Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-15 / 46. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 46. sz. Budapest, 1891. november 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni Egész oldal 16 trt, féloldal 8 frt, negyed minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban, oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt.— Bé-Egyes számok ára 20 kr. lyegdíj külön 30 kr. TARTALOM : Vezércikk. Református öntudat. Pannonius. — Nem lesz jó, a mit akarnak. Agrippa. — Iskolaügy. Evang. református tanár. Figyelő. — Tárca. A diakonissza intézmény története és fontossága. Dr. Szabó Aladár. — Könyvismertetés. Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. E,[. P. — Belföld. A reformátusok egyetemes konventjéből. M. L. — Külföld. Németországi egyházi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. Ballagi emlékének megörökítésére. — Pályázat. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Református öntudat. Megvallom, nem merek azonnal in medias res rohanva, a református öndutatról beszélni, annak ébresztésére s erősitésére buzdítani mindjárt czikkem elején. Előbb egy oly eszmekörbe vezetem az olvasókat, hol azok is otthonosabban mozognak s az igazságot tisztábban látják, akik ama sokat jelentő szavakat olvasva, ,,református öntudatkeresztet vetnek magokra s borzadva suttogják: Távozz tőlem felekezetieskedés! Ezt ugyan miattam akár a háztetőről kiáltsák, mert hiszen én épen azt akarom bizonyítgatni, hogy a fürdő meg a gyermek, a felekezetieskedés meg a református öntudat fejlesztése között ég s föld különbség van, s ha még eredmény nélkül hangzó kiáltó szó lennék is, akkor is kötelességemnek tartanám szólni s inteni: Uraim! Tiszteletes és tudós, papi és világi bábák! A fürdővel együtt a gyermeket is valahogy ki ne öntsétek! A dolog veleje tehát az, hogy a ki a református öntudat helyes irányban való fejlesztését sürgeti, az nem lehet a felekezetieskedés apostola. S hogy mindjárt itt egy félreértésnek útját vágjam, kijelentem, hogy én egy cseppet sem bánom, ha valaki a lutheránus öntudat helyes irányban való fejlesztéséről beszél. Sőt még azt is lehetőnek tartom, hogy a katholikus öntudat helyes irányban való fejlesztését is meg lehet kisérteni, bár akkor nagyon sok fattyuhajtást le kellene metszeni s valami oltó, megujitó ágról kellene gondoskodni. Annyi azonban bizonyos, hogy nekem jogom is, kötelességem is a református öntudat ápolására buzdítani, mert ez a református öntudat az én gyermekem. Én hát ennek jogait védelmezem. Hogy ezt minél sikeresebben tehessem, előadom, mi mindent kellene mondaniok s mennyi képtelenséget kellene állitaniok a magyar nemzet hivatásáról s az egyéneknek a nemzet, iránti kötelességeiről azoknak, akik a református öntudat erősitése végett a szükséges tényezők érvényesítésén fáradozni, nemcsak feleslegesnek, de sokszor még bűnnek, más felekezetek, sőt a nemzet egyeteme ellen való bűnnek is tartják. Hát hogy kellene nyilatkozniok ? Azt kellene állitaniok, hogy a magyar nemzeti jelleg megőrzése s kialakítása bűn az emberiség ellen. Azt kellene, hogy a nemzeti életben rejlő erőket a nemzet egyéniségének megfelelő módon kifejteni bűn más nemzetek ellen. Azt kellene, hogy a magyarok ne szeressék hazájokat, hanem csak az emberiséget, sőt azt kellene, hogy ne is nevezzék magokat magyaroknak, hanem igyekezzenek, magokról minden erőteljes nemzeti bélyeget letörölve, beolvadni az emberiségbe. Hogy zúdulunk fel az ily feltevések ellen mindnyájan ! Hogy egyesül bennünk minden nemes érzelem s minden értelmes gondolat egy szent tiltakozássá! Es ez nagyon természetes is. Hiszen a legkomolyabban is számolva mindama hátrányokkal, melyek a nemzeti eszme érvényesitéséből az emberiségre hárulnak, bátran merjük állítani, hogy a nemzeti eszmét nemcsak az emberiség eszméjével kellene szembe állítani, hanem meg kellene azt is gondolni, hogy millióknak a nemzeti eszme által szabad nemzetekké tömörülése következtében művelt országokban elmultak azok a rettenetes idők, melyekben egyik törzs a másik ellen, egyik város a másik ellen, sőt ugyanebben az egy városban egyik család a másik ellen folytatott teljesen soha meg nem szűnő, gyilkos háborút. Az emberiségnek az életerős, tehetségeiket minél határozottabban kifejtő nemzetek hozzák a legtöbb