Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50/b. szám

nek, szóval mindenkinek a magáé, ápoljuk a felekezetek közötti jó viszonyt s vallási békét. S követjük, ha nem feledjük soha, hogy van egy oltár : a haza, a mely más vallásuakkal is közös oltárunk, a mely körül mindnyájuknak gyülekezni s szeretettel egyesülni kell. Követtük a sugallatot eddig is, kövessük azt ezután is. Erősitsük meg ez elhatározásunkat itt is, midőn ily testvéri szövetségben együtt vagyunk a mai százados évforduló ünnepén is. Adjunk hálánknak ezzel is kifejezést. S meg nem szűnve tettekben is valósítani elhatározásunkat, nyilatkozzék ekképen is a dicsőnek magasztalása. Magunk adván pedig önmagunknak e buzdítást, hálánk, magasztalásunk nyilatkozni fog ekképen is. És a tettek, a melyekben nyilatkozik a szellem, a mely azokat vezérli, átszállítva a példát nemzedékről-nemzedékre, biztosítják egyszersmind az evangeliumi egyházak jövendőjét és hazánk javára munkálnak. Hogy ez igy van, s igy kell lennie, tanúsítja a lefolyt század is. Mert áll az evangéliumi testvéregyházak népére is Arany Jánosnak e szép mondata: «Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal, Van abban élni, hit, jog és erő!» Van bennünk is és lesz és legyen mindenkor. Van és lesz, mert igyekeztünk és igyekezünk hívek lenni magunkhoz, nagyjainkhoz, miként azok valának, száz év előtti elődeink. Igyekezzünk e példát mi is átszállítani utódainkra, legyen ennek eszközlője mai ünnepünk is, s adja a Mindenható, hogy utódaink s egykor, a reájuk szállandó örökség békés birtokában emlékezzenek meg rólunk. Mi igy emlékszünk meg ma 1791-ki elődeinkről. Mindezért és mindazért, a mit nekik köszönhetünk, hálával eltelve s egy szívvel, egy lélekkel, azzal végezzük mai megemlékezésünket: Áldás emlékükre ! Áldás az evangéliumi testvéregyházakra, melyeket anynyira szerettek! Áldás hazánkra, melyhez oly hívek valának ! Beythe István és hittani álláspontja. (Folytatás.) Mielőtt Beythe úrvacsorai agendájának közléséhez kezdenék, meg kell említenem, hogy az oly nagy általánosságban mozog, különösen a vitás kérdések körül, hogy lehetetlen belőle nagy vigyázatára, a protestáns egység gondos megörizésére és megtartására irányuló buzgó törekvésére nem gondolnunk. Távol tartotta magát még csak árnyékában is valami olyan kifejezéstől, mely botrányt vagy^ nevezzük a maga nevén, szakadást idézett volna elő. O még az egységes protestantismus számára írta agendáját, bár tagadhatatlan, hogy kálvinista zamat húzódik végig rajta. De hogy ezt igazolhassam, átveszem az úrvacsorai liturgia közlése után Katechismusából az ide vonatkozókat, s most áttérek az ur vachoraya zolgaltatasarol szóló fejezet közlésére. (cLegelőször az egyházi szolga el ne hagyja az Úristennek szent tiszteletét, hanem szüntelen a népet emlékeztesse Istennek jó voltáról szent fia által, és intse, hogy az úrvacsoráját gyakorolják, hogy emlékeztessenek Istennek nagv jó voltáról és a Krisztussal egyesüljenek. Annak utána a keresztyéni gyülekezetben tiszteletessen cselekedjék, legyen oly kenyér, aki éljen szent dologra és Isten előtt való tisztelkedésre illendő legyen. «Vagy vas között sült lészen, vagy pogácsa, vagy valaminemű. Csakhogy a keresztyéni gyülekezetnek botránkozására ne legyen, és senki magától új szokást ne kezdjen ; mindazáltal ugyan kenyérnek kell lenni, mert abból szerzé Krisztus urunk az ő szent