Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

egyház szertartás és evangyélium terjesztés mun- káiban. Nagy eredményeket mutat fel. Nekünk is küzdeni kell, magyaroknak, a hitetlenség minden árnyalataival, a növekvő romanismus eszközeinek légióival : lelkész és presbyterek - «fasces»-e törhetlenné, meghódithatatlanná teend minket. Az egyházkerületi közgyűlésekről ezúttal nem szólok, a konventek és zsinat rendszeres működése miatt sokat vesztettek azok eddigi jelentőségükből ; konvent és zsinat előtt azok voltak a legfőbb forumok, ma már módosulás állt be. Külföldön is az u. n. tartományi zsinatok (a mi superintendentiáinknak megfelelők) a zsinat évi működése miatt inkább csak összekötő lánczszemek a tractus és zsinat közt. Erősitsük magunkban és körülöttünk a presbyterian elveket. A mi ezrek öntudatos birtoka, ezrek féltett kincse, azért ezrek szíve dobban, ezrek kara emelkedik fel. A triumvirek, decemvirek, centumvirek korszaka lejárt, a reformátió puritán egyházaiban a presbyterianismus a milliumvir valósítása. Légy egy, nagy és szabad te magyar ref. egyház! Legyenek nagy lelkészeid .és nagy presbytereid — gondnokaid —; nagyságod inghatlan és diadalmas akkor marad, ha a presbyteriumok ezrei, s az egyháztagok százezrein nyugszik hatalmad és erőd. Olyan leszesz mint szirttető, a csúcsa is gránit, a .talapzata is az, mert a gránit-hegy nem más, mint maga a gránit-talajnak magasba elnyulása. Debreczenben, 1891. nov. 29-én. Balogh Ferencz, hittanár. A zsinat-presbyteri elvűek kérvénye a zsinathoz. Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat! Egyházi törvénykönyvünk megujitása, tökéletesítése, azon magasztos feladat, mely a ft. zsinat kezébe van letéve. Évtizedekre szólólag dőlhet el egyházalkotmányunk egyes alkatrésze. Mielőtt tehát nagyfontosságú alkotásához fog, szükség és illő, sőt kötelesség, hogy minden érdeklődő egyházi hatóság tegye meg észrevételeit, mondja ki óhajait, sőt aggodalmait is, melyek az elvi kérdéseknél felhőként jelennek meg! Most kell azt tenni, mig nappal vagyon! Igen, mi kérelemmel járulunk törvényhozó testületünkhöz, vajha sikerülne a tények és indokok előadása által az aggályra okot szolgáltató törvényszakaszokra a főtiszteletü zsinat bölcseségét úgy megnyerni, hogy a hozandó törvény megnyugtatására szolgálna egyházunk egyetemének és dicsőségére jelennek és jövőnek egyaránt. Kérelmi szózatunkat felterjesztjük, mert a mienk és több egyházmegye indokolt véleménye méltatásra sem talált saját egyházkerületünk közgyűlésén; s attól tartunk, hogy az egyházmegyék véleményének nyilvánulása a kerületi gyűlés mellett feledés homályába merül. A minket megdöbbentő tényállás az, hogy saját egyházkerületünk közgyűlése 1891. szept. 24. s következő napjain, az egyházmegyék többségének indokolt véleményi összhangját a zsinati törvényjavaslat néhány elvi pontja felett elvetette, vagy megmásította. Nevezetesen : a) a közigazgatási biróság uj intézményét behozni javalja és 8 egyházmegye ellenére elvonni az eddig illetékes hatóságtól; b) a lélekszám szerinti szavazás módját 9 egyházmegye ellenére magáévá tette; ^úgyszintén a konventi tagoknak a kerületi gyűlés által választását, 7 egyházmegye kívánságával szemben. Ha a felsőbb hatóság ily könnyen túl teszi magát azon hatóságok összhangzó véleményein, melyeknek vállain áll, és épen akkor, mikor uj egyházalkotmányi elvekről van szó : nincs czélja, sem jelentősége a vélemény kikérésének; puszta üres formává törpül az. Szerintünk a törvényalkotás és változás küszöbén a kellő tájékozást a közhangulat és szellemnek minél tágasbb körben nyilvánulása nyújthatja s éppen ily esetekben az lett volna a kerületi gyűlés hűséges kötelessége, hogy nyilván kitüntette volna, miszerint az egyházmegyék túlnyomó többsége mit hiszen és mit néni; mert az 57 magyar ref. egyházmegye állásfoglalása igazabb tűkörben mutatja fel a közakaratot és óhajt, mint öt kerület, öt testület nyilatkozata. Mert akkor a főtiszteletü konvent és zsinat nem a kerületek szemüvegein lát, hanem a kerületeket alkotó, számosabb tényezők érverését tapinthatja, még pedig közvetlenül. Ami a közigazgatási biróság uj intézményét illeti, a rendkívüli nagy többség (13-ból 9 egyházmegye) amellett foglalt lényegileg állást, hogy se megye, se kerület ne mondjon le eddig birt közérdekű jogköréről. S ime, egy fölmerült indítvány folytán, a kerületi közgyűlés mégis elvonta azt az eddigi birtokostól, áttévén szűkebb körű, mondhatni zárt hatósághoz, a fegyelmi birósághoz. Ezt mi jogvesztésnek, jogról lemondásnak fogjuk fel és ez sért azért is, mert «rólunk, nélkülünk» eljárással fogadtatott el, a nagy ujitás és változtatás. A presbyteri elv követeli, hogy a jogtulajdonostól, bírt jogot elvenni, önnön hozzájárulása nélkül nem szabad. A jelen szomorú esetben nemcsak nem járult az hozzá, hanem a véletlenül felvetettnek látszót uj indítvány, uj vélemény meg sem fordult az egyházmegyék előtt. Minden presbyteri egyházban, széles e világon, maga a zsinat is megkérdi az alattas hatóságokat s oly véleményt vagy indítványt, kivált ha elveket és jogokat mélyen érint önnön és rögtönös kezdeményével határozattá nem tesz; s ime a kerületi közgyűlés túl ment a zsinat határán is. A lélekszám szerinti szavazás behozatala is merően ellenkezik a presbyteri elvvel. Az Isten igéjének hirdetése szüli az egyházakat, százan vagy ezeren tömörüljenek bár egy egyháztestté, az igehirdetés körül, az nem változtat azon vallási egység természetén. Ezen őstestületi egyed (ecclesia Christi) az alaphatóság az egyháztársadalomban és az nem más, mint az igehirdető, a presbyterium s a hívek egysége, ahonnan indul ki minden élet és jog. Ebből folyt azon helyes szokás : ahány lelkész, annyi szavazat; mert több lelkész tulajdonkép több központ jelzője és így több gyülekezet eszméjét képviseli. Csakis anyagi ok miatt nem különültek el az oly nagyobb gyülekezetek külön parochiákká, külön egyházi egyedekké. Erős külföldi presbyterián hitrokonainknál nincs ily összetett gyülekezet; az elv azonban nálunk is kezd tovább képződni; szebb jövő hangjai zendülnek s a parochiákká különülés szülemlő"ben van s «ahány lelkész, annyi szavaz.it>) tétel helyes-