló lénynek tekintetnék.)) Tovább menve még nagyobbat mond, azt ál litván, hogy ez ellenkeznék a reformatió alapgondolatával, mely ezen szavak diadalra juttatásából áll: «Egy a ti mesteretek, a Krisztus, ti pedig benne egyenlők vagytok.» Végül még azon ijesztő állítással áll elő, hogy ez által „elter elletnénk a reformatió vívmányaitól (?) és idővel visszavezetne a püspöki rendszerbe, mely Róma felé halad !» Ezek kétségen kívül nagy ellenvetések, de semmivel sincsenek indokolva. Hogy indítványom lényeges újítást akar behozni egyházi alkotmányunkba, az igaz ; de hogy az ellenkeznék a reformatió alapgondolatával, hogy visszavezetne a püspöki rendszerbe és pedig Róma felé (!), az túlzott és alaptalan aggodalom. Püspöki rendszertől félünk ? Hiszen minden protestáns államban vannak püspökök, vannak Angliában, vannak Németországban, vannak Hollandiában és Svédországban és tényleg vannak Magyarországban is, habár némileg eltérő hatáskörrel is. A püspökség tehát általában nem ellenkezik a reformátió alapgondolatával, sem a prot. egyház alkotmányával. De az én ellenteleim bizonyosan a kath. püspöki rendszertől — a hierarchiától — félnek, jóllehet azt világosan ki nem mondják; csak elárulják azzal, hogy indítványommal szemben a Róma felé vezető útra mutogatnak. Ne féljenek ettől a mumustól sem. Annak igen erős ellenszere van egyházalkotmányunkban. Amíg a magyarhoni prot. egyház ismert alkotmánya a népképviselet alapján az úgynevezett presbyteri rendszeren nyugszik; amíg papjainkat, tanítóinkat, egyházi főhivatalnokainkat, tehát püspökeinket is, a gyülekezetek népe szabadon választhatja ; amig a protestáns püspökök minden jogot és hatalmat a mai módon szervezett egyházkerületektől és konventektől nyernek ; amig minden intézkedéseikről tartoznak a világiak túlnyomó részéből álló egyházkerületi gyűléseknek beszámolni, s azoknak ellenőrző és rendelkezési jogát respectálni; amig törvényes autonomikus jogunk, zsinatilag szabadon gyakorolt egyházi törvényhozásunk van: addig hierarchiáról, katholikus szellemű püspöki rendszerről, Róma felé való haladásról helyesen beszélni nem lehet. Ez oly világos, hogy nem érdemes rá több szót vesztegetni. Az én indítványom esetleges elfogadásával a prot. püspöki hatalom semmivel sem lenne nagyobb, mint a minő ma. Lényege, viszonya, joga és feladata nem változnék meg. Súlya, hatása és tekintélye okvetlenül növekednék; de ez talán csak nem baj ? A szentírásnak W. által idézett azon szavait : «Egy a ti mesteriek, ti pedig benne egyenlők vagytok)) csekély nézetem szerint itt ellenérvül alkalmazni nem lehet; mert igaz ugyan, hogy a Krisztusban egyenlők vagyunk, de azért egyikünk sem végezhet püspöki teendőket! Az üdvösséghez tartozó hiendőknek, t. i. a dogmáknak e kérdéshez szintén semmi közük. Ez tisztán csak egyházalkotmányi és czélszerűségi kérdés, melyet m^ga az élet fog nemsokára minden rázkódtatás nélkül megoldani. Hiszen már a külföldi protestáns országokban többnyire igy van megoldva a kérdés; sőt hazánkban az erdélyi szászok egyházkerülete jó részben annak köszöni felvirágzását, hogy püspöke nem parochus, tehát egész idejét és tehetségét a püspöki magasabb teendők végzésére fordítja. Ha jól emlékszem, az erdélyi ev. ref. püspök is fel van mentve bizonyos papi functiók végzésétől. A megboldogult Geduly Lajos püspököt a pozsonyi ev. gyülekezet önként mentette föl a közönséges papi teendők alól. Ezt tette a győri ev. gyülekezet is Karsay Sándor püspökkel. És mit látunk Miskolczon ? Azt, hogy Zelenka püspök, gyülekezetének beleegyezésével, egész télre Budapestre költözött csak azért, hogy püspöki kötelességét a főrendiházban is hatályosabban teljesíthesse. Szóval, nekem nincs szükségem arra, hogy eszmémnek megvalósítását sürgessem. Meg fogja azt valósítani maga az élet; mert lehetetlenséget senkitől sem követelhetünk és a püspöknél természetesnek kell vennünk azt, ha püspöki hivatását magasabbnak és elébbvalónak tekinti azon functióknál, melyeket egy káplán is elvégezhet, s igy minden collisio oflficiorum esetében a kisebb kötelességet fogja elmulasztani. Minden esetre kívánatos, hogy a zsinatok alaposabban tárgyalják e kérdést is.