Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

lag tanitó egyház nem nélkülözheti, saját magának, hitelveinek megtagadása nélkül azokról le sem mondhat ; eltekintve királyilag szentesített zsinati törvényünk 2-ik §-ának eme kifejezésétől «a reformált egyház alsó és felső iskolái, mindenestől az egyház testéhez tartoznak s egyházi hatóságok alatt állanak)) az lypojr. XXVI-ik törvényczikk, mint „semper cluratura lex" elévülhetetlenné teszi a tanítók képesítéséhez való jogunkat. A nevezett törvény 5—ik §-a ezt mondja : «A mindkét hitvallású evangélikusoknak jövőre mindenkor szabad legyen iskolákat is, szintúgy alsókat, mint nyelvtaniakat, nem csak a melyeket bírnak megtartani, de ujakat is ... felállítani és ott iskolatanitókat, tanárokat, igazgatókat, meghívni és elbocsátani ... a tanítás és tanulás módját, szabályzatát és rendjét (épségben maradván ő felségének az ország törvényes kormányszékei útján gyakorlandó hatalma) rendezni stb.» A törvény idézett §-ában, a ,,meghívás, tanítás és tanulás módjának meghatározása" kifejezés alatt benne van a képesítés is. Mert miben állott hajdan az a képesités?... Nem másban, mint abban, hogy a jelesebb növendékeket, bizonyos vizsga letétele után, classis praeceptorokul (mai nyelven gymnasiumi tanárokul) alkalmazták, vagy kisebb iskolákba, úgynevezett particulákba kiküldötték, a kevésbé jeleseket is mint privatus praeceptorakat (10—20 kisebb növendék mellé) alkalmazták. De ha a jelzett kifejezések nem fejeznék is ki világosan a protestáns egyházaknak a mai fajta tanító— képesítéshez való jogát, világosan elismeri ezt az 1868. XXXVIII. t. cz. 13-ik §-a, melyszerint „minden hitfelekezet tarthat ftnn tanitóképezdéket is" (ezen törvény 88. §-ában foglaltaknak teljesítése mellett, csakhogy «bennök évenként nyilvános vizsgálatok tartassanak, azok eredménye a közoktatási miniszter tudomására hozassék, hogy végre az azokban végzett növendékeknek számára 102. és 103. §§-okban (1868. XXXVIII. t. cz.) körülirt szigorlatoknak megfelelő vizsgálatok tartassanak.)) Ez idézettel szemben azt mondhatják a tervezők : hiszen a tanitóképesités eddig birtokok jogát ők nem is tagadiák meg a hitfelekezetektől, hanem épen azért, «hogy a tanítóképesítés magasabb fokozatú legyen, mint azt némely tanítóképző intézetben különösen a magántanulókkal szemben kezelték)) szükséges, hogy e jogot jövőre ne élvezhessék. Bizony majd nem olyan szándék ez, mintha valaki a fát akarná kivágni azért, mert a gyümölcsöt nem jól érlelte meg, a helyett hogy a megérlelés akadályait hárítaná el! Tessék reá szorítani azokat a felekezeti intézeteket arra, hogy a tanitóképesitésnél kellő szigorral járjanak el. Tessék elsőben is megszorítani, vagy egyenesen eltörölni a magántanulás intézményét, ha az oly károsnak bizonyult. Tessék megkívánni, hogy a tanitóképesités magyar nyelven történjék, hogy ha a magyar nyelvben való jártasság csekély a nem magyar nyelvű tanitóképezdékben ! Hiszen mind ebben van módja az államnak 1 Nevezetesen : Az 1876: XXVIII. t. cz. 5—ik §-a kimondja, hogy a tanfelügyelő köteles a tankerületében levő állami, községi, hitfelekezeti stb. alsó és felső népoktatási... intézeteket, maga vagy segéde által stb. minél gyakrabban, évenként azonban legalább egyszer meglátogattatni s azokban