Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

házat alkot)) (Kovács Albert) vagy «a legkisebb anyagyülekezet is élő egység, önjogu morális személy» (Révész Imre); de hogy e kétségtelenül helyes elv kizárná a gyülekezeteknek lélekszám arányában való befolyását az egyházkormányzás functionariusainak választásánál s magánál az egyházkormányzásnál is : azt még a legfényesebb dialektikával is lehetetlen bebizonyítani. Épen ezért tartózkodom a 42. szám vezérczikkének magasan járó elméleti fejtegetéseit czáfolat alá venni; csakis annvit látok szükséges' o nek megjegyezni, hogy midőn a t. czikkiró mindjárt fejtegetése elején az egyén egységének elvét határozottan eontradistinguálja a gyülekezeti, illetőleg presbyterinmi egység elvétől, igen kevés szerencsével választotta amarra (az egyén egységének elvére) a példát az independentismusban és congregationalismusban ; mert hiszen a többek közt épen Kovács Albert ((Egyházjogtana)) 164. lapján is megláthatja, hogy a presbyterialismus épugy, mint ez independentismus és congregationalismns közös alapelvvel birván, alapjukban egyet jelentenek ; emezek tehát attól semmiesetre sem contradistinguálhatók, sőt épen az independenseknél és congregationalistáknál lép legerősebben előtérbe a gyülekezeti, illetőleg presbyteriumi egység elve. Mindezek után én is elmondhatom röviden, mit is akarunk hát mi, kik a 28. § 11. pontját teljes szivből helyeseljük s annak érdekében a zsinaton küzdeni fogunk ép oly lelkesedéssel és határozottsággal, amilyet az ellenkező oldalról K. A. úrnak a 38. számban foglalt nyilatkozata után várhatunk. Egyátalában nem akarunk ((zsákban macskát árulni®, hanem azt akarjuk, hogy a javaslatba hozott lélekszám szerinti jogosítvány, mely már meglevő efajta csonka intézményünknek betetőzését, logikai kiegészítését képezi, mely a jog és méltányosság követelményének teljesen megfelel, mely kálvinista egyházalkotmányunk alapelveivel egyátalában nem ellekezik, mely épen a helvétiai református egyházaknál is régóta életbe van léptetve, nálunk is haladéktatlanul életbe lépjen, illetőleg törvényerőre emeltessék. Ezt akarjuk mi; sem többet, sem kevesebbet, minden mellékes érdek határozott kizárásával, egyedül a helyesnek tartott elv érdekében. Győzzön a jobb! Pápa. Révész Kálmán. Napi sajtónk és a protestáns ügyek. Nem ismeretlen e Lap t. olvasói előtt az a tájékozatlanság, a melylyel napi lapjaink legnagyobb része, ref. egyházunk ögyeit tárgyalni szokta. Egyházalkotmányunk három százados múltja mellett, 10 éves zsinati törvényünk daczára, még ma is nagyon gyakori a ref. egyházi ügyekben való jártasság és objektivitás hiánya a zsurnalisztika toll forgatóinál. Egyházkerület és egyházmegye, kerületi közgyűlés és konvent, egyik a másik helyett említtetnek és összevissza cseréltetnek. De az efféle tájékozatlanság és franczia divatú felületesség csak egy-egy fejcsóválást, legfelebb egy kis csendes boszankodást idéz elő, hanem az olyan frivolitás, az olyan pasquilszerű élet és jellemrajz, a milyennel a «Magyar Hírlapi október 9-iki száma, a tiszántúli egyházkerület jeles püspöke, boldogult Révész Bálint halála alkalmából traktálja olvasóit, az már sértő és felháborító minden református emberre. Minthogy e Lap t. olvasói között sokan lehetnek, a kik nem olvasói egyszersmind a «Magyar Hirlap»-nak is, ismertetésül ideiktatok egy kis szemelvényt az említett életrajzból: «A kálvinista Rómának meghalt a pápája. Debreczenben halt meg... itt futotta meg a legnagyobb karriert, a mit csak magyar ref. pap megfuthat. Ha ugyan lehet karrierről beszélni egy ilyen pályával', egy ilyen férfiiíval szemben. Csendesen, nyugodtan, fatalisz-1 tikusan haladt előre, megmaradva a maga városában. Időközben egy kicsinyég ellátogatott Lőcsére, ha ragadna rá valami német szó. Ragadt-e? Biz én nem tudom, annyi bizonyos, hogy nem olyan formán nézett ki, mint a ki valami nagy tudós a németségben... Egy szegény cívisnek a fia. Az történt vele, a mi nem egy debreczeni civis fiával : beadták a főiskolába. Hátha még pap is lehetne valaha 1 Ha ki tudja tartani tudománynyal, ha kiállja szegénységgel. Es ha nem állja véges.-végtig, hát leszen kántor avagy oktató. Oh, mert ezek is szép és nagy hivatalok!... végig járta az iskolákat, pap lett és — a mit egy debreczeni civis-apa csak legmerészebb álmában várhat el fiától — tanár a debreczeni főiskolán, később valóságos főjegyzője az egyházkerületnek. Még később . .. püspök. Ügy tudom, hogy édes apja, az öreg Révész, nem élte már meg fiának debreczeni püspökké való elválasztatását. Ha megéri, hát ez talán túlságos öröm is lett volna egy szegény öreg debreczeni polgárnak. Csaknem olyan, mintha királynak kiáltják vala ki az ő daróczban született szerelmes magzatját... A nekrológ szó szinte neheztelhet rája: hosszú élete éppenséggel nem gazdag adatokban... tartózkodott attól, hogy Írhassanak róla, akár jót, akár rosszat. Prédikált és imádságokat irt... nem sokat filozofált, se prédikációiban, se imáiban. A biblián és a jó Istenen kívül bizony nem igen törődött ő mással... egy püspöktársa orácziót tartand róla, bizonyára szépet, a régi és szép szokás szerint.» Ez idézet — úgy hiszem —• teljesen elegendő tájékozásul arra nézve, hogy milyen a véleménye és gondolkozásmódja a «Magyar Hirlapw szerkesztőségének a ref. vezérférfiak, a ref. püspöki állás felől. A nevezett lap okt. 13-iki számának szerk. üzenete szerint, egyik vidéki lap, a «Mezőtúr és vidéke» kemény hangon szólalt fel e frivolság ellen, de a szerkesztőség kijelenti, hogy ez a kritika nehezen téríti őket a jobb útra, s határozottan visszautasítja azt az 1 állítást, mintha a boldogult Révész Bálintról nem a