Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

a theologiai akadémiák is küldjenek abba egy-egy képviselőt. Minthogy a presbyteri elvből folyó igazság, hogy fokozatos igazgató hatóságaink jog és tettkörük csonkításába kész szívvel nem hajlandók belenyugodni, külöben sulyuk, tekintélyök, hatásuk és a közérdek sinli meg, s hogy ily nagy, mondhatni ön fosztó ujitásba belemenjenek, még további alapos megfontolásra, széttekintésre és az eszmék érlelésére van szükség és erre kellő idő engedendő. Minthogy a másik gyökeres ujitás a lélekszám szerinti szavazás beékelése egyházunk alkotmányába, a presbyteri rendszerrel ellenkező útvezetőbe terelné egyházunkat, alapelvet érint s majdnem a hitvallás változtatással azonos horderejű, világos igazságul tűnik előttünk fel, hogy e téren szinte nagy mérvű megfontolásra van szükség. Az elhamarkodva törvénybeiktatás az egyházak békéjét is felzavarhatná. Minthogy végre a konventi tagok választása a zsinat utáni legfelsőbb hatóság tekintélyét, erejét, biztosabb mozgását lényegesen érinti, az áldozatok és terhek minden súlyát hordozó ős alaptényezők a presbyteriumok talajába fogódzva, minden vihar közt szilárdabban álland s méltó koronája lesz úgy ki, mint fel és lefelé az egyetemes egyháznak. Ez indokok alapján engedje meg a főtiszteletű és méltóságos zsinat, hogy alázatos kérelmünket következő pontokban összegezve terjeszszük fel szine elé, meghallgatás és teljesités végett, kérve a pesbyteri elvekkel rokonszenvező zsinati tagokok is hathatós támogatásra. 1. Mint legfőbb hatóság, szerveztessék a zsinat a presbyteri rendszernek megfelelő egy és szélesebb alapon. Tagjainak száma emeltessék, a theologiai akadémiák is egy-egy képviselőt küldjenek. 2. Mellőztessék jelen zsinat által a közigazgatási bíróságnak törvénybe iktatása, s az erről szóló törvényjavaslat akár mostani, akár módosított alakban, kellő előkészítés végett összes egyházi hatóságainknak adassék ki. 3. Hasonlóképpen odáztassék el a lélekszám szerinti szavazás törvényerőre emelése. 4. A konventi tagoknak, a ptesbyteriumok által választása iktattassék törvénybe egyenlő szavazási mód megszabásával, minden kerületre nézve. ISKOLAÜGY. A tanítókat képesitő országos bizottságok szervezésének kérdéséhez. E becses lapok 47-ik számában «A tanítókat képesitő országos bizottságok szervezése)) czím alatt, egy czikk jelent meg, melyre talán — ha a t. szerkesztő úr a figyelmet föl nem hívja is — ugy is megtettem volna észrevételeimet, most anynyival inkább. Szomorú körülménynek tekintem, elsőben is, hogy «a magyarországi tanitók országos bizottságában)) egy öreg református tanitó, (a kit még a régi kollégiumok képeztek), nagy lelkesedéssel pártolta azon eszmét, melyet egy reformátits esperes unokája, indított meg, a ki pedig aligha nem ismeri az 1790/1-ik XXVI-ik törvény czikket. De hát én ezeknek is tudom magyarázatát adni. Öreg barátunk rajongó buzgalmában minden szokatlanért hevül és lelkesül: ennélfogva neki megbocsáthatja ezt az egyház, csak az a kár, hogy azok, a kik közvetlen közelből ezt a rajongó természetét öreg barátunknak nem ismerik, szavaira módfelett nagyon nagy súlyt helyeznek. Pedig jelzett öreg barátunk (valamelyik egyletben) aligha nem az 1790/1 -ik XXVI-ik törvényczikkről és a kálvinista autonomia fontosságáról értekezik azóta, mely törvényczikkben az iskolák és a tanitók beállításához stb. való jogaink is benne vannak ! A másik általam különösen tisztelt sőt szeretett egyéniség, az indítványozó réges-rég szűknek találja kálvinista egyházunk és református vallásunk körét, ot talán nagy idealismusa, valamely bölcsészi rendszer hívévé avatta a vallás helyett és kiváló faji szeretete a magyar államot fajilag is azonnal, teljesen magyarrá óhajtaná tenni, és miután ebben, a nem magyar felekezeteket látja a legnagyobb akadályoknak : ostromot indít a per excellentiam magyar vallás és magyar egyház történelmi jogai ellen is. Ezekben találom én a jelzett szomorú körülménvek magyarázatát. j Oj De térjünk át ama tervezet érdemére. A tanitói kar tekintélyének fokozatos emelése természetszerűleg megköveteli, hogy minden lehető megtörténjék, hogy a tanitói pályára csak erre alkalmas ifjak bocsáttassanak, mondja a kérdéses tervezet bevezető soraiban. Nevezetes dolog, hogy minduntalan és mindenütt felmerül a tanitói tekintély kérdése!... Szerintem a tanitói tekintélyt nem a tanitói oklevélnek más oklevelekkel való egyenjogúsítása szerzi meg, hanem más két dolog. Először az : ha a tanitó jólétben élhet és a megélhetés gondjai sem idejét, sem lelkét el nem vonják az iskolától, a nevelés és tanítás szent ügyétől!... Kenyeret kérünk mi tőled felséges magyar állam nyomorgó papjainknak és tanítóinknak, még pedig nem szabadságunk, nem önkormányzatunk árán! ... Es ha megkapjuk a kenyeret, és megmarad szabadságunk, virágozni fognak népiskoláink : mert a tanitói pályára tehetséges ifjak fognak lépni é.s a tanitóképezdéket a gymnasiumi növendékeknek a java fogja fölkeresni. Á másik a mi a tanitói tekintélyt megszerzi: a tanitó buzgósága, odaadó munkássága az iskolában és folytonos öntökéletesítése. Ha a tanitók csak addig törekesznek, mig a kitűnő vagy jeles oklevelet megszerzik ; aztán pedig más után járnák, egyleti, társadalmi, vagy épen politikai szereplés kísértetei után futnak, bizony ott lehet és hiában való lesz a fényes képesség, mert azt birtokosa nem igyekszik az iskolákban, növendékei között érvényesíteni. Nem lesz és nem is lehet ennélfogva az ilyen tanítónak — mint tanítónak — tekintélye senki előtt. Lehet izgató, kortes vezér és mint ilyen e téreken tekintély; de nem a tanitás mezején. ((Állítson fel az állam egyelőre az egyetemek székhelyein, vagy ha másutt is 4—5, az egyes tanítóképző intézetektől teljesen független lanitóképesitő bizottságot, kizárólag az állam által kinevezett szakférfiakból (tanfelügyelők, tanitóképezdei tanárok és tanitók.) E bizottságok szigorúan megállapított egyöntetű s magyar nyelven tartandó szigorlatok alapján adják ki a tanitói oklevelet és más testület ilyenek kiállítására ne jogosittassék fel.» Ebben a pontban fekszik az egész tervezet lényege. Jól jelzé meg e becses lapok szerkesztője, hogy e kérdésnek protestáns oldala is van. Lássuk ezt. Eltekintve attól, hogy a népiskolákat a reformátió szülte, hogy azokat a protestáns egyház, mint kiváló-