a népoktatási törvény végrehajtására felügyelni stb. Az egyes törvény végrehajtására 1876. szeptember 2-án kiadott miniszteri utasítás 59-ik §-a szerint, megvizsgálja a tanfelügyelő a felekezeti tanitóképezdéket is és végire jár, hogy azokban a népiskolai (1868 : XXVIII.) t. cz. 88. §-ában fölvett tantárgyak ... rendesen tanittatnak-e? Van-e mellettök gyakorló-iskola s hasonló módon taníttatnak-e abban a népisk. t. cz. n. §-ában kijelölt tantárgyak stb. Végre bizonyosságot szerez arról is, hogy a (hivat.) t. cz. 102-ik §-a értelmében az egész tanfolyamot bevégzett tanítójelöltek, a pálya folyam elvégzése után egy év múlva stb. az arra rendelt hitfelekezeti hatóság által szigorló-vizsga alá vétettek-e stb. Az 1879-ik évi XVIII. t. cz. szigorúan intézkedik a magyar nyelv tanításáról népoktatási tanintézetekben és igy a tanitóképezdékben is. A 2-ik §-ában kimondja, hogy 1882. jun. 30 kától kezdve tanitói oklevelet senki sem nyerhet és sem rendes, sem segédtanítóul nem alkalmazható, a ki a magyar nyelvet beszédben és írásban anynyira el nem sajátította, hogy az iskolában taníthassa. A 6—ik § világosan kimondja, hogy nem magyar tannyelvű képezdékben a tanfelügyelőnek vagy a miniszter által kinevezett helyettesének jelenlétében és részvételével tartható meg a képesítő vizsgálatok és a képesítő oklevél 1882. jun. 30-kától kezdve, csakis annak adható ki, a ki a magyar nyelvet teljesen birja, hogy azon taníthasson és az oklevél a tanfelügyelő által is aláírandó. Van tehát törvény és törvény hatályával biró rendelet elég, csak végre kell hajtanil Tegyük fel azonban, hogy a tanfelügyelők az oláh, szász és szerb képezdékben nem tudtak kellő érvényt szerezni a törvénynek : méltó-e, helyes-e és igazságos-e, hogy ((hitfelekezetek » czege alatt, a legmagyarabb egyház intézeteit is (ugy hallgatólagosan) vádolják a kormány előtt és őket vérrel szerzett jogaiktól megfosztatni kívánják ? 1 .... Bizonyára ez eljárás se nem helyes, se nem igazságos. Mi protestánsok nagy áldozatokat hozunk a közművelődés oltárára. Hordozzuk az állam terhének nagyon tekintélyes részét, midőn népiskolákat, gymnasiumokat, tanitóképezdéket és más felső iskolákat tartunk fenn : vájjon csakis a terhek hordozása a mi tisztünk és az 1791 : XXVI. t. cz. 5—ik §-ának ellenére a tanítók és tanárok képesítéséhez semmi jogunk?!,.. Igenis van jogunk; a hol kötelesség van, ott jognak is kell lenni ! És e jogunkat meg is fogjuk őrizni. Különben sokkal szabadabb elvűnek és jogtisztelőnek hiszszük a m. kir. kormányt és első sorban a vallás és közoktatási miniszter ur ő nagyméltóságát, aztán az országgyűlést, minthogy ama bizonyos «országos bizottság)) folyamodására, tanitóképesitési jogunkat elkonfiskálni akarná. Mi megfogjuk azt tartani; sőt mihelyt módunkban lesz, tanárképesitő-jogunkat is érvényesíteni fogjuk. Egy kálvinista professzor. A bonyhádi és gyönki gymnáziumok egyesítéséről. Nagytiszteletű Szerkesztő úr 1 A «Prot. Egyh. és Isk. Lap» nov. 22-iki számában Marhauser tanár úr egy főgymnasiumnak Bonyhádon leendő felállítása érdekében szólván, azt «szeretné (szép tőle) hogy az a gyönki ev. reform, gymnasiummal való egyesülés alapján vitetnék keresztül.)) A Tolnamegyében levő két gymnasiumnak egyesítéséről nem ez alkalommal van először szó, Marhauser