Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-10 / 50/a. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 50. sz, a) Budapest, 1891, deczember 10, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL' IX, ker. Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija: Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTATOM : Vezércikk. Vallásszabadságunk ünnepélyei. Süt. F. — Helyreigazításul. Dr. Baczoni Lajos. — Iskolaügy. Az álló-irás előnyei a dülő-irás fölött. — Tárca. Karénekek a zsinati százados ünnepélyre. — Beythe István és hittani álláspontja. Thúry Etele. — Belföld. A reformátusok zsinatja. Molnár Lőrincz. — Az ág. h. evangélikusok zsinatja. HörJc József. — Az 1791. XXVI. t. c. emlékünnepe. Molnár Lőrincz. — Különfélék. Vallásszabadságunk ünnepélyei. Megnyíltak egyházaink törvényhozásának tanácstermei, megalakultak zsinatjaink, megtartattak templomi és polgári ünnepélyeink a vallásszabadságot biztosító százados törvénycikk emlékére. Zsinatjaink megnyitásának, ünnepélyeink lefolyásának részletes leírását Lapunk más helyén veszik olvasóink. Itt az ünnepélyek vallás-erkölcsi és egyháztársadalmi jelentőségével kívánunk röviden foglalkozni. Magasztos és lélekemelő volt az ünnepélyek mindkét része. Templomainkban a testvéregyház fényes küldöttségeivel együtt érző szívvel adtunk hálát istenországa Urának, hogy evangeliuma predikáltatását templomainkban és iskoláinkban annyi vész és vihar között megtartotta; a vármegyeházi közös ünnepélyen a két zsinat összes tagjai és számos érdeklődő jelenlétében lélekbe világítva, szívbe melegítve gyújtottuk meg a kegyeletes visszaemlékezés lobogó fáklyáját. Nagy idők nagy szellemeivel, nagy szellemek nagy eszméivel, nagy eszmék nagy intézményeivel és áldásaival érintkeztek s termékenyítitek meg lelkeink. Ereztük, hogy épültünk és emelkedtünk, eszmélkedtünk és lelkesültünk. A szivek érzéseiből, az elmék megtermékenyüléséből, a szemeli csillogásából, a lelkesülés szárnyalásából isteni ihlet és erő kitöltését érezte ki felmagasztosult lelkünk. Vajha e nemes felbuzdulás, vajha e fennszárnyaló lelkesedés, mely tetőpontját a közös emlékünnepélyen érte el, ne lenne csak muló fellobbanás, hanem kitartó erővé izmosulna érzelmeinkben és tetteinkben, hogy beteljesednének anyaszentegyházunk hőn szeretett patriarchájának szavai: ccAldást mondunk hitelődeink emlékére . .. s egyszersmind ünnepélyesen ígérjük és fogaijuk, hogy követni fogjuk az ő dicső példájukat!)) Kövessük elődeink dicső példáját a hitbuzgóságban és hithűségben, mely a vallás dolgaiban nem ismert megalkuvást, nem félt az akadályoktól, nem engedett melléktekinteteknek, nem félt a szabadságtól s nem mondott le az egyház örök, eszményi céljairól. Buzgón, bátran és híven lobogtatták e dicső elődök az evangeliumi hit és szabadság zászlaját! Meg is áldotta őket ezért az emberek szivét és a népek sorsát intéző nagy Isten. Neveikre áldást szór, emlékeiknek hálát rebeg, alkotásaiknak maradandóságot biztosit s a ránk hagyott szent örökségnek növekedést ad a késő utódokban is. Kövessük ^elődeink dicső példáját a krisztusi szeretetben is. Ok testvéri szeretettel ölelték kebleikre e szép magyar haza minden hitű s minden nyelvű fiát; nagy buzgósággal ápolták a vallások közötti békét ; a testvér evang. egyházzal szívben és érzésben, alkotmányban és egyházjogi működésben egyességre léptek. E testvéries egyetértésért is megáldotta őket a kegyelem Istene. Az evang. vallások hívei tiszteletet és közbecsülést vívtak ki maguknak ; a protestáns eszmék nagy népszerűségre emelkedtek ; iskoláink magas fokú virágzásnak örvendettek; autonomikus és demokratikus egyházszervezetünk békés diadalommal vonult be a nemzeti élet alkotmányába; magyar államunk demokratikus átalakulásának a protestantismus lőn egyik legsikeresebben erjesztő kovásza. Kövessük elődeink példáját a jövőbe vetett remény tekintetében is. Ok nagy lélekkel a jövőnek dolgoztak, törhetlen reménynyel elvekért buzogtak, szilárd hittel eszményeknek áldoztak. Munkájuk gyümölcsét, vetésük áldásait ime mi, késő utódok, az egyházi és állami közszabad-IOO