Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

hogy papságunk, miután a hibát elkövette a választásoknál, legalább most utólagosan megembereli magát, s meggyőződését hathatósan kifejezi : ez a kis hetes szám elég volna még a siker biztosítására is. A presbyteri a nusok programmja lehet a Kálvin-féle presbyteri elv megvédése a támadások ellen és erőteljes keresztülvitele az összes intézményekben. Ezen elven a törvényjavaslatnak két lényeges pontja ejt sérelmet: a nagy egyházak több szavazata és a szűkebb birói tanácsok; tehát a presbyterianusok támadásának ezen kettő ellen és ezek összes consequentiái ellen kell irányulni. A consenquentiák közt nevezetesebbek : az Erdélylyel való félszeg unió, a konventi tagok választási jogának elvétele a presbyteriumoktól, valamint a sinlődő papság anyagi helyzetén való erőteljes javítás hiánya stb. A siker biztosítására nézve lényeges szükség az, hogy a presbyterianusok mindjárt a zsinat legelső napján egymásra ismerjenek és szervezkedjenek; azért felkérem e felfogás híveit, hogy december 5-én délután 4 órakor a Kálvintéri ref. papnövelde nagy termében összegyűlni szíveskedjenek, a teendők megbeszélése végett. Kovács Albert. ISKOLAÜGY. Középiskolai szervezetünk és rendtartásunk hiányai. — Válasz Figyelőnek. — E lapok hasábjain legközelebb Figyelőtől «Ev. ref. tanán> cim alatt egy czikksorozat jelent meg. E czikkekben Figyelő középiskoláink szervezeti és rendtartási ügyeiben leginkább saját egyéni tapasztalatait adja elő ; de sokszor oly dolgok miatt panaszkodik egész általánosságban iskolai szervezetünk ellen, a melyek pedig épen csak fennálló rendtartásunk egyenes félremagyarázása mellett történhettek meg; s igy talán nem lesz helytelen, ha Figyelő egyéni tapasztalataival a magam, sok tekintetben eltérő tapasztalatait állítom szembe. Figyelő azon kezdi czikksorozatát, hogy «nagy zavarban van, miként határozza meg e csodálatos individuomot, ev. ref. tanár.» Azt hiszem pedig, hogy e meghatározás nem olyan nehéz dolog, hiszen e lapok hasábjain is többször és bőven ki volt fejtve, hogy mik azon kellékek, a melyeket egyházunk az áltálános szakképzettség mellett tanáraitól meg kívánhat. Czikkének első részében Figyelő — előadva, hogy mily «sok fejű különbnél különb felső hatóság)) — igazgató-tanács, esperes, egyházkerületi iskola látogató, miniszteri biztos van hivatva intézeteinkben a tanitás ellenőrzésére — azon panaszkodik, hogy ez a sokféle hatóság még sem ad irányt a tanár működésének s igy nincs hasznára az ev. ref. tanügynek. Nézetem szerint Figyelő e panasza tévedésen alapul ; e sokféle hatóságnak ugyanis nem a tanár működésének irányítása képezi a feladatát, hanem annak ellenőrzése, hogy a tanitás általában megfelel-e a konvent által megállapított tervezet alapján elkészített s az egyházkerület által jóvá hagyott tantervnek, s azon igazi ref. szellemnek, a melynek nem szabad intézeteinkből hiányoznia, s végre, hogy eleget tesz-e a tanítás az országos középiskolai törvény követeléseinek s nincs-e államellenes, hazafiatlan iránya. A tanár működésének irányítására tehát ezen felsőbb hatóságoknak nem lehet befolyása; hanem igenis lehet első sorban az igazgatónak, ki rendtartásunk értelmében az egész intézet fölött tanulmány és fegyelem tekintetében közvetlen felügyeletet gyakorol, s ezért első sorban felelős, és lehet a tanári széknek, mely a rendtartás B : I. 3, pontja értelmében időszakonkint módszertani tanácskozásokat tart. E befolyás azonban nem terjedhet ki annyira, hogy a fiatal tanárból «hírneves paedagogust)) csináljon, mert mint Figyelő bizonyára nagyon jól s mint b. Eötvös Lóránd egyetemi rector ez évi megnyitó beszédében oly szépen kifejtette, a tanitás kérdése első sorban és főleg egyéni kérdés, a mihez kiváló rátermettségre van szükség. Helyesen nevezi a tanítást épen Figyelő is művészetnek; de épen ezért, valamint művészi hivatottság nélkül a legkitűnőbb minták bármily fáradságos tanulmányozása és másolása által sem lehet senki igazi művészszé: épen úgy, a rátermettség hiányában sem lehet senki bármennyi paedagogiai elv betanulásával sem jó tanítóvá. Mindnyájan, nemcsak a kik tanítunk, de a ki csak valaha tanult is, saját tapasztalásunkból tudjuk, hogy a tanitó egyéniségének mily nagy befolyása van a tanitás sikerére; épen ezért valóságos szerencsétlenségnek tartanám, ha ezen felsőbb hatóságok befolyása valaha oda irányulna, hogy a fiatal tanárt talán más híres tanítók modorának szolgai másolására kényszerítve, egyéni módszerének kifejlődését akadályozná! A mit «Figyelő» a vizsgálatokról, s ezzel kapcsolatban a censorról mond, azzal sok tekintetben egyetértek; különösen a mi azt illeti, hogy valóban csodálatos némely censornak az a bátorsága, a melylyel nem elégedve meg a kérdések egyszerű feltevésével, a legkülönfélébb tantárgyakhoz szakértőként akar hozzá szólni. S az ilyen szakértői hozzá szólással sokszor kényes helyzetbe hozza a tanárt, mint midőn intézetünknél a vizsgálat vezető elnöke — a ki pedig egyházunknak egyik kitűnősége — a földrajz tanárával szemben azt állította, hogy az Olt nem a Duna mellék folyója, s hogy az oláhok Erdély őslakosai, vagy midőn a görög nyelv tanárával egy országos szak tekintély egyik ige aoristosa felett vitatkozott. Ilyenkor természetesen nem tehet mást a tanár, minthogy a tekintély iránti minden tiszteletét félre téve, úgy a saját reputatiója, mint a tanitás érdekében a téves állítást ott mindjárt nyilvánosan helyreigazítsa ; a mi hogy az illető censornak nem igen tetszik, természetes. Épen az ilyen esetek elkerülése és általában a középiskoláink felett való szakszerű felügyelet gyakorlása tárgyában nekem is van egy kedvencz eszmém, a mi azonban egyáltalában nem kizárólagos sajátom, sőt a mi azt hiszem, nagyon sok, iskoláink felvirágzását igazán szivén viselő ref. ember agyában megfordult, de a melynek felvetését illetékesebb oldalról a zsinati előmunkálatok tárgyalása és megvitatása közben mindeddig hiában vártam. Ez eszme röviden az : hogy mindazon gyülekezetek lelkészi állására nézve, a melyek középiskolát tartanak fenn, a melyek felett a felügyelet gyakorlása első sorban a lelkészt, mint a helyi igazgató-tanács egyik elnökét illeti meg, szükséges feltételül állítanám föl a