Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

sége még jobban igazolva lesz, mint a presbyterián rendszer következménye és akkor alapos volta is még jobban kiviláglik. Az isteni igehirdetés gyúpontjai az egyes gyülekezetek. Nem esetleges lélekszám-többség azok alkotó elve. Ha lélekszám arányában osztatik a szavazás joga: az úgynevezett «paritás» szép elve — világiak és lelkészek egyenlő súlya befolyása — sorvadásnak indul ; az isteni igét hirdető elem háttérbe szorításával pedig, a hit fentartása is koczkáztatva lehet és ez lényeges mozzanat ! A hívek ezrei, csak a gyülekezet vezetői és kor*mányzói előállításánál első tényezők, hogy képviselőiket megválaszszák. Azután felfelé, a zsinatpresbyteri rendszerből folyólag, csak képviseletek, azaz testületek működnek, mert az igazgató hatalom, a képviselőhatóságokban testesül meg fokozatosan. A személyelv behozatala, egyeduralomra vezetne, mely éppen ellensarka a presbyteriánismusnak, melyben szervek, nem lélekszámok a döntő tényezők. Szám lehet a statisztikában vezér, de Isten országában nem lehet vezérelv. Annyira ragaszkodunk itt is, e kérdésben a presbyteri elvhez, hogy ily alapelvi kérdésben az ellenkező állás foglálást, egyházalkotmányunkon történő résütésnek tartjuk. A konventi tagok választásmódjának meghatározását mi is sarkalatos kérdésnek tartjuk; hiszen a konvent, a zsinat nem létében, összes anyagi és szellemi ügyeinkben dönt. Sőt már is zsinati jogot gyakorol ; p. o. a lelkészképzés általános módozatait, mit törvényeink 89. § a) pontja zsinati intézkedésnek nyilvánított, a konvent állapította meg; uj theologiai alapvizsgát létesített ; a lelkészképesitő vizsgát kivette a kerületek kezéből, zsinatunk tudta nélkül. Egyházunk egyetemét felfelé és kifelé képviselő konventünk, vegye tehát életerejét — ily körülmények között — az ősalaptényezőkből, a presbytériumoktól, ne legyen a kerületek delegatiója, hanem a gyülekezetek közvetlen és szabad képviselete; és igy egy alapon álló. Csatlakozzunk tehát a testvér-kerületek eddigi álláspontjához, melyekben eddig, minden veszély nélkül, a presbyteriumok szavaztak konventi képviselőkre. Presbyteri álláspontunkat támogatják a külföldi testvéregyházak példái. A szabadság és reformáczió klaszszikus földjén élő hitrokonainknál, az egyházmegyék a gyökeres alaphatóságok, mint nálunk voltak a tractusok a reformáczió elején. Kerületek és nemzeti zsinatok nélkül is működtek azok. Ott künn ma is a tractus részt vesz az egyházi törvényhozásban, mert a zsinat nem hozhat egyetlen állandó törvényt sem, mig előre meg nem kérdezi mindenik tractus helyeslő, vagy nem helyeslő véleményét. A tractusok véleményét táblás kimutatásban terjeszteti maga elé s ha a többség nem helyesli, azon évben nem alkot törvényt; hanem ha fenn akarja javaslatát tartani, még egyszer beküldi előbbi vagy módosított alakban javaslatát és indítványát; és csak a második vélemény-nyilvánítás után alkot aztán szabad meggyőződése szerint törvényt a felvetett tárgyban, mikor már előre és kétszer tájékozva lett a közszellem irányáról. Mert a zsinati törvényhozó, azon közszellemnek tartozik lelkében felelősséggel, mely az egyetemes egyházat áthatja. Ily előzetes eljárás nélkül sürgős esetekben is csak ideiglenes, u. n. «interimtörvénytw hozhat. Ez a biztosíték, hogy a souverain zsinat semmi újítást elhamarkodva fel nem erőszakolhat. A vallás világában inkább várakozni kell mig a közszellem érik, mintsem felülről kezdett, alulról nem támogatott törvénynyel megzavarni az egyház békéjét. A presbyteriánismus oly élő szervezet, mint a vérkeringés. Az agyban mozgó vérnek le kell menni a legalsó erekbe és viszont, fennakadás nélkül; akkor van jóiét, egészség az egész testben és ami szinte fődolog: összhang. A hugenotta egyház is nagy súlyt fektet zsinati szervezetére, hogy az biztosan és méltán a közszellem és közakarat igaz tolmácsa legyen. E végre a zsinatnak egy és széles alapon kell állania. Zsinati képviselőit oly rendkívüli és kibővített egyházkerületi gyűlések által választatja, melybe minden presbyterium küld egy lelkészi és egy világi képviselőt, úgy hogy minden gyülekezet képviselve legyen. A zsinati tagok száma nagy, minden 6 lelkész után s az igy keletkezett zsinati tagok állományának fele lelkészek, fele világiak közül, szavazattöbbséggel választatik. Ősi magyar multunkban is emelkedtek hangok, és pedig tekintélyesek a zsinat feladata és rendeltetése felől. Szegedi Kiss István főreformátorunk a zsinatot oly gyűlésnek tartotta, melybe minden ecclesia a lehetőségig befolyjon. Nem lehetvén minden egyes hívő jelen, legalább képviseletileg, vidéke nevében jelenjen meg ; a zsinat zsarnoki nyomást ne gyakoroljon, mert a szentlélek sem hatósághoz (sedes), sem személyekhez kötve nincs; hanem szolgáljon építésre és semmi olyat ne törvér^esítsen, ami nem szükséges, vagy aminek kiváló haszna nincs; és a mi fő: közmegnyugvást és az egyház közmegegyezését (concordia) eredményezze a zsinat. (Loci Communes 325. sz.) Medgyesi Pál, a tiszta presbyteriánismus első hű képviselője, előbb debreczeni hittanár, majd Lorantft Zsuzsánna fejedelemnő udvari papja, 1649-ben, a zsinatról igy vélekedék: «nem arra való az, hogy a különkülön ecclesiáknak minden hatalmukat, maga kezéhez vévén az igazgatná mindenekben azokat. Sült pápistaság fekszik ez alatt! „Az igazi zsinat ne vegyen ki minden igazgatást az ecelesiák kezéből, az presbyteriumra semmit sem hagyván, így nem lenné segéd a zsinat, hanem akadály és szenvedhetlen oligarchia(Dialógus 98. és 99. 11.) Béza Tódor és a tarczal-tordai zsinat hitvallása, hasonló nézetet hangoztatott. A magyar presbyteriánismus a fájdalmak és szenvedések gyermeke. Mikor a mult században elvétetett anyaszentegyházunktól minden töredékeny felsőbb hatalmi támoszlop; főurak, fejedelemség, kormányi véderő ; akkor helyezkedett örökalapjára, a hivők egyetemére, mint megtépett lombkorona a törzsre, gyökereire és megszülte az első presbyteriumokat és virulásnak indult újra. Tartsuk fel a széles és termő alapra támaszkodást; védjük kettős erővel a presbyteri elveket ; azokat nem a jogok csonkításával, hanem szélesítésével, a százezrek öntudatában felkeltésében s részvétre indításával biztosíthatjuk egyedül. Ime e szent érzelem és elvhűség indít és vezet bennünket felszólalásunkban. Minthogy a presbyteri elvből folyó s történetileg is bebizonyított igazság, hogy az egyöntetű széles alapon álló zsinat igazi biztosítéka s védvára az egyházalkotmánynak, zsinatunk pedig jelen szervezetében inkább elsőrendű hivatalviselőink gyűlése, úgy, hogy egy részök nem is választatik a zsinatra, más részök választása csak formai dolog, inkább az illem és udvariasság szüleménye, a nem hivatalos személyek elenyésző csekély számban juthatnak be. A legkívánatosabb a zsinati tagok számát jövőre megkétszerezni, hogy a bíráló elemnek, a nem hivatalos egyháznak is tér jusson abban. Sőt a legerősebb külföldi hitrokonok példájára,