vacsoráját.)) Az bor is legyen oly, ki az híveknek undorodást és utálatot ne szerezzen, az edénye is tiszta és tisztességes legyen. Valaminemű állatból, vagy aranyból, ezüstből, ónból, vagy fából lészen, hiendőbb, hogy Krisztus urunk fa pohárból osztotta, de abban böcsület nincs. Ezt pedig azért mondám, hogy némely lelki pásztorok, anynyi undokok és nyomorultúl viselnek erre gondot, hogy az úr vacsorája kenyerét elrothasztják, avagy nyomorultúl el avitják, vagy undok könyv között, vagy pedig az rút rothadott oltár öltözője oltáron. És az bort is oly edényben hozzák elő, hogy nem hogy az keresztyén népnek jó intést tegyenek az Úristennek szentségére, hanem inkább elidegenítik tőle, mert megutálja. Továbbá Krisztus Urunk asztalnál szerzé az ő szentvacsoráját nem oltáron, és ugyan Krisztus vacsorájának mondatik, nem áldozatnak, alkalmasabb volna asztalon szolgáltatni, mintsem oltáron. Sőt akik oltáron szolgáltatják, az bálvány imádó miséseket követik, kik az Úr Krisztus vacsoráját áldozattá forditották és a Krisztus vére hullását eltagadván, abban az ő cselekedetükben helyeztetik érdemüket és idvességüket. Azért előkészítvén az Úrvacsorájának külső eszközeit az ke?iyeret és bort így szóljon a keresztyén népnek : Atyámfiai, akik az úrvacsorájához akartok járulni, jövetek elő és vegyetek idvességes tanúságot, hogy méltán járuljatok ilyen nagy szentségéhez a Krisztus Jézusnak és hiteteknek igaz pecsétihez és ne legyen kárhozatotokra, mint Júdásnak, hanem az örök idvességnek örök bizonyságára. Hogy oztán elő jönnek, mondja nékik: Alázzuk atyámfiai magunkat az hatalmas és kegyelmes Istennek előtte és kérjük mindnyájan buzgó szívből bűneink bocsánatját, mert bűnösök vagyunk mindnyájan és míg bűnünk meg nem bocsáttatik addig lehetetlen dolog, hogy Istennek kellemetesek legyünk. Ez a köz gyónat: Gyónunk neked örök mindenható Isten és valljuk te előtted az mi bűneinket, kiket tettünk te szent felségednek ellene, gonosz szónkban, szándékunkban, látásunkban, hallásunkban, irigységünkben, rágalmas voltunkban, haragtartásunkban, hamisan hitünket mondásunkban, Te szent parancsolatidat meg nem tartásunkban, valami jót tehettünk volna te szent felségednek neve dicséretére nem tettünkben, mindennemű bűneinkben, hagyjuk és valljuk te szent felséged előtt bűnössé magunkat; kérünk tégedet felséges Úristen a te szent fiadért az Úr Jézus Krisztusért : bocsásd meg a mi bűneinket, légy irgalmas, légy kegyelmes nékünk szegény nyomorult bűnösöknek és adjad a te malasztodat, hogy a mi bűneinket igazán gyűlölhessük, te szent felségedet mindeneknek felette szerethessük, felebarátainkat azonképpen mint mi magunkat. Adjad Úristen, hogy a mi életünk e világon a te akaratod szerint rendeltessék, te néked tiszta szívből kedves szolgálatot tehessünk, holtunkig a te igaz hitedet vallhassuk, e világból a te reménységedbea múljunk ki, holtunk után menyországban láthassunk és dicsérhessünk mind örökkül örökké Ámen. ') J) Ezen úrvacsorai bűnbánati imád.-ágban van a Révész Bálint kenetteljes imájának alapeszméje megvetve, melynek bevezető része evvel majdnem teljesen megegyez. Igaz, hogy a Révészé ennél sokkal szebb, de éppen ez a régi hang teszi oly kedvessé, melyet ő maga sem mond eredetinek, hanem a régi formának. Beythénknek akarok csak igazságot szolgáltatni, midőn megemlítem, hogy három század elmultával is az ő imádságával imádkozunk. T, Et