Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-13 / 50/b. szám

Hiszitek-e Atyámfiai ! hogy Isten megbocsátja bűneiteket ? Hisszük. Az Úristen az ő irgalmasságára és Ígéretére tekintvérí, bocsássa meg tinéktek a ti bűneiteket, és szeressen az ő malasztjával, hogy minden jóban gyarapodjatok és néki kedves szolgálatot tegyetek, az ő szent fiának az Krisztus Jézusnak általa. Én is a keresztyéni gyülekezetnek erre választott szolgája a ti hitetek szerint hirdetem az Úristennek igéjéből minden bűnötök bocsánatját, hogy oldoztak legyetek atyának és fiúnak és szem léleknek nevében Ámen. Ez örök penitentiátok : a bünöktűl fussatok, Isten igéjét hallgassátok jó kedvvel, Istent szeressétek, az atyafiúságot tiszteljétek, ha ezt cselekeditek Isten, ti Istentek lészen és ti ő népei lesztek. Immár elhigyjétek, hogy Isten szeret bennetök és szent fiáért kétség nélkül minden bűnötöket elvette, és örök éltének fiaivá tett. Továbbá, immár az Úrvacsorájához akartok járulni, és jói eszetekben vegyétek: Az úrvacsorája az Krisztustúl szereztetett szentség, melyben a hívek «a kenyérnek és bornak példázatiban vallják a Krisztusnak testének és vérének szentségbe való velők részeltetését» és a Krisztusnak amaz áldozatját, mely egyszer a keresztfának oltárán bűnünk bocsánatjáért elvégeztetett, szünetlen való emlékezettel, viszontagsággal való szeretettel és hálaadó emlékkel tisztelik. (Folyt, köv.j Thúry Etele. KÖNYVISMERTETÉS. „Középiskoláink reformja. Paedagogiai tanulmány. Irta dr. yancsó Benedek. Ara i frt o. értékben." KapJiató Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) könyvkereskedésében Budapesten. «Es az élet ? Oh ez nagyon tréfás és szeszélyes zsarnok. Akárhányszor megteszi, hogy a siker jutalmával épen a szellemi proletárság e kandidatusait díjazza, mig valóban szellemi proletárokká az iskola büszkeségeit és szemefényeit teszi.» író e szavait vesszük kiindulási pontnak munkája ismertetésénél, mert e néhány szóval nagyon híven jellemzi középiskoláink — általunk is elismert — fogyatékos voltának eredményét és ez eredmény: szellemi proletárság, melyet még az élet is istápol. Tudjuk: minden okozatnak van oka, vagy vannak okai; a szellemi proletárságnak mint okozatnak szintén megvannak okai, melyek után iró kutat és feltalálva, szemlélhetőleg állítja elénk íme a főbbek: középiskoláink szelleme nem tisztán a nemzeti szellem egészséges szülötte; a társadalom követelése iskoláinkkal szemben, holott azok szervezete hiányos, tulságig menő; nincs kellő különbség polgári-, reál- és középiskolák közt, mivel a két első már ma csaknem egy nivón áll az utóbbival; nem helyes, tehát czélarányos a területi elrendezés ; itt-ott felekezeti türelmetlenség is mutatkozik ; czélja: ((általános miveltséget adni és előkészíteni a felsőbb tanulmányokra, más szókkal «czélja nem a wissen, hanem a können" és ezt nyolcz évig tartó nagy szellemi tornakurzussal akarják elérni, tehát «A tanulás semmi egyéb, mint a szellemi tehetségek gyakorlása)) mondhatni fejlesztés nélkül; nincs tekintet a növendék azon korára, melyben inkább az intenzivebb .érzés és az aktívabb erejű képzelődés uralkodók, melyeknek leginkább megfelel az irodalom, következőleg «A tanításnak és nevelésnek első alapja nem lehet más, mint az irodalom és nem a kedélyölő latin grammatika, mely bajosan nevezhető a képzelet és érzés szülöttének; a nyolczadik osztályos ifjú szellemét ugyanazon alapelvek szerint táplálják, mint az első osztályos kis fiúét és mig ily módon ennek szellemét kifeszítik, amazét öszzsugoritják, mert hát megköveteli a középiskolai egység, pedig igy az általános iskolázás és a szakszerű előkészités eszközei összezavartatnak, sőt fel is cseréltetnek, mert sokszor, az érettebb egyén lelki állapotát szépen rádisputálják a gyermekre; végre e lélektani botlások tetejére aztán felteszik az érettségi bizonyítványt, melyet mi készakarva hagytunk utoljára, holott iró előbb említi. Ezen bizonyítvány birtokában aztán az ifjoncz, ki voltaképen meg sem tudná mondani, hogy miért «érett)) ő, nagy hivatalt keres magának, vagy ha jobban tetszik, akadémiai tanulmányokra fanyalodik, mert az összeköttetés, protekczió stb. még fényes állásba segíthetik.)) Ismerjük el, hogy iró nagyon jellemzően, épen azért csakis gondos tapasztalati megfigyelések után mutat rá ezekben középiskoláink nyavalyáira. Lássuk már most, hogyan gondol iró s illetve, miként tartja czélszerűnek a középiskolák reformálását ? A mostani nyolcz évet megtoldaná még egygyel és ugy osztaná be három — alsó, középső, felső — tanfolyamra. Az alsó (I —III. osztály) tanfolyam növendékei lennének a 9 — 12 éves tanulók; a középsőé (IV.— VII. osztály) 12—16 évesek és a többiek a felső tanfolyamé (VIII—IX. osztály). Azon tanulók, kik az alsó tanfolyamot sikerrel végezték, haladnának tovább, mig a többiek szétoszolnának különböző ipari, kereskedelmi és gazdasági szakiskolákba. Azok, kik a középső tanfolyamot is sikerrel végezték, ismét haladnának tovább, mig a többiek újra egyéni természetüknek megfelelő pályára lépnének. A felső tanfolyam aztán az egyetemi oktatás kettős irányának megfelelően bifurkált volna és feloszolnék irodalmi, tudományos ágra, de lennének oly tárgyak is, melyek mindkét arány nyal közösek. Es a kik ezen utolsó tanfolyamot is teljes sikerrel végezték el, azok bátran mehetnek akadémiákra. Iró az alsó tanfolyamból merőben kihagyná a latin nyelv tanítását, mint a mely a zsenge gyermek minden idejét elvonja és csak a középső tanfolyam első (mostani IV.) osztályában kezdene hozzá, míg a görögöt ugyancsak ezen tanfolyam harmadik (mostani VI.) osztályában. íme iró reformja nagy vonásokban; hogy jó lenne-e? e kérdésre előre felelni bajos, de mindenesetre jobb a mostani rendszernél, bár a vallásos oktatásra nagyon kevés suly van fektetve, holott minden izében józan és eredményes nevelést vallásosság nélkül nem is lehet gondolni. Igaz, sok nehézséggel járna, mint látható p. o. maga után vonná az 1883-ki középiskolai törvény revízióját és pedig ugy, hogy az érettségi bizonyítvány többé nem lenne kvalifikáló bizonyos hivatalokra; maga után vonná továbbá a véderőről szóló törvény ide vágó intézkedései módositását is stb. Ezen reformmal kapcsolatban lényeges változáson menne át a testi nevelés és tanárképzés is. Csak még ez utóbbiról emlékezünk meg röviden. Iró szerint azokat, kik tanárképző intézetbe akarnak menni, a felső tanfolyam bevégzése után jó lenne még legalább egy évig visszamarasztani az iskola kebelében és tanítással bízni meg, hogy gyakorlatot szerezzenek, továbbá tudományos előkészületet új pályájokra. Ha volna hozzá kedve és tehetsége, akkor a tanárkar ajánlaná a minisztériumnak. Ilyen képzéssel aztán valóban jó tanárokat lehetne adni az iskolának. Protestáns iskoláinkban hajdan divott ez a