Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
az iskolát 297.189 tanuló, azaz 1000 közül 147 tanuló. 1000 közül csak 352 végezte a tanévet megszakítás nélkül. A jelentés neheztelőleg vallja be azt, hogy az i888 /n . tanévben «53.044-gyel növekedett a hanyagul iskolázó tankötelesek tömege.» E kedvezőtlen növekedéssel kapcsolatban a minister sajátságos intést vet a tanítók felé, azt mondván egyebek közt, hogy «a jó sanitó vagy éppen soha, vagy csak egy-két esetben szorul növendékeinek hanyag iskolázása miatt a büntető hatóság támogatására.)) Ez intéssel ismét sajátságos viszonyba kerül a rákövetkező megjegyzés, melyszerint «az összes mulasztási eseteknek 95°/o_ a igazoltnak nyilváníttatván, birságolatlanul hagyatott.)) Mintha épen abban állana a mulasztás igazolása, hogy a tanító riasztotta el a tanulót az iskolától, mert hát jó tanítónál nem igen mulasztanak a tanulók, de sok a tényleges mulasztás és sok igazoltatott. Bűnök s bűnösök egész chaoszát fedezi fel a jelentés akaratlanul is T. i. a minister nincs megelégedve a népiskolai tanítás eredményével, mert az a «legtöbb iskolában nem üti meg a minimális mértéket, » minek egyik oka a tanterv; ámde soka tanulók mulasztása is, ami ugyancsak leszállítja a tanítás eredményét; a mulasztások okozói pedig a tavitok is, mert "J a jó tanító vonzza a tanulókat; a tanulók a ((tanhelyiségek szűke miatt» is mulasztanak; továbbá a tanítóképzést is javítani kívánja a jelentés, tehát ez sem eléggé jó; és végre «a 16.124 elemi népiskola közül (70-38% arányában) 11.349-ről azt mutatják a jelentések, hogy bennük a törvény 55. §-ában kiszabott tantárgyak nagyban és egészben véve paedagogiai szempontból helyes módszerrel taníttattak, s így azoktól a megfelelő eredmény elvárható volt.» Hogyan érthetők e nyilatkozatok egymásra vonatkoztatva?! Vannak köztük ellentmondások is. Az ellentmondásokat pedig rikítóbbakká teszik még egyéb adatok a jelentésben, mely elismeri, hogy «nem lehet teljesen kielégítő sikerrel ellenőriztetni a népiskolai tanítás eredményét, mert «minden egyes kir. tanfelügyelőnek 391 népiskolai tanító működésének közvetlen megfigyelését kellett volna foganatosítani.)) Népiskoláink szorgalmi ideje pedig összesen csak 160 — 180 munkanapot tesz! Ehhez járul még az, hogy a jelentés tekintélyes számokkal jelzi, hány iskolában ((taníttattak paedagogiailag helye^ módszeres eljárás mellett» az egyes tantárgyak. (1000 iskola közül a hit- s erkölcstan 969-ben! írás-olvasás 900-ban; 12 éves tanulóknak 97%-a jól tudott írni s olvasni stb.). Kétséges adatok. Hogy bizonyosabbak s kedvezőbbek legyenek, a ministernek valószínűleg még sokáig kell várnia, t. i. míg jóakaratához s erélyéhez közegeinek kellő működése járul kiegészítésül. Iskolák. 1888 /9 . évben volt az országban 16.702 népiskola, még pedig jellegre nézve: állami 792, községi 1935, róm. kath. 5402, gör. kath. 2517, gör. keleti 1783, helv. h. ref. 2374, ág. h. ev. 143 1, unitárius 44, izraelita 564, magán 179, társulati 41. Teljesen iskolátlanul állott 244 község, a lakosok szegénysége és a tanítói fizetés silánysága miatt. Fokozatra nézve volt elemi népiskola 16.455, felső népiskola 68, polgári iskola 162, felsőbb leányiskola 17. A minister nincs megelégedve az iskolaházak állapotával, a tantermekkel és a felszereléssel, s ismételve a pénzügyi helyzet kedvezőtlenségével mentegeti a hiányokat. Sok a czélszerűtlen épület, minő «a modern követelményeknek)) meg nem felel. A tantermek száma átlag elegendő volna ugyan a mindennapi (6 —12 éves) tanköteleseknek ; ámde nem egyenletes az egyes tantermek