Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

ha hitelt adhatunk a tanügyi lapok közelebb közölt egyik hírének, több százra megy azon folyamodónők száma, kik az állami tanító-képző intézetekbe való föl— vétetesért kérvényeztek, de internatussal levén amaz intézetek egybekötve, hely nem léte miatt visszautasittattak. Az ily adatok majdnem kétségtelenné teszik, hogy ha egyszer intézetünk oda fejlődhetnék, hogy tanitónőképző is legyen, be fogna következni az a kedvező időpont, midőn a tandíjakból való bevétel jelentékeny szaporodtával jóval kevesebb rendkívüli segély előállításáról kellene gondoskodni. Hogy számadatokban is láttassuk a növendékek létszámának emelkedése utján elérhető eredményt, elég arra hivatkoznunk, hogy most 50 rendes tanítványi létszám mellett, kik közül néhány tandíjmentes és alapítványi helyet élvező is van, továbbá 35 kézimunka-tanuló és 12 elemi iskolai tanfolyamot látogató mellett, a zeneórák dijaival együtt 2000 forint a tandíj bevétel, miből következik, hogy 125 rendes tanítványi létszám mellett, (mely esetben pedig túltömöttségről még folyvást nem lehetne szó, mert igy is egy-egy osztályra átlag 21 növendék esik), még a tandíjmentesség megfelelő arányban való osztogatása mellett is, 5000 frt lenne a tandíj bevétel, a nélkül, hogy a tényleg meglevő tanerőket szaporitani kellene. Ehhez számítván a fentebb megjelölt többi forrásokból nyert 2080 frtot, alig pár száz frtnak társadalmi uton való előállítása mutatkoznék ez esetben szükségesnek. Ugy a szülőknek, mint az érdeklet tanügyi barátoknak megnyugtatása szempontjából nem mulasztja el itt igazgató-tanács fölemlíteni, hogy azon óhajtott esetre ha a tanítványi létszám általában, de különösen a bennkosztos leánynövendékek létszáma jelentékenyen fölszaporodnék, például az utóbbiak 16-nál többen lennének, a szellemi ügyek vezetésére és felügyelésére utalt igazgatónői állás mellett, szervezni fogna az intézetben oly házfelügyelőnői állást egy jó gazdasszony művelt nő alkalmazásával, a mely állásra hárulnának aztán a házvezetés külső teendői. Az intézet anyagi támogatásának másik módja igazgató-tanács véleménye szerint az volna, hogy egyes közvetlen örökösök nélküli, emelkedett gondolkodású művelt egyének, hagyományozásra, jobb modú világi hit rokonaink alapítványok tételére, a művelt középosztályhoz tartozó, bár korlátoltabb anyagi viszonyok közt élő hitsorsosaink, s ezek között épen hitünk előharczosai a lelkészek és tanítók pedig helyzetükhöz mért évi járulékok megajánlására birassanak. E czélból tisztelettel fölkérendőnek véli igazgató-tanács az öt egyházmegye nagytiszteletű espereseit és gondnokait, hogy saját egyházmegyéjük területére kihatóiag szíveskednének alakítani egy-egy bizottságot, mely az egyházmegye területéről összeírná azon hitrokonokat, kikre, föltevése szerint támaszkodni lehet, s ugyanezen bizottságok azonkívül, hogy közvetlenül is gyüjtenének ajánlatokat, utmutató tájékoztatást nyújtanának az igazgató-tanács által innen központból k-iküldendő megbízottaknak, kik a tekintélyesebb hitrokonokat személyesen lakhelyükön fognák megkeresni alapítványok, vagy időhöz kötött évi segélyjárulékok megajánlása végett. Egy pár év alatt ily módon mind az öt egyházmegyebeli művelt középosztályhoz tartozó hitrokonaikkal részint a vidéki bizottság, részint a központból való fölkerestetés utján, közvetlen érintkezésbe lehetne lépni; s e pár év megmutatná, menynyiben lehet ezen intézet fenntartása és teljes kifejlesztése érdekéből számítás