Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

tebb idézett lapjain határozottan ki van mondva a lélekszám arányban való jogosítás elve- Hát én nem tehetek róla, ha a t. vezérczikkező a kérdéses műnek csak 52-ik lapjáig jutott el. De arról sem tehetek, hogy ha már jó­nak látta álláspontját Révész Imre művéből vett idézetekkel támogatni, miért nem kereste meg a ((Figyelmező)) 1878-ik évfolyamának 239. és köv. lapjait, ahol is szintén Révész Imre kér­désünkre vonatkozólag a következőket mondja : ((Egyházunk czélszerü szervezésénél, a töb­bek közt két főelvet vélek különösen szem előtt tartandónak. Egyik az, hogy a legkisebb anyagyülekezet se atomizáltassék, ne morzsol­tassék szét soha, hanem mint élő egység, mint önjogu morális személy szerepeljen minden lehető ponton; a másik az, hogy a nagyobb gyülekezetek se nyomattassanak le, hanem a menynyire csak lehet, népességökhöz s teher­viselésökhöz mért jog adassék nekik minde­nütt az egész egyházalkotmányon keresztül. «Merő képtelenségnek és igazságtalanság­nak tartom pl. azt, hogy a több mint 19,000 lélekkel biró Békésnek, saját egyházmegyéje közgyűlésén s a választásoknál stb. csak épen annyi joga legyen, mint ugyanott Csorvásnak és Becskereknek, melyek együttesen is 800 lé­lekkel sem birnak. Az egyházkerületre tekintve, megdöbbentő képtelenségnek s tovább már nem tűrhető igazságtalanságnak tartom azt, hogy pl. az egyházkerületi közgyűlésen a 15,681 lé­lekkel biró mármaros-ugocsai egyházmegyének épen annyi joga legyen, mint a 154,868 leiek­kel biró, tehát majdnem tizszerte nagyobb békés-bánáti egyházmegyének! «Erre a képtelenségre, amilyen pedig a tiszántúli egyházkerületben nagyon sok van, s a melyről elmondhatjuk', hogy ma már a pro­testáns egyházi téren világszerte példátlan, ezt szoktuk könnyedén oda vetni : ((hajh, de nagy terhet viselnek ám azok a szegény kis gyüle­kezetek és egyházmegyék!» Nem áll ez egé­szen uraim! oly mérvben pedig teljességgel nem, hogy ama nagy képtelenséget igazolni lehetne vele. Lám, hiszen Békésbánát pl. 211 lelkészi és tanitói rendes állomást tart fen, | Mármaros-Ugocsa pedig hatvanötöt. A ^gym­nasiumi tanárokat nem is számítottam. Általá­ban, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nagyobb egyházközségek és megyék mennyit adnak ki az egyházi és iskolai élet fentartására — bizo­nyosan ő rajtok sem sokkal könnyebbnek fog feltűnni a teher, mint a kisebbeken. ((Egyébiránt, hogy ha már mi tiszántúliak is eljutottunk odáig, miszerint elmulhatlanul megköveteljük, hogy mi, mint kerület, népes­ségünkhöz mért arányban képviseltessünk a kon­venten és zsinaton, mert különben oda sem hederitenénk azoknak; — ha saját közigazgatási és másféle költségeinket az ujabb időkben már is a népesség arányához képest szoktuk kivetni, akkor keresztül kell vinni azt az aránylagos képviseletet az egyházmegyékre és kerületekre nézve is, vagyis általában mindenütt.. ((Mindezekből legelőször is az következik, hogy az oly egyházalkotmány vagy azt tervező munkálat, amely az emiitett képtelenségeket még ezentúl is fenn akarja tartani, egész tisz­telettel ugyan, de határozottan félreteendő.» Egy dolog van itt, a mi különösen megüti az ember fülét. Azt mondja ugyanis Révész Imre, hogy «ez a képtelenség (az egyházi tes­tületek egyenlő szavazata, tekintet nélkül a lélekszámra) ma már a protestáns egyházi téren világszerte példátlan.)) Tehát mostani állapo­tunk csakugyan magyar kálvinista specialitás. Valóban ugy van. .,./-: Hirtelenében a schweizi református egyhá­zak alkotmányszervezetét tekinthettem át s azt látom, hogy itt, a kálvinizmus szülőföldén ez a Kálvin-ellenes lélekszámszerinti szavazás na­gyon sok helyen régóta életbe van léptetve. Igy például Aargau kanton zsinatába a gyü­lekezetek 500 lélekig 1, 501—2000 lélekig 2, 2000 lelken felül minden 1000 után 1 követet küldenek. Appenzell kantonban ugyancsak a zsi­natba a gyülekezetek 2000 lélekig 2, 2000 — 4000-ig 3, 4000 —6000-ig 5, a népesebbek 7 követet küldenek. Bern kantonban minden 3000 lélek egy képviselőt küld a zsinatra, 1500-011 felüli maradék egésznek vétetvén, szintén egyet. Neuenburg és Thurgau kantonokban hasonló­kép népességarány szerint választanak a gyüle­kezetek, Szent-Gallenben szinte minden 1000 lélek után 1 képviselőt küldenek. *) Ne akarjunk tehát helvétábbak lenni a hel­vétáknál, ne akarjunk kálvinistábbak lenni Kál­vin földiéinél, mivel már e példák is nem csekély bizonyítékot szolgáltatnak azon állításomhoz, hogy a Kálvin műveiből és rendszeréből azon kér­dés felett, hogy a nagyobb egyházi egységeket (megye, kerület, országos egyház) repraesentáló testületek és hatóságok tagjainak és tisztviselői­nek választásánál az egyháztagok befolyása a lé­lekszám arányában érvényesüljön-e, vagy ne: sem pro, sem contra komolyan érvelni nem lehet? Azt mindenki, a ki csak kevéssé is foglalko­zott az efajta kérdésekkel, minden ellenmondás nélkül elismeri, hogy kálvinista elvek szerint, aminden gyülekezet egy magában bevégzett egy­*) Lásd bővebben Révész ; «FigyeImező» 1876. évf. 65, 105. 192. és köv. lapokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom