Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

ref. egyház a Bethlen-Apafi korszakban, s Gelei korában, állami erőre támaszkodott, kül támosz­lopokra. Minő kinos lealázás, százados «via dolo­rosá»-n kellett átvánszorognia, állami nyomás alatt, mig elérkezett a desolata egyházak pusz­tájához. A pesbyteri egyház akkor biztos és leg­erősebb, ha önmagára támaszkodik, legszebb képe ennek a pyramis, a legszélesb alapon nyugvó épület. Leszedhetik annak csúcsát, még is áll; leszedhetik derekát, mégis áll; sőt leg­alsó rétégéig bebontható, s alapzata még min­dig inghatlan. Országos zsinatok nélkül száza­dokig élhetnek egyházaink, éltek is. Volt trac­tusi korszaka minden ref. egyháznak, akkor is állt. Csak ha legalsó rétege, a presbyteriumok elpusztulnak, szűnik meg létezése láthatólag, földalatti gyökér-életét akkor is folytatja, s adott alkalommal kiemelkedik. A tevékeny len­gyel ref. egyház romjából ma már a varsói ref. tractus, 5 — 6 presbyteriummal, létezik, el­pusztult felső része. A cseh-morva egyház láthatlan gyökér-élete száz év óta újra emelke­dik törzszsé és sudarrá. A pusztithatlan ős erő a presbyteriumok­ban és ezek első fokú szervezetében, a trac­tusokban honol. Második életkellék és feladat ezt ápolni, fejleszteni és szuverén jogát fentar­tani. Szuverén joga nemcsak az önkormány­zás, hanem minden felettes hatóság tagjainak választása, küldése, megbizása. Ezért a presby­teriumok joga nemcsak önnön testületének, hanem a felebbvalóknak is választása, a zsi­nat tagjainak választása őt illeti. A zsinat mindenik: országos, kerületi és megyei, meg­szűnik a szuverenitásban részesülni, megszűnik az ős alkotó elemek kifejezménye lenni, ha elszakad az ős sejtektől, vérerektől és eleven idegektől. Művirágcsokorrá lesz. Ez öröklő presbyteri elvből foly kétségbe­vonhatlanul a) hogy a zsinatnak egy és a leg­szélesebb pyramidalis alapon kell nyugodnia. b) Tehát az erdélyi egyházkerületnek is, ha egyenjogú tényezője akar lenni egyetemes egy­házunknak, sietni kell hasonló alapra helyez­kedni, mint a többi kerületeké, különben al­kotmányunk quodlibet vegyület képét mutatja fel, melynek egyik része presbyteri, másik fele delegált hatóság, delegatio, consistorium jel­legű. c) Ha minden hatóság a maga ős alapján nyugszik. A mi sajátságos, unicum uj hatósá­gunknak is, a konventnek, egy alapon kell állani és szervezkedni, még pedig a többi hatóságok és testületek módjára, a presbyteriumokon. A dolgok ereje, az elvek logikája engem is e meg­győződésre hajtott, korábbi álláspontomból; ez a harmonikus fejlődés törvénye; ha más ala­pon nyugodnék a konvent, az delegáczióvá, con­sistoriummá, oligarchiává törpülhetne. A kon­vent a szomorű ccCarolina resolutio» utáni kor­szak kínos terménye, sírkertben hajtott szo­morú fűzre emlékeztet, a betiltott zsinatok sír­kövei közt kezdeményeztetett, a szabad zsinat pótlásául. Ily konventi intézményt semmiféle presbyteri egyház a földön nem ékelt a szabad zsinat és kerületek közé. De ha már megvan, mint történelmi fejlemény, emeljük ki lebegő helyzetéből, tegyük egyöntetűvé alkotmányunk minden forgató kerekét, adjunk neki szuvere­nitási keretet... annyival is inkább, mert en­nek végzései az egész egyházra szólók, és sze­rencsére külső és felső, idegen szentesítést nem igényelnek, tehát az alulról nyugvó szentesítés kellékével ruházzuk fel. A jövőben drága érré fejlhetik ez. Az ingatag politikai áramlatok el­seperhetik, vagy felfüggeszthetik országos zsi­nataink működését, mint volt a mult század­ban... akkor a konvent marad a legfelsőbb tényező, mely ha erkölcsi támogatást talál lenn, életbe lépnek alkotásai, mint léptek a nem szentesített budai kánonok elvei. Erre fődolog: lenn erősnek lenni, tekintélyét önnön magából nyerni, d) Végre következik, hogy zsinatunk szélesebb körű legyen, tagjai számát illetőleg. Itt pénzáldozat útját ne állja a reformnak. A legerősebb presbyteri nagy egyházak nem ked­velik a kevés számból álló zsinatokat. A tagok száma a résztvevők és érdeklődők számát emeli; és ez a mozzanat a virulás és áldozatkészség dús forrása. A presbyteri rendszer a legszaba­dabb és kifejlettebb képviseleti rendszer a vilá­gon. Az egyházat alkotó isteni erő az Isten igéje, s az ennek hallásából származó hit, ez szüli a keresztyén népet, a keresztyén nép hite viszont a templomot, szószéket, lelkészi és presbyteri tisztet, s az ős első testületet, a gyü­lekezetet, a parokhiát. Ennek képviselője, örök hordozója, mutatója, fentartója a presbyterium, nyáj, pásztor és kormányzó egygyé tömörülve. Ez ős testületi egyedek, szerves testek, az alap és ős tényezők. Ez a presbyterium minde­nütt jelenvalósága, mindenütt hatása és befolyása a presbyteri alkotmány lényege. Csak a lehet­lenség akadálya vet korlátot mindenütt való, egyenes részvételének. Az első felettes hatóság­ban (tractus) egyenesen, azaz képviselői min­denikével van és lehet jelen. A legfelsőbb ha­tóság alakulásánál már bizonyos elv szerint több presbyterium alkot egy választó és külső egyedet. Külföldön legalább 6 gyülekezet, 6 lel­kész után esik egy zsinati képviselő. A mi zsi­natunk is körülmények szerint mondja ki, hány

Next

/
Oldalképek
Tartalom