tárgyává- tenni azt a hitrokoni támogatást, melyre ezen intézetet egyházkerületi hatóságunk fentebb hivatkozott határozatában egyenesen ráutalt. Nem véli igazgató-tanács a számításból kihagyandónak azt sem; hogy az 5 egyházmegye területén levő nagyobb és kisebb városokban 15—20-ra tehető pénzintézet van, mely évi nyereményeinek fölosztása alkalmával, egyebek közt a közművelődés czéljaira is szokott adományozni. Tekintettel arra, hogy a már. többnyire régi keletkezésű, megerősödött és elég biztos alapon nyugvó finevelő intézetek mellett a jelenkor altal érdemletten fölkarolt nőnevelés eszméjével valószínűleg több helyen hódítani lehet, jónak vélné igazgató-tanács a pénzintézetek választmányi ülésein alkalmas időben, befolyással bíró egyének utján fölvetni ez eszmét, s odahatni, hogy évi dotatiók utján működjenek közre a pénzintézetek is, az elődök mulasztásainak pótlására, s hódoljanak adományaikkal a kor irányának, mely emelni és biztosítani kívánja a nők helyzetét a társadalomban. Az intézet anyagi megerősödésének forrásai után kutatván, javaslatba hozza igazgató-tanács még azt is, hogy az öt egyházmegye testületén alakíttassák egy női pártfogóság, élén egy a magas körökből választandó protestáns egyházunkhoz tartozó védnök nővel. E női pártfogóság az Öt egyházmegyéhez képest öt körre oszlanék egy-egy elnöknő és mérsékelt számú tagokból álló bizottsággal. E bizottság teendője és hivatása lenne aztán pár forint megállapítandó tagsági dij mellett minél számosabb tagokat gyűjteni a női pártfogóság részére. Egy ilyen szervezet mellett állandóan fölszinen fogna lenni a nőnevelés eszméje, s kevésbé lehetne tartani tőle, hogy a pillanatnyi lelkesedés tüze, a szalmalánghoz hasonlóan, a mint nem szítják, csakhamar kialszik. A folytonos szitásra épen egy ily élő szerv volna a legalkalmasabb. De méltó és igen megfelelő hivatás is volna az művelt nőinkre nézve, hogy ebben a szent törekvésben, mely épen a női nem, minél számosabb tagjainak műveltséghez juttatását s ez által szellemi és erkölcsi sőt akárhányra nézve anyagi helyzetüknek is javítását, emelését czélozza, segítségükre legyenek a férfiaknak. Mint művelt nőknek eszményi, mint család anyáknak gyakorlati szempontból érdekükben is áll, hogy ezt tegyék. Evégre szükségesnek tartja igazgató-tanács, hogy az egyházkerületi közgyűlés által, idézett határozatában ezen intézet támogatására utasított öt egyházmegye protestáns közönsége, mint föpártfogóság, és a szathmár-németi-i protestáns felsőbb leánynevelő intézet igazgató-tanácsa között,"a jövőben fenntartandó viszony megállapittassék, ezen pártfogóság mint szerv az intézet kormányzatába beillesztessék ; mely az egyházkerületi közgyűlés és az igazgató-tanács között foglalhatna helyet, s mód és alkalom nyujtassék arra, hogy a reá ruházott kötelezettségeknek megfelelően például az évenként legalább egyszer tartandó pártfogósági gyűléseken figyelemmel kisérhesse az intézet életfolyamát, s gyakorolhassa annak kormányzata körül a részére megállapítandó jogokat. E czélból javasolja igazgató-tanács, hogy e mostani értekezlet kebeléből egy bizottság küldessék ki, mely e viszonyt szabályozó szervezetet kidolgozza, munkálatát az öt egyházmegye espereseiből, gondnokaiból és a felsőbb leánynevelő intézet által megbízandó 3 tagból álló testület jóváhagyása alá még a tél folyamán benyújtsa, hogy az a szathmári egyházmegye utján, a jövő tavaszon tartandó egyházkerületi közgyűlés elé, helybenhagyás és megerősítés végett fölterjeszthető legyen.