Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-01 / 5. szám

kedett; nőké 9-czel apadt.) A felekezeti tanitóképző intézeteknek 36°;0

-a nem bir gyakorlóiskolával; s ez, őszintén mondva, sokkal nagyobb baj, mint pl. az ipar s méhészet iránt tanúsított közönyük. A jelentés elősorol oly felekezeti tanitóképző intézeteket, melyek «önálló tanhelyiségekkel alig birnak.w Tudtommal némelyekben nem fő hiány az önálló tanhelyiségek hiánya, hanem az, hogv a tanítóképzés nem önálló, csak a gymnasialis oktatásnak némi kiegészítése. Pedig a tanítóképzői természettan is más mint a gymnasialis. Ily állapotokkal szemben némi mentségül csak az szolgai, hogy nem csak az államnak hanem egynémely vallásfelekezetnek sincs elegendő pénze; már pedig a vallásfelekezetek kénytelenek egyházaikat tanítókkal ellátni. Egyéb tekintetben ez állapotokat maga a minister világítja meg : «nálunk nem a tanitóképesités terén mutatkozik a túltermelés, de hiány van oly tanítói állómásokban, melyeknek javadalma megfelelő arányban állana az ujabb időkben képesített tanítók képzettségével.)) Az ország 12.685 községe közül 474-ben volt kisdidóvo intézet, tehát 31 -gyei több mint az előző évben. Túlnyomó számmal községiek s egyesületek által fentartottak. Vallásfelekezetiek közt legszámosabbak a róm. kathölikus (77) és ág. ev. (14) kisdedóvó intézetek. Kisdedóvókat képző intézetek száma 3. A kisdedóvást legközelebb törvénynyel akarja rendezni a közoktatásügyi minister. (A képviselőház le is tárgyalta már e törvényjavaslatot. Szerk,) (Vége köv.) Fábriczy János. TARCA. A gyóntató-szék erkölcsi veszélyei. — Chiniquy K. A pap, a 110 és a gyóntatószék c. műve nyomán. — (Folytatás.) V. Fejezet. A magas műveltségű és képzett nő a gyóntató székben. Mi lesz feltétlen önnipgadásának következménye, helyrehozhatatlan romlása. Lehetnek, a kik ugy gondolkoznak, hogy ez a botrányos visszaélés, lealacsonyító s erkolcstelenitő eljárás csupán a műveletlen tömeg iránt gyakoroltatik. Ila így állana is a dolog, akkor is kötelessége volna az államoknak, a közerkölcsiség és szemérem szempontjából betiltani a fülbegyónást; de még a művelt elem sincs kímélve a pap aljas kérdezősködéseitől, azzal különbséggel, hogy ez iránt óvatosabban jár el. A gyóntatóknak egyenes utasításuk van a pápától, hogy mélyen tanulmányozzák a gyónás szív kutató művészetét; melynek, hogy a raffineriának minő mértékére van szüksége, bizonyítja, hogy azt minden római theologus «a művészetek művészetének)) nevezi. A pap mindenkor a gyónó személyiségéhez képest választja az ostrom fegyvereit; veti ki halóját; néha oly messziről kezdi az ostromot, mint hogy látjuk némely póknál, hogy hálójának egy-két szála mily távol van megkötve s mint köti meg mind sűrűbben, egész művészettel a légyfogásra. A mint aztán lassanként a női szemeimet es önérzetet megingatta, attól kezdve a nő pirulás nélkül beszélget gyóntatójával olyan dolgokról, melyeket bordélyházakban is csak elvétve lehet hallani, s melyeknek nyílt helyen történt ismétléseért nem régiben is börtönbe került Angliában egy felolvasó. «Ha a férj egyetlen szót megtudna azokból a bizalmas beszélgetésekből, elválás lenne a következmény.)) «De sem a megcsalt férj, sem az elámított apa nem tud semmit a fülbegyónás sötét titkáról; mert azokat a már romlásra vitt lélek gondosan elrejtegeti. Sőt az a sok férj és vak apa még dicsérettel is halmozza el hozzátartozói gyónta,tóját; midőn látja, hogy ez, mely sok időt áldoz azokra. Oh hogy a föld meg nem gyulád az alatt a gyóntatószék alatt, mely a legszentebbet, a vallást használja fel aljas bűnök elkövetésére !» Elmondja azt az esetet, hogy egy gyóntató mint szőtt bűnös viszonyt egy kereskedő nejével; de csak ugy találkozhattak négy szem közt, hogy a nő magát betegnek tettette s gyónni kívánt; maga a szegény férj ment a papért s bocsánatkérések között terjesztette elő a neje kívánságát, mit az nagy lelkűleg teljesített is, s még férje köszönte szívességét, hogy négy szem közt hagyott nejével nem sajnált oly hasznosan foglalkozni. A nő később mindent megvallott, s azt is, hogy négy gyermeke közül három a paptól van. S ez a pap olyan port hintett szenteskedésével a közönség szemébe, hogy mindenki kegyes istenfélő papnak tisztelte. Azoknak, kik azt hiszik, hogy a művelt nők nem lesznek a gyónás áldozataivá, álljanak Chiniquy atyának tulajdon szavai : ((Ünnepélyesen teszek bizonyságot a nagy Isten előtt, ki egykor meg fog Ítélni. A gyóntatószékben 25 év alatt szerzett tapasztalataim alapján kijelentem, hogy maga a gyóntató borzasztóbb veszélyekre talál a művelt nők gyóntatásánál, mint midőn alsó osztályú bűnbánó nőket hallgat.)) Ez fejti meg sok papnak közkedvességét és a főpapi szék felé történt gyors emelkedését is. VI. Fejezet. A fülbegyónás széttép minden házassági és társadalmi köteléket. A fejezetek egymás után való olvasásakor mindinkább ugy tűnik fel a kath. társadalom, mint az a szerencsétlen, kit gonosz emberek süppedékes mocsárba üldöztek, s minél tovább halad, annál mélyebbre sülyed. Ez a fejezet kétséget kizárólag mutatja ki azt az elszomorító körülményt, hogy a pap miként ékelődik a gyóntatással a férj és feleség szent egyessége közé. «A gyóntatószék által áthidalhatatlan mélységet ásott Róma, a férj és feleség szíve közé. A nő lelke, érzülete és bizalma a gyóntatóé; a férjnek, mint a temetőcsősznek meg kell elégednie a testtel." «Ez a dogma teljesen szétrombolja a házas élet minden kötelékeit, örömét és isteni kiváltságait és utálatos házasságtöréssé változtatja azt.» A közerkölcs megromlásának elmaradhatlan következménye, a népek sűlyedése, mint azt Spanyol-, Francia- Írország szánandó példái bizonyítják, «A gyóntatok megszeplősítették, lealacsonyították, rabszolgává tették a nőket, a nők pedig férjeiket és fiaikat.)) «Még eddig senki sem felelt arra a néhány sorra, melyeket én pár éve Kanadából Pruyére úrhoz, a londoni róni. kath. generális vicariushoz intéztem : «Arczpirulással és törődött szivvel vallom be Isten és ember előtt, hogy én ugy szintén ön is, a gyóntatószék következtében 25 évig voltunk belemerülve a bűn