népessége, mert «egyes iskoláknál alig jut egy tanteremre 20 — 40 tanköteles, míg ismét nagyon gyakori esetben a 60 — 80 Q niéter nagyságú tanhelyiségbe 140 — 200 tanuló bocsáttatnék be, ha helyszűke miatt azoknak egy bizonyos százaléka a «mulasztók» között nem szerepelne)). íme, mire jó a tanulók mulasztása ! A fölszerelés, iskolakertek, tornaterek tekintetében csökkenést, faiskolák tekintetében növekedést hoz tudomásra a ministeri jelentés. Talán mindkét tény szegénységről tesz tanúságot. A felső népiskolák, ugy látszik, nem felelnek meg a közízlésnek és az életpályák választásának, mert számuk mint eddig is apadást mutat. i887 /s -dik évben 75 felső népiskola volt, i888 /9 -ben már csak 68, (protestáns csak 3.). A tanulók száma 2701-ről 2562-tőre apadt. A minister tényleg 68-at sem hajlandó felső népiskolának számítani, mert némelyek szervezete nem felel meg e törvény követelményének. Nincs tehát egyhamar kilátás arra, hogy sok tanítóképző tanár kívánsága szerint a felső népiskola készítsen elő a tanítóképző intézet számára növendékeket. Ellenben a polgári iskolák száma egy év alatt 5-tel növekedett. Összes számuk 162. (protestáns csak 5, t. i. ág. ev.). A polgári iskolák tanulói 583-mal szaporodtak. Az a Csáky, ki a német nyelvi rendelettel nehezteléseket idézett fel, maga is zúgolódik a felső népiskoláknak ((külföldi intézményekben gyökerező szervezete)) ellen ; panaszlőlag hozza lel némely zárdai tanítók s tanítónők magyar nyelvismeretének gyarlóságát vagy teljes hiányát. Sajnos, hogy ez iskolák sorába nemcsak a perjamosi róm. katholikus felső, továbbá a fiumei községi, hanem a nagy-szebeni ág. ev. polgári iskola is tartozik. Felsőbb leányiskola van 17, (6 és 4 tanfolyamnak) 2124 növendékkel, kikről a jelentés azt ismeri el, hogy «a felsőbb fokú népiskolák közt legnagyobb kitartással jártak a növendékek a felsőbb leányiskolákba.)) Tanitók. Az összes népoktatási iskolákban 24.6+5 tani/ó működött; elemi 22.969, felső népiskolai 301, felsőbb leányiskolái 224, polgári iskolai 1 151 ; férfi 87°/0 , nő 13% '•> e v - r e f- 299r, ág. év. 2155, unitárius 55. Egy évi szaporodás összesen 266. Minden 1000 tanitó között 117 nem volt okleveles, kiknek túlnyomó része felekezeti iskolákban volt alkalmazva. Az 1879. évi XVIII. törvényezikk már annyiban sem hajtható végre, a menynyiben magyar hazánkban az összes tanítóknak 5%-a keveset beszélt magyarul, 3°/0 —a pedig épen nem tudott magyarul ; minélfogva ezek tanítványaikat sem oktatták magyar nyelvre. Számuk csökken. A nepnevelési szükségletek fedezésére iy,nj.o2j.forintőt fordítottak az iskolafentartók, ide nem értve a tanítóképző s óvóképző, árvákat nevelő- és óvó-intézeteket, továbbá ipar- s kereskedés szolgálatában álló alsóbb intézeteket. Előbbi 15 milliós összeg az állami egyenes adóknak 16°/0 -át képviseli. «E szerint — mondja a jelentés — ha népiskoláink fentartását az állami egyenes adók után kivetett pótadóból akarnók eszközölni, minden adó-forintot 16 krajezárnyi pótadóval kellene megterhelnünk,)) vagyis 100 forintot 16 frttal. A 6 -15 éves elemi tanulók tanítása egyeként 7 frt 50 krba került; az összes néptanítói állomások mindegyikére átlag 613 frt 40 kr. esett. Egy állami mén háztartására évi 800 —1500 frt szükséges! Tanítóképzőiniézet volt összesen 72 ; állami 25, róm. kath. 24, gör. kath. 4, gör. kel. 4, ev. ref. 4, (a pápai nem rég feloszlott); ág. ev. 10, izraelita 1. Az I88s /3 . tanév elején 4116 tanuló lépett az összes tanítóképző intézetekbe. Csaknem csodálni való, hogy a férfi növendékek száma még növekedik (férfiaké 170-nel növe-
