Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-27 / 52. szám

Ez a Messiás eljövetele után való első, bizonytalan, homályos vágyakozás, erre zendítette rá a gyülekezet ennek a sovárgásnak erőteljesebb és világosabb viszhangjául: Hallgasd meg Izráel pásztora És Józsefnek vezérlő Ura ! Kit őrizesz mint egy juhnyájat, Fordítsd hozzánk szent orczádat, Ki ülsz a kérubimokon, Jelenjél meg világosan. (LXXX. zsolt. i. v.) Erre jött a bethlethemi angyal: (Kasits Margit) Mennyből jövök most hozzátok, Es ime nagy jó hirt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szivetek. E mai nap egy kis gyermek Szűztől született tinéktek, A gyermek szép és oly ékes, Vigasságra kellemetes. (64. dics. 2. j. v.) Majd az angyali kar: (ifjúsági kar.) Szolgáljatok e hatalmas Urnák Igaz félelemmel jámbor élettel : Örvendezzetek ő nagy voltának, De ezek is legyenek rettegéssel: Csókoljátok e nektek küldött fiat, Hogy erőssen meg ne haragudjék ; El ne mulassátok parancsolatját, Mert szörnyűképpen el kell vesznetek. (II. zsolt. 6. V.) A programmba fel volt még véve a 145. dics. 1. 2. verse is, melyet a férfi kar énekelt volna, de ez, mivel a férfi kar tagjai részint elfoglaltságuk, részint betegségük miatt nem jelenhettek meg teljes számmal, elmaradt. Pedig ez fejezte volna ki az előbbi ének földi viszhangját: Jézus Krisztus ! szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, Es megáldasz minden jókkal. Te vagy nekünk egy reménységünk Isten előtt prókátorunk: Szép koronánk, ékességünk. Az antiphoniát a gyülekezet éneke fejezte be : Jézus születtél idvességünkre stb. (65. dics. 1. v.) Ez után dr. Szabó Aladár theol. tanár meleg s lelkes imája után Kenessey Béla theol. tanár lendületes beszéde következett, majd az ajándékok kiosztása. Az ajándékokat özv. Benárd Lajosné ő Méltósága vezetése alatt egy hölgy-bizottság osztotta ki. Kapott 18 leány s ugyanannyi fiú ruhát, részben teljes öltözetet, részben a legszükségesebb darabokat, s vagy 250 gyermek egy-egy zacskó édességet s egy-egy kálomista szent képet, s négy öreg asszony pénzsegélyt. Áldás és a gyülekezet éneke rekesztette be a szép ünnepélyt, mely után Szőts Albert min. oszt. tanácsos a helyi bizottság nevében, Mélt. özv. Benárd Lajosné elnök, Bóné Gézáné alelnök pedig a nőegylet nevében megköszönték Kenessey Béla és Dr. Szabó Aladár theol. tanár uraknak szives közreműködésüket. A segédlelkész, dr. Kecskemélhy István pedig a közönségnek köszönte meg részvételét s a nőegyletet erkölcsi és anyagi pártfogásába ajánlotta. És ezt ez a nőegylet meg is érdemli. 6 év óta küzd a kezdet nehézségeivel, s most hetedizben rendezett karácsonyfa ünnepélyt, és sem áldozatot sem fáradságot nem kiméit, hogy az egyházi buzgóságot emelje s a szegény gyermekeket, s öregeket istápolja. Mindig halogatták a szabályszerű megalakulást, csak a Lélek tartotta őket össze, az vezérelte s erősítette őket. De emberi természethez tartozik, hogy sokáig a legszebb eszme sem tudja lelkesíteni, s ha azt akarjuk, hogy maradandóbb legyen, institutióba kell öntenünk. Ezért alakult meg a budai ref. nőegylet is az idén szabályszerűen, miniszterileg megerősített alapszabályokon. Sokan féltek ettől s félnek máig is, hogy a ((kötelező)) fizetés elriasztja a hölgyeket. Még eddig azonban nincs igazolva az aggodalom. Ne is legyen. Fővárosi. NECROLOG. Színi Pál. Az Úrnak egy hű. igaz szolgáját temettük el november 23-án a kies Nyírség egyik csöndes falujában, Gemzsén. Méltó hogy megemlékezzünk róla, mert talpig ember volt, minden cselekedetében egyenes, őszinte, egy nyomon járó, meggyőződéséhez tántoríthatatlanul ragaszkodó, erősen vallásos, buzgó lelkipásztor. A megboldogult 33 esztendeig munkálkodott Gemzsén mint az Ür szolgája. Hogy a kicsi szőllőben nem volt hiábavaló az ő munkája, mutatja a kicsi, de csinosan megújított templom, a kényelmes papi lakás, az alkalmas iskola. Mindezt ez a kis eklézsia senkitől se támogatva a maga erejéből, papjának nemcsak erkölcsi, hanem bő anyagi támogatásával is építette. Ez igazi papi ember 1828-ik esztendőben Pazonyban Szabolcsvármegyében született. Atyja igen ügyes, theologiát végzett tanitó volt, a ki később Zsurkra ment tanítónak, s ott is halt meg. Pál fiát a sárospataki iskolában gondosan neveltette, azon felül az akkor igen hires eperjesi ág. hitvallású kollégiumba is elküldte jogot hallgatni. Á theologiával együtt jogot is végzett. A forradalom idején az iskolából egyenesen a csatatérre sietett. Damjanich J. vezérlete alatt a rácok ellen küzdött, részt vett a szolnoki, tápió-bicskei csatában, Budavár ostrománál már mint hadnagy harcolt a honvédek soraiban. A szabadságkarc lezajlása után Zsurkra az apai házhoz menekült. Az ügyvédségről lemondván, a papi pályára vitte hajlandósága. 1850-ben már Nyíregyházán volt káplán és tanitó, onnan Apagyra, később Bujra ment Szabolcsmegye egyik hires papjához, Litkei Tóth Péterhez segédlelkésznek. Innen jött Gemzsére a nem rég elhalt Várady Károly édes apjához, Józsefhez káplánnak, akinek halála után gemzsi rendes lelkipásztor lett. Ekkor vette nőül elhalt elődje leányát, Várady Karolinát, a kivel oly hosszú időn keresztül zavartalan, boldog családi életet élt. Ifjabb korában többféle egyházmegyei tisztséget is viselt, de később is élénk részt vett a traktualis gyűléseken. A közpapok mozgalmában, a melynek célja a szegényebb papok helyzetén javítani, tevékeny részt vett, gvülésök alkalmával a háznagyi tisztet viselte. Az egyházmegyei téren mint szigorú, rendithetetlen presbyterianus működött, akit mélyen elszomorított egyházkerületének consistoriális iránya.