Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

latlan és igaz egyházszervezet szerint a presbyterium az alap és egység; minden gyülekezet annyi szavazatot ád, ahány presbyteriuma van, tekintet nélkül arra, hogy 200 vagy negyvenezer lélekből áll-e az a gyülekezet! Hát hiszen erről majd fogok még alább bőbben is szólani, most elfogadva az ellenvetést alapul, szépen vezetem a consequentiát tovább. Ha a presbyterium, a gyülekezet az egység, akkor a második fokon minden bizonynyal ezen presbyteriumok által repraesentált gyülekezetekből alakult egyházmegye az egység; a harmadik fokon pedig ezen egységet képező egyházmegyékből alakult egyházkerület az egység; tekintet nélkül az illető gyülekezetek, egyházmegyék és kerületek népességére. Gyülekezet = gyülekezet, tractus = tractus, superintendentia — superintendentia. Nagyon szép! — most következik az osztozás. A zsinatnak 94 választott tagja van, hogy mer ezekből Tiszántúl 34-et, tehát több mint egyharmad részt lefoglalni ?! Azért talán, mért sokkal népesebb, mint a többi kerület? Hiába való, nem kálvinista beszéd, anathema sit! Osztozunk. Tiszántúl is csak annyit kap, mint akármelyik, mert az egység a kerület. Tehát (egygyel pótolva a tagok számát) 95 elosztva ötfelé = 19, igy mindenik kerület egyformán 19 képviselőt küld a zsinatra; hasonlókép a konventen is megosztozunk, a 28 taghoz teszünk még kettőt, a 30-at elosztjuk ötíelé, s mindenik kerület egyformán 6 képviselőt küld oda, mert ezen a fokon a kerület az egység. Hasonlatosképen mit akarsz te Belső-Somogy, Komárom vagy Mezőföld a magad 6 — 6 kerületi képviselőjével ? Óráid meg vannak számlálva; az egyházmegye az egység, w

te is csak olyan egyházmegye vagy, mint Őrség vagy Drégelpalánk ; ha ezek csak kettőt küldenek, tinektek sem szabad küldeni; ha ti hatot küldtök, bizony ezek sem adják alább. Tetszik kérem az ilyen osztoszkodás, a népesség arányának figyelmen kivül hagyása s a gyülekezetek, illetve a magasabb fokú egyházi szövetkezetek (megye, kerület) egységgé nyilvánítása mellett ?! Ha tetszik, ám ne adják meg a nagyobb gyülekezeteknek a több szavazatot. Viszont: ha zsinatnál, konventnél és kerületnél tetszik a mostani állapot, tessék a consequentiát egész végig levonni, a most még csonkán álló jogépületet teljesen betetőzni. Idevonatkozókig tehát nem a törvényjavaslatban van rendszertelenség és ellenmondás, hanem igenis azok álláspontjában, kik megadják, illetve elfogadják a népesség arány szerinti jogosítványt a zsinati, konventi- és a kerületre küldött egyházmegyei képviselők választásánál, de már az egyes gyülekezetekig nem bocsátják le ez elvet, sőt itt ugyanezt Kálvin-ellenesnek, veszélyesnek, rombolónak, sőt — Uram bocsáss — politikai érdekek és klikkek czél ját szolgálni akaró találmánynak mondják. Igaz, hogy a 42. szám élén megjelent vezércikk tisztelt irója szent borzalommal utasítja vissza e feltevést, amely a 38. számban nyíltan hangoztatva volt, s amelyre épen ezért legyen szabad nekem is csak egyetlen megjegyzést tenni. Aki nem látja, vagy nem hiszi, hogy az ujabb időben — fájdalom — igen gyakran át meg átcsapnak a világi politika nem mindig tiszta hullámai egyházunk területére is, az vagy nagyon jámbor ember, vagy bizonyos oka van rá, hogy az igazat ne mondja meg. Benn van bizony a politika az egyházban ; befogadtuk a tótot, csak ki ne verjen a házunkból. Verjék a mellöket, akik behozták. De nem erről akarok én most szólani — bár tudnék idevonatkozókig is egyet és mást elmondani — hanem vissza akarom vezetni a t. olvasó tekintetét egy olyan boldog időszakra, amikor még szó sem volt kálvinista egyházunkban egymással szemben álló pártokról; midőn a hatalom nyomása alatt a legnagyobb egyetértés uralkodott egyházunknak tagjai között. 1857-et irtak. Ez évben jelent meg egy könyv Révész Imrétől: «Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány főpontjai felett.» E munka 70, és 72. lapjain már nyíltan proclamálva van az egyes egyházaknak népességarány szerinti jogosíttatása az egyházmegyei és egyházkerületi kormányzat terén. Aki tehát azt állítaná, hogy ezen elv valódi indoka egy politikai párt vagy egy uralkodó klikk érdeke, az — kénytelen vagyok ismételni fentebbi szavaimat — vagy nagyon jámbor ember, vagy bizonyos oka van rá, hogy az igazat ne mondja meg. Sokkal inkább meg lehetne fordítani a dolog végét s azt kérdezni, hogy mi indíta annyi sok jeles férfiút nemes haragra a kérdéses javaslat ellen; de ha magam részéről határozottan visszautasítok minden gyanúsítást elvi álláspontom tisztaságát illetőleg, tartózkodom az ellennézet képviselőinél is egyebet, mint csupán elvi indokokat számításba venni. Azt pedig csak mellékesen említem meg, hogy a 42. szám vezérczikkének tisztelt irója Révész Imre ugyanazon könyvéből vett idézetekkel kezdi meg és támogatja a maga lélekszám-ellenes fejtegetéseit, amely munkának fen-