Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-10 / 50/a. szám

munkája elkezdetett és folytattatik. Es mindezen nagy változást és átalakalást köszönhetjük a bölcs isteni gondviselés oltalmán kivül annak, hogy hitfelekezetünket, hitszilárdság, hűség az elvekhez hatotta át és éltette, s igy mindig találkoztak az idők intő jeleit megértő buzgó lelkek, kik irányt helyesen jelölték meg, melyen való haladás az élet útja felé vezet, a zátonyok kilettek kerülve, és igy egyházunk hajója biztosan haladhatott előre. De ezeken kívül egy hatalmas tényezőről sem szabad megfeledkeznük és azt nagy hálával és elismeréssel kell egyházunk évkönyveiben fejlegyeznünk. A legalkotmányosabbm uralkodó fejedelemnek, apostoli királyunk O Felségének védelme alatt áll egyházunk több mint négy évtized óta. És vájjon nem kellett-e tapasztalnunk mindig a legkegyelmesebb védelmet, a legjobb akaratot npostoli királyunk Ő Felsége részéről? Midőn 1859-ik évben a nyilt parancs megjelent, mely egész történelmi multunk ignorálásával egyházi régibb alkotmányos jogainkat és gyakorlatunkat eltörülni czélozta, vájjon nem az ő legnagyobb bölcsességének, legtisztább alkotmányos érzelmének kell-e tulajdonitanunk, hogy ama nyilt parancs félretételével, egyházalkotmányunk visszaállíttatott és mi magunk lehettünk annak szervezői ? Hiszen az ő legnagyobb kegyessége engedte meg azt, hogy 1881 — 82-ik évben Debreczenben alkotmányozó zsinatra egybegyűlhettünk ; és most is a királyi legjobb akarat kegyelméből van az, hogy e zsinatot megtarthatjuk a nélkül, hogy az 1790 —91-dik XXVI. t. cz. 4. §-a értelmében fentartott s fejedelmi biztos kirendelésére vonatkozó jogát urunk királyunk ezúttal is érvényesíteni szükségesnek látta volna. Mondjon tehát a zsinat Ő Felségének hosszas uralkodása alatt tapasztalt annyi kegyeségéért, megtisztelő bizalmáért áldást felséges személyére, összes dicső családjára s uralkodóházára; és nyilvánítson teljes elismerést alkotmányos magyar kormánya irányában. Főtiszleletű és méltóságos zsinat! Mélyen érzem és tudom, hogy ez ünnepélyes alkalommal, midőn az országos zsinat tagjait itt szemlélem, elnöki tisztemből folyólag kötelességem volna egyházunk életében a legutóbbi zsinat ideje óta Jelmerült legfontosabb eseményeket és mozzanatokat, a konvent működését és annak eredményeit; az egyes egyházkerületek kebelében is föl-föltünedezett igaz vallásosságról és élő hitről tanúskodó nagyfontosságú tényeket és adatokat felmutatni, feltárni, lelkem késztetne is, hogy a zt megcselekedjem, ám de egyfelől testi erőmmel vetv e számot s másfelől a zsinat drága idejét sem akarván köztudomásu dolgok és tények felsorolásával igénybe venni : megbocsát a főtiszteletű és méltóságos zsinat, ha azokra ki nem terjeszkedem s egyszerűen utalok az ezen idő alatt tartott tizenkét konvent jegyzőkönyveire, a köztudalomra; hisz azok a zsinat mélyen tisztelt tagjai előtt annyira ismeretesek. Elég legyen csak annyit jeleznem, hogy jelen zsinatunknak főtárgyai lesznek : javításokat és módosításokat tenni egyházalkotmányunk azon szervezetén, melyet a legközelebbi zsinat megalkotott és királyunk O Felsége is szentesített, még pedig az én egyéni meggyőződésem és hitem szerint azon elv által vezéreltetve, hogy a midőn egyes egyházaink autonom jogait erősbitjük és biztosítjuk, ugyanakkor a fokozatos felsőbb egyházi hatóságok intézkedési jogkörét se engedjük csorbítani és gyöngíteni. Védvárakul szolgáltak a mi egyházmegyei s kerületi gyűléseink a nehéz megpróbáltatásuk idején, hithűség, jogvédelem szent szavai hangzottak azokból legféltettebb kincsünk, egyházi s iskolai autoncmiánk megmentése szent ügyében. Biztosítsuk azért azoknak jogkörét oly módon, hogy a zsinatpresbyteri elvek alapján, tényezőképi működhessenek egyházi és iskolai ügyünk rendezésében és ne pusztán szavazatuk és véleményük összeszámitásábn álljon egész hatásuk és befolyásuk. Határozatképes konventünkre ismét mily feladatok és kötelességek teljesítése várt és vár, a közelebbi tiz év lefolyása és története eléggé illusztrálja. Mindezekre nézve a javaslatok a konventi bizottság és maga a konvent részéről megtétetvén, a főtiszteletű zsinat elé vannak terjesztve. Egyházalkotmányunk szervezetébe felölelni kívánta konventünk iskolaügyünket is, mert csak azzal teljes és ép a mi alkotmányunk. Végezetre nem zárhatom be rövid megnyitó és üdvözlő beszédemet a nélkül, hogy a legközelebbi zsinatunk ideje óta elhunyt azon jelesekről meg ne emlékezzem, kik ott Debreczenben még velünk együtt munkálkodó hű sáfárok voltak. Engem mélyen sebzett a veszteség, szivemig hatott a csapás, .midőn igen tisztelt elnöktársaim közül többen eltávoztak és ide hagytak. A mult zsinaton elnöktársam Nagy Péter erdélyi püspök, majd konventi elnöktársam Török Pál, főgondnoktisztársaim közül gróf Dégenfeld Imre, gróf Lónyay Menyhért, báró Bánffy Albert elmentek, most legközelebb vettünk bucsut a szelid lelkű Révész Bálint püspöktől, a lelkipásztorok mintaképétől. Mind hívek, igazak és nagyok voltak ők, kik hitfelekezetükért, egyházukért és hazájukért annyit tettek és áldoztak.] Legyenek áldottak emlékükben a többi elhunyt zsinati képviselőkkel, kiknek száma — fájdalom —- a harmincötöt meghaladja. De végül szólanom kell azon megtisztelő figyelemről is, melyben zsinatunk a presbyteri rendszert követő református egyházak szövetsége részesítette, midőn egyetemes titkárát Mathezvs G. D. urat hozzánk elküldötte. Fogadjuk testvéri szeretettel és viszonozzuk a nemes részvétet hasonló érzelemmel. Egy ügyben, a Krisztus egyháza épitésének nagy munkájában fáradozunk, mint testvérek velük együtt mi is. Áldásunk szálljon az ő nemes és nagy törekvéseikre. Most pedig, mint a hajdankor pátriárkái égre emelt kezekkel kérték a Jehovától az áldást és segedelmet Izrael népére, én is hadd rebegjem el, talán utoljára, nyilvánosan esdő kérésemet az én jó Istenemhez, hogy kegyelmét láttassa ev. ref. egyházunkon! Áldásaival boldogítsa hitfelekezetemet nemzedékről-nemzedékre ! Szeretet, béke és egyetértésben országos zsinatunkat ! Oh, hallgasd meg uram, régi agg szolgádnak kérését kegyelmedből. Mélyen érintett minden jelenlevőt az agg, de most is egész lelkével buzgolkodó főgondnok ezen beszéde, és elhangzása után sokáig újra, meg újra megujuló éljenben tört ki a hallgatóság, melynek lecsillapulta után világi elnök bemutatja Mathews G. D. hittudort a presbyteri szövetség titkárát, ki anyanyelvén mondja el üdvözlő beszédét, mivel magyarul nem tud. A beszéd fordításban a következő : Kegyelmes uram! O Felsége az önök királya, hallomásom szerint képes arra, hogy alattvalóihoz, bár több nemzetiségűek, saját nyelvükön szóljon. Örömmel élnék én is ezúttal a magyar nyelvvel, de mivel nem vagyok oly adományokkal megáldva, engedje meg, hogy angol anyanyelvemmel élhessek, midőn a tiszteletreméltó zsinathoz szólok. Üdvözleteket hozok önöknek számos